Menekülttel a vacsoraasztalnál

A Temesvári Magyar Színház stúdiótermébe (augusztus 29. és szeptember 1. között minden nap délután 5 és este 8 órától), a családi vacsoraasztalhoz invitálja a nagyérdeműt Husam Abed palesztin menekült, aki Prágában sajátította el az (alternatív) bábozás művészetét, zenész és szociális munkás, Prága, Amman és Csíkszereda között ingázik. A Habkönnyű életünk (The Smooth Life) című rendhagyó bábelőadás díszlettervezője és a vacsoraasztalnál felszolgált hagyományos arab rizsétel elkészítője Deák Réka, Husam felesége.

Miközben a tévécsatornák és az újságok ontják az Európát elárasztó menekülthullámról szóló híreket, Husam vacsoravendégei megismerkedhetnek Palesztina múltjával és jelenével, a palesztin menekültek megpróbáltatásokkal teli mindennapjaival. Husam úgy mutatja be a XX. századeleji palesztinai archív fotókat és a kerek asztalra kiterített Palesztina térképet, ahogyan mi mesélünk gyerekeinknek, unokáinknak a „boldog békeidőkről”, Millenniumról és a XX. század évtizedéről, Nagy-Magyarország térképe mellett. Husam nagyszüleit elűzték palesztinai otthonukból és családjával évtizedekig Amman mellett, Baqa\'a menekülttáborban élt. Husam saját készítésű ötletes bábjai és vetített képek segítségével meséli el a menekülttábor lakóinak sivár, de viszonylag békés életét, az ENSZ-segélyekért leállt vég nélküli sorok tapasztalatait, a segélyekkel visszaélő menekülttársuk meggazdagodásának történetét. Egy fordulatos palesztin családregény elevenedik meg előttünk, vidám és drámai mozzanatokkal, de egy percig sem a gyűlöletkeltés szándékával. A palesztin menekültek hús-vér emberek, akik dolgoznak, szeretnek, családi életet élnek, gyerekeket nevelnek és egy jobb életben reménykednek, mint mindenki. Van, akinek sikerül kitörni a menekülttáborból, mint Husamnak vagy egyik nagybátyjának, aki egész rokonságát eltartja, segíti. Van olyan palesztin is, aki egész életét a jordániai menekülttáborban és környékén éli le. Husam és Réka hidegen készült méregerős teával és hagyományosan elkészített arab rizsétellel kínálják az előadás nézőit, miközben első kézből ismerjük meg egy hús-vér menekült (mai szóhasználattal „migráns”) és sorstársainak történetét. Így emberközelből Böjte atyának kell igazat adnunk, aki befogadná és taníttatná a „migránsokat”, ahelyett hogy fegyvert fogna rájuk, és elzavarná őket. Husam szomorúan meséli aznapi budapesti tapasztalatait, ahol őt is „migránsnak” nézték és ez nem volt kifejezetten kellemes érzés.

Ha Husam egész Európát meghívhatná egy teára, talán gyorsabban megoldódna a kilátástalannak látszó menekültkérdés.