Pisztráng körettel és egyéb nyalánkságok

Az író a szavakkal, a zenész a hangokkal, a festő a színekkel, formákkal, a focista a labdával játszik, s ha jól csinálja, szakmájának mestereként emlegetik. A pantomimesnek mozdulataival, kezével, lábával, testével, arcával kell elmesélnie történeteket, érzelmeket, kell nevetésre (vagy meghatódásra) hangolnia nézőit.

A hétfőn Aradon megismert Méhes Csaba kétségtelenül szakmájának nagyon tehetséges mestere, vonhattuk le a következtetést egyetlen, jó nyolcvan perces előadásának láttán. Amiből mellesleg úgy öt percnyi (vagy majdnem annyi) a végén, csattanüként, a színpadról a művész által levezényelt vastapsos játék volt (vajon ott és akkor találta ki a sikeres és spontánnak látszó poént?), amibe az esti, nem kimondottan ifjakból álló közönség boldogan, gyermeki örömmel belement és jól szórakozott, biztos jeleként, bizonyítékaként annak, hogy a színpadon előzőleg látottak elnyerték tetszését. Pedig a látvány nem volt mindennapi, sőt merőben szokatlan volt számára, hisz „tiszta” pantomim-előadást láthatott, nem is emlékszem arra, hogy Aradon, magyar színpadon, volt ilyen az utóbbi évtizedekben.

A színész természetesen szintén játszik a testével, végtagjaival, arcával, de őt a nyelv is segíti; a pantomimesnek mindent a mozdulatokra, mimikára kell bíznia, azzal kell történeteket elmesélnie. Néha zene segíti, olykor hangokat is kiad: esetünkben, például, többször is elmondta a zongora előtt ülve, hogy Schubert Pisztrángja következik, bevezető motívumait eljátszotta, sőt első sorát el is énekelte (németül) a közismert dalnak. Az előzmények után, amikor hegedűművészként, hangszere nélkül, a tokban rengeteg vonóval lépett be a színpadra, ki hitte volna, hogy tényleg tud zongorázni, sőt, jól, énekelni is? Hangokat adott ki a csirkés-tyúkos jelenetben (pi-pi-pi), ettől eltekintve azonban néma volt, mint a pisztráng, amelyet a zongorából szedett ki, miután annak egyik billentyűjét nem tudta leütni.

De hát nem akarom, nem is tudnám elmesélni a történeteket, amelyeket a két- (sőt több-) balkezes, csetlő-botló művészként debütáló Méhes Csaba produkált. A közönség csak bámulta és kacagta, persze, hogyan tud percekig elbíbelődni kilógó nyakkendőjével, homlokába hulló hajtincsével, a lelökött kottartartóval, a mikrofon zsinórjával, a szétszórt gyógyszertablettákkal, hogyan „vágja a pofákat”, hogyan eteti, kergeti a baromfit, miközben éppen tojó tyúkká változik, hogyan „adja” az unatkozó hangverseny-látogatót stb. stb. Na és hogy vonja be a közönséget a játékba, előadás közben is.

Szóval: a magyarországi, világot járt, most ötvenéves művész (rendszeresen megfordul Németországban és számtalan helyen Európában, de járt Új-Zélandon is, rengeteg díjat nyert mindenféle rendezvényeken) különleges élményt és igen vidám estét ajándékozott közönségének.