Tapasztó-Gujdár Sophie: A vers lehetőség az önkifejezésre

Amikor egy vers elhangzik, és a csend utána velünk marad, akkor mindig valami különlegeset élünk át. Tapasztó-Gujdár Sophie, a Csiky Gergely Főgimnázium nyolcadikos tanulója pontosan ilyen pillanatokat teremt – újra és újra. 2024-ben a József Attila versmondó verseny országos döntőjén elnyerte a második díjat, korához képest mély átéléssel tolmácsolva József Attila Kései sirató súlyos sorait. Egy évvel később már két országos első díjjal a zsebében áll a reflektorfényben: a Vidám Versek Versmondó Versenye és a Fától fáig, verstől versig döntőjén is I. díjat kapott. Kányádi Sándor Fekete-piros című versének bravúros előadásával kiérdemelte a szakmai zsűri és kortársai elismerését. De számtalan versmondó verseny résztvevője és díjazottja volt.

Fiatal kora ellenére különleges érzékenységgel fordul a költészet felé, legyen szó humoros vagy mély gondolatokat közvetítő szövegekről. Arról beszélgettünk vele, hogyan talál rá egy-egy vers hangjára, és mit jelent számára a versmondás világa.

– Milyen szerepet játszik a vers az életedben? Jelen van a mindennapjaidban?

– Bár nem szoktam naponta verseket olvasni, egy-egy jó vers igazán inspirálóan hat rám. Amikor versenyre készülök, és megszeretem a kiválasztott verset, előfordul, hogy hónapokkal a verseny után is eszembe jut egy-egy sor a körülöttem lévő környezet vagy események miatt.

– Mikor és hogyan kezdődött a versmondás iránti érdeklődésed?

– Ez a bátyámnak köszönhető, hisz ő már kis kora óta tehetségesnek bizonyul a versmondásban. Olykor, ha bejutott egy országos versenyre, én is vele tartottam, és azt hiszem, az ott szerzett tapasztalatok szerettették meg velem a versmondást.

– Van valamilyen különleges technikád, amivel készülsz egy-egy versenyre?

– Én csak megpróbálom elemezni, megérteni a verset. Ahhoz, hogy tudjuk, mikor tartsunk szünetet, hol és milyen hangsúllyal ejtsük a szavakat, meg kell értenünk, hogy mikor, mire gondol a költő, hogy mit akar üzenni.

– Vegyük most a legutolsó sikeredet. Miért pont a Fekete-piros c. verset választottad? Mit jelent számodra ez a vers?

– Nagyon érdekesnek találtam a ritmust, és úgy éreztem, kihívást jelentene számomra. Szeretem az új tapasztalatokat, szeretek új dolgokat tanulni, és úgy éreztem, hogy ez a vers ezt kínálná nekem. A verset sokáig elemeztem, rá kellett jönnöm a belső ritmusára és ezek után igazán a magaménak éreztem.

– Melyik a kedvenc szavad a magyar nyelvben, és miért?

– A libikóka. Nemcsak a szószerkezete miatt, hisz igazán élvezetesnek találom a kiejtését, hanem, mert gyerekkori emlékeket idéz fel bennem.

– Mik a terveid a versekkel a jövőre nézve? 

– Hát ezek még számomra sem ismertek. Mindenesetre érdekesnek találom a színészi pályát, ám nem vagyok abban biztos, hogy ez lenne számomra a megfelelő hivatás. Ha nem is látok előre, úgy érzem, a jövőben is sok hasznát fogom venni a versmondásnak, hisz nagy lehetőséget nyújt az önkifejezésre.