Hunyorgó fiatal csillagok az Orion-ködben

Egy csillagászcsoport olyan fiatal csillagokat szúrt ki az Orion-csillagködben, melyek a szemünk előtt változnak.

A felfedezést az Európai Űrügynökség (ESA) Herschel Űrobszervatóriuma és a NASA Spitzer Űrteleszkópja tette lehetővé. A színes pettyek – a képen „felfűzött” fiatal csillagok – gyorsan felhevülnek és lehűlnek, a sztelláris „nagykorúság” elérésének zűrzavaros és vad folyamatáról árulkodnak.

A Herschel távoli infravörös és a Spitzer két, rövidebb hullámhosszokat vizsgáló készüléke részletesebb képet tár elénk az éjszakai égbolt egyik legnépszerűbb objektumának szívében növekvő csillagokról. Az Orion-csillagköd 1350 fényévre terül el a Földtől, és az európai megfigyelőknek csodás képet kínál a téli égbolton.

A néha Orion kardjának is nevezett nebula azon három csillag alatt helyezkedik el, melyek Orion, a Vadász övét alkotják. Ez az egyik legkönnyebben felismerhető konstelláció. Az Orion egyike annak a néhány csillagködnek, melyeket szabad szemmel is látni lehet, emellett népszerű célpontja az amatőr csillagászoknak.

A csillagköd a masszív csillagszületés legközelebbi helyszíne, a forró, fiatal csillagokból áradó intenzív ultraibolya fény miatt a gáz és por izzik. A porban – látható hullámhosszok elől rejtve – még fiatalabb csillagok tömege helyezkedik el, melyek fejlődésük legkorábbi szakaszában járnak, és még növekednek. Az új, kombinált távoli és közepes infravörös kép áthatol az akadályozó poron és felfedi ezeket a csillagembriókat.

Csillag akkor születik, amikor a gáz és por sűrű felhője összeáll, majd saját súlya alatt összeomlik, létrehozva egy központi, meleg protocsillagot, amelyet örvénylő korong és egy nagyobb burok vesz körbe. Ez az anyag nagy része befelé örvénylik, és a több százezer év alatt a csillag összegyűjti, majd a szívében meginduló nukleáris fúzió révén igazi csillaggá válik. A korongban visszamaradt gáz és por némely része planetáris rendszert alkothat.

A csillagászcsoport Nicolas Billot spanyol kutató vezetésével a Herschel űrteleszkópot alkalmazta az Orion-csillagköd megfigyelésére. 2011 telén és tavaszán hat héten át hetente egyszer pásztázták vele a régiót. A Herschel PACS (Photodetector Array Camera and Spectrometer) készüléke érzékelte a hideg porrészecskéket a legfiatalabb protocsillagokat körbeölelő korongokban, a távoli infravörös tartományban. Ezeket az adatokat aztán kombinálták a Spitzer képeivel, amelyek rövidebb, közepes infravörös hullámhosszon készültek, és az idősebb, forróbb objektumokat mutatják.

A kutatók meglepődtek, amikor észlelték, hogy a fiatal objektumok némelyikének fényessége több mint 20 százalékkal változott e néhány hét alatt. Mivel a hunyorgás az infravörös fényt kibocsátó, hűvös anyagtól származik, annak messze kell lennie a fiatal csillag forró szívétől, valószínűleg a külső korongban vagy a környező gázburokban. Ilyen távolságból évekig vagy évszázadokig tart, míg az anyag közelebb kerül a növekvő csillaghoz, és nem hetekig. A csapat most választ keres a jelenségre.

Az egyik lehetőség, hogy a gáz csomós rostjai a külső régiókból a csillag belső területei felé haladnak, és ideiglenesen felmelegítik az objektumot, ahogy a csomók a belső korongba csapódnak. Másik lehetőség, hogy a hideg anyag alkalmanként felhalmozódik a belső szélen, és árnyékot vet a külső korongra, ami miatt az ideiglenesen elsötétül. Bármelyik eset álljon is fenn, az egyértelmű, hogy a csillagembriók fejlődése nem egyenletes, sima folyamat.

Billot szerint a Herschel rendkívüli érzékenysége teljesen új lehetőségeket tárt a kutatók elé a csillagszületés tanulmányozása terén. „Nagyon izgatottak vagyunk, hogy ilyen rövid távú változékonyságot figyeltünk meg az Orion protocsillagainál. A Herschel további megfigyelései segíthetnek azonosítani a változékonyságért felelős fizikai folyamatokat.”

(hirado.hu/ESA/NASA)