Dicsőséges bukás, a felívelés reményével

Múlt csütörtökön este Románia U21-es (21 éven aluli focistákból álló)  labdarúgó-válogatottja 4-2-es vereséget szenvedett Németországtól, és elesett annak lehetőségétől, hogy a döntőben szerepelhessen. Pedig a szünetben Románia 2-1-re vezetett, és reménye lehetett a győzelemre.

Ezzel összefüggésben az egykori kommentátor véleménye jut szembe, amely szerint „a foci olyan sport, melyet 11 tagú csapatok játszanak, és végül a németek győznek”. A megállapítás a német futball hőskorában keletkezett,

de a Németország–Románia elődöntő kapcsán ismét aktuális lehetett volna. Nem lett, mert a németek – jobb fizikai kondiíciójuknak is köszönhetően – a második félidőben felülkerekedtek és beverekedték magulat a döntőbe.

Románia ifjúsági válogatottja ugyan alulmaradt (néhány, többé-kevésbé elfogult kommentátor szerint másképpen is alakulhatott volna a helyzet – hát persze, mindig van olyan, hogy mi lett volna, ha...), ami azonban kétségbevonhatatlan tény: Románia csapata kiesett egy lépéssel a döntő előtt, mégis hatalmas fegyvertényt hajtott végre. Mondhatni kisebb, a román labdarúgás szempontjából amolyan történelmi jelentőségűt: több mint félszázad után „berúgták” magukat a következő olimpiába, amit sok futballnemzet is csak kéjes álomként érhet meg.

Sokan arról beszélnek, volt neves hazai focisták, hogy küszöbön áll egy új román aranynemzedék kialakulása. Lehet, de nem kizárt, hogy – mint sok más ország ifijeinek esetében – az igazi felnőttkorba érve ezek a ma kétségtelenül tehetséges román fiatalok eltűnnek, felszívódnak, s ugyan jó, de nem kiváló focistákká válnak.