Gyenge-közepes színvonal, gólnélküli döntetlen

A labdarúgás iránti érdeklődők természetesen jó két napja tudják, hogy a péntek esti (a budapesti Groupama Arénában 22 ezer néző, köztük kb. ezer román szurkoló előtt lejátszott) mérkőzésen gól nélküli döntetlen született.

Ami azt is jelenti, hogy nem szakadt meg a magyar csapat nyeretlenségi, avagy a román válogatott veretlenségi sorozata a két ország közötti jubileumi, 25. találkozó után sem: legutóbb a magyar labdarúgó válogatott  1981. május 13-án győzte le Romániát. Azóta a mérleg a két ország között: hat magyar vereség és (a péntekivel) öt döntetlen. A legutóbbi előtti találkozón Magyarország csapata (tavaly október 11-én) Bukarestben Eb-selejzetőn 1-1-es döntetlent ért el, azelőtt viszont, 2013. szept. 6-án vb-selejtezőn, ugyancsak Bukarestben súlyos, 3-0-ás vereséget könyvelhetett el.

Most úgy tűnik, hogy a péntek esti döntetlennel lényegében mindkét csapat elégedett, bár ezzel Románia csoportjában az elsőről a második helyre esett, és hát persze a magyarok is szerették volna megtörni a majdnem három és fél évtizedes „átkot”.  

Több vendégjátékos meg futballszakember természetesen azt nyilatkozta a meccs után, hogy „győzhettünk volna”. És valóban, alakulhatott volna úgy is: a román válogatottnak volt egy-két kísérlete, ami akár be is mehetett volna. A magyarnak nemkülönben. A végeredmény azonban, úgy vélem, igazságos: két, pénteken elég vérszegény csapat osztozott meg a gyenge két ponton a hat sárgalapos, sok belemenéses, de valójában nem durva, „hajtós” mérkőzésen. Amelyen nyilván mindkét csapat győzni szeretett volna, de egyik se volt képes a maga javára eldönteni a mindkét részről, de magyar részről különösen sok hibával tarkított küzdelmet.

Az első félidő, globálisan, határozottan a románoké volt, akik sokkal jobban passzoltak, többet birtokolták a labdát (60 százalék fölötti labdatartási aránnyal), gyakran hosszú percekig megszállták a magyar térfelet – ám ha lőttek is kapu felé (ritkán), az mellé-fölé ment. Az egész meccs alatt talán 3-3 labda ment kapura, abból egy-egy volt igazán veszélyes, akár gólt érdemlő – ami akármilyen, még egy nagyon tétmérkőzésen is kevés. (Lehet ezt persze úgy is magyarázni, hogy milyen kiválóak voltak a hátvédek – de úgy is, hogy milyen tehetetlenek a csatárok.) A második félidő kiegyensúlyozottabbnak bizonyult, de erről is elmondható: bár küzdelem volt, a szép és élvezetes játék, az igazi színvonal nyomait legfeljebb pillanatokra vélhettük felfedezni.   

Szerintem (bár egyes magyar sportújságírók úgy vélik: a mérkőzésből csak a gól hiányzott) az egész meccs legfeljebb a gyenge közepes színvonal minősítésre tarthatna igényt. A két csapatot harminc hely választja el az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) ranglistáján, s a jelenleg a nagyon előkelő hetedik (!) helyen álló román válogatottól (amely a mostaninál sokkal jobb is volt az utóbbi évtizedekben) ennél, játékban, többet várnék. A magyar válogatott – miután Dárday vezetése alatt úgy tűnt, hogy talán elmozdulhat az utóbbi évtizedek óta egyfolytában tartó mélypontról –, pénteken este azt látszott igazolni, hogy a játékosok egyéni felkészültsége, technikája (sok rossz labdalevétel, labdakezelés, passz), a csapat taktikája (a támadások kiszámíthatósága, a szabad ember és a döntő pillanatokban a létszámfölény hiánya stb.) igen messze van attól, amit az élvezetes és eredményes futball művelőitől elvárnék. Pénteken azt láthattuk, és nem először: a jelenlegi magyar válogatottnak egyetlen, európai mércével nemhogy klasszisnak, de legalább nagyon jónak tekinthető játékosa sincs. (Ha mégis lenne, az nem szerepelt.)

Szóval: a magyar–románt nem mondanám unalmasnak (végeredményben mindkét együttes „hajtott”), de sokszor bosszantónak, laposnak igen.

 

 

A csapatok:

 

Magyarország: Király –  Fiola, Juhász (Guzmics, 25.), Kádár, Leandro – Stieber – (Priskin, 88.), Elek, Tőzsér, Dzsudzsák – Nikolics (Németh, 70.), Szalai

Románia: Tătăruşanu – Papp, Grigore, Chiriches, Raţ – Prepeliţă, Hoban – Popa (Chipciu, 68.), Sânmărtean (Budescu, 78.), Torje (Maxim, 90.) – Keserü

Játékvezető: Felix Byrch (német)

***

A román himnuszt, a magyar sportsajtó által indított kampány ellenére, sajnos, ugyanúgy kifütyülték, mint Bukarestben a magyart. A magyar himnusz alatt, mivel a román drukkerek kevesebben voltak, csak gyenge fütty hallatszott, viszont a vendégszurkolók a magyar himnusz elhangzásakor hátat fordítottak. Aztán – állítólag Steaua- és Dinamo-szurkolók – összeverekedtek.

***

A 0–0-ás budapesti döntetlen egyébként érdekes rekordot hozott a magyar válogatott számára: amint a Nemzeti Sport írja, egymás után az ötödik tétmérkőzésén nem kapott gólt a magyar labdarúgó-válogatott, ez pedig egyedülálló – még sohasem volt ilyen a nemzeti csapat történetében!

A Románia elleni 0–0 előtt Finnországot 1–0-ra legyőzte a magyar csapat, Görögországgal 0–0-ra végzett, 2014-ben pedig Finnország és Feröer (egyaránt 1–0) ellen őrizte meg kapuját a góltól.