Mit aprítanak a tejbe a legjobb focisták?

A címbeli kérdésre a rövid válasz: biztosan nem a tegnapi friss zsömle megszikkadt maradékát – futja fizetésükből, megszerzett vagyonukból a ropogós kiflin kívül tán még kaviárra is. Esetleg a legdágábbra – bár kinek kell mindig kaviár?

Pár hete óriási szenzációt keltett azok körében, akiket a hasonló dolgok érdekelnek, hogy egy Neymar nevű, brazil származású és kétségtelenül tehetséges, ígéretes focistát 220 millió euróért igazolt le egy párizsi (persze babérokra törekvő) sztárcsapat.

A „leigazolás” azt jelenti: az egyik (vásárló) klub a másiknak (eladónak) ennyit fizetett a játékos „birtokba vételéért”, a focitörténet eddigi legmagasabb árú tranzakciójáért.

Az eladott játékos természetesen nem ezt az összeget kapta, a pénzügyi tranzakcióban csupán mellékszereplő, a beleszólás joga nélkül. Mint egykor a rabszolgapiacokon, valahol Afrikában vagy az Egyesült Államokban, illetve elődjében, ahol kiállították a placcra az „árut” az eladandó izmait, egészséges fogait, a nőknél fiatalságukat, szépségüket stb. dicsérve – és létrejött (vagy nem) az alku.

Aki a párhuzamot erőltetettnek, fülénél fogva előráncigáltnak tartja, jelezzen, szóljon bátran, de érvekkel.

Témánkra visszatérve: mit keresnek (nem a pályán, hanem pénzben kifejezve) manapság a világ legjobb focistái?

Azt talán mindenki tudja (mondjuk az afrikai busmanokat és hasonló bennszülött törzseket kivéve, amelyeket a haladás dacára nemigen, sőt egyáltalán nem érdekel a labdarúgás), hogy a sztárfocistákat igen tisztességesen megfizetik – minthogy óriási közönséget, szponzori támogatásokat vonzanak. Egyesek szerint nagyon, túlságosan is, de ne feledjük: tele a világ irigyekkel. Akiknek csak azt kell, ellenérvül, felhozni: csinálják utánuk, hogy maguk is beléphessenek az elitklubba.

Szóval napjainkban, állítja a sok-sok honlap által idézett Business Insider (mások is felkapták a szenzációt): a földkerekség leggazdagabb focistája a Real Madrid portugál sztárcsatára, Cristiano Ronaldo, akinek 321 millió dolláros a vagyona. (Ezért, és minden következő adat hitelességéért nincs módunkban felelősséget vállalni.) Őt követi 295 milliójával az argentín Lionel Messi, a Barcelona játékosa – hogy kettejük közül melyik a jobb, azon vitatkozzanak nyugodtan –, 295 millióval. Évente, mondják, 33,4 milliót, hetente 500 ezer eurót vág zsebre – nemcsak a klubtól kapott eléggé tisztességes fizetés gyanánt, hanem a több világcéggel kötött szponzori szerződés folytán is. A kitartó és figyelmes tévénéző gyakran láthatja nálunk is, miközben egy – mellesleg orvosi körökben egészségtelennek nyilvánított – chipset reklámoz. Mint ahogy Ronaldo, például, egy állítólag különösen hatásos, borotválkozás után férfiak által használt készítményt.

A pénznek nincs szaga, mondta volt ki az évezredek óta érvényesként idézett szentenciát a rég letűnt római birodalom császára, amikor, az állampénztárt feltöltendő, megadóztatta a közvécéket.

Nem tudjuk azonban (legalábbis e sorok írója nem tudja, ítéljék el nyugodtan emiatt), hogy a sztárok bevételéből származó összegeket mekkora adókulccsal sújtja egyik-másik országban az amúgy templom egerénél is szegényebb állam. Ami biztos, nem kicsivel. Ha tehát egy sztár, mondjuk, hetente félmillió eurót keres papíron, abból érezhetően kevesebb a bukszájába (bankszámlájára) befolyó pénz.aHHaHh De jut is, marad is.

A mai focivilág két, fentebb említett megasztárján kívül természetesen sokan mások, többé-kevésbé nagy sztárok is (a mi szemszögünkből nézve) mesés összegeket zsebelnek be hetente, évente – a legtöbbet, általánosságban, a leggazdagabb klubok, a Manchester City, Chelsea és Real Madrid játékosai. A jó ideje svéd állampolgárságú, amúgy bosnyák–horvát származású Zlatan Ibrahimović, akinek pillanatnyilag nincs is szerződése, 141 millió dollárt gyűjtött össze pályafutása során. Rooney Wayne, a Manchester United eddigi legeredményesebb csatára, aki mostanában mondta le az angol válogatottbeli szereplését, jelenleg évi 7,8 milliós fizetésért dolgozik az Evertonnál 120 millió dolláros vagyon birtokában.

A Forbes becslése szerint tucatnyi más futballista vagyona közelíti (vagy haladja) meg a százmillió dollárt. Gareth Bale például 23,4 millió dollárt kaszál évente, plusz kb. 11 milliót a szponzoroktól kap, így máris összekapart, tisztán, szerény 72 milliócskát.

***

A sort hosszasan folytathatnánk, a lényeg azonban: a világ nagy focistái nagyon sokat keresnek, mint ahogy más sportágak élen járó képviselői is.

A román Simona Halep – a világ jelenlegi második számú (rövidesen bizonyára a rangsorban lennebb csúszó, minthogy az USA Openen az első körben kiesett) teniszezőnője eddig, állítólag 19 millió eurós vagyont ütögetett össze. Gondolva azonban, mint sok más élsportoló, a jövőre is, amikor, pár éven belül, kénytelen lesz abbahagyni karrierjét, az üzleti élet síkjára lépett.

Ronaldo máris (szállodákból stb. álló) üzletláncot épített ki Portugáliában.

Simona Halep az öt-hat kocsiból álló (magam nem tudom, milyen célt szolgáló) luxusautó-flotta létrehozásán kívül többemeletes luxusszállót épít a román tengerparton.

***

A fentiek fényében arra buzdítanám a kedves olvasót: vesse be magát a sportba, s verekedje fel magát a világ élvonalába. Ma ez nagyon kifizetődő üzlet.

De ha képtelen rá, akkor hangfogóval fogalmazza meg kifogásait.