Jámbor Gyula

Olvasva az egyik hazai internetes honlapot, fel vagyok háborodva. A volt román államfő, Traian Băsescu ugyanis arról beszél, hogy 2985 lejes a nyugdíja. Legalábbis a vonatkozó cikk szerzője szerint.

Mit gondol, ki hívott fel és miért? – állít meg egy régi, művelt, sokat olvasott hölgyismerősöm.
Fogalmam sincs. A mobiltelefon korában naponta akár több tucat ismerőse is rácsörgethet az emberre.

Vége a népszavazásnak, az eredményeket ismerjük.
Nem is ezekről kívánok szólni, hanem az előzményekről, arról, hogy a mellette vagy ellene szólók miként kívánták a nagyközönséget a maguk oldalára állítani.

Az olasz államfő két-három napja aláírta azt a biztonsági törvénycsomagot, amelynek életbelépésével jelentősen megnehezítik az állam bevándorlási politikáját, azaz nem adják meg szinte automatikusan a menedékjogot. Igaz, ezt még a parlamentnek is jóvá kell hagynia, de minthogy abban kormánypárti többség van, aligha ütközik majd nehézségbe.

A természet bölcsen elrendezte (bár olykor maga is tévedhet), hogy az ember két neme, a női és a férfi nagyjából azonos, fele-fele arányban legyen jelen.

Egy címben a „kísértet” szó eléggé szokatlan, a Stradivari úgyszintén. Ha ráadásul a kísértet – aki főleg irodalmi művekben, filmekben szokott feltűnni és tudomásom szerint soha nem hegedül(t) – egy híres hangszeren játszik, az egyenesen világpremier.

Folyamatban van az idei Nobel-díjak kihirdetése, december 10-én pedig, az alapító halálának évfordulóján ki is osztják az arra érdemeseknek, válogatott közönség előtt, nem éppen megvetendő pénzdíj kíséretében.

Hagyomány, hogy október 6. előestéjén megjelenik a Nyugati Jelen következő esztendei évkönyve, s azt az ilyenkor tartott Aradi Magyar Napokon bemutatják.

Távoli ismerősöm állít meg, s bevezetőként mondja: olvassa cikkeimet, nagyjából egyet is ért velük, de most mondjam el neki, hogy is állunk a pár nap múlva esedékes nápszavazással.

Szombaton délelőtt két rendezvénnyel folytatódott az idei Aradi Magyar Napok gazdag programja: az RMDSZ megyei székházában Kurunczi Ferenc fotós tárlatának megnyitásával és a 25 éves aradi Máltai Szeretetszolgálat megyei szervezetének megmutatkozásával.

Tavaly emlékezett meg a keresztény (református szóhasználatban keresztyén) világ a protestantizmusról, a Luther Márton elindította reformáció fél évezredes évfordulójáról, amely valóságos forradalmat indított el a Jézus-hitű vallásban.

Csütörtökön késő délután az aradi múzeum Klió Termében gyülekező közönség láttán nem tudtam elhessegetni a gondolatot: rendezhetne, elméletileg, a város német vagy zsidó napokat is, hisz ma már, szerencsére és feltételezhetően, nem ellenkezne a hatalom.

Nem hinném, hogy van olyan, nemzete történelem iránt valamelyest is érdeklődő ember, aki ne hallott volna Görgei Artúrról.

Az analfabéta szó jelentését talán mindenki érti – az analfabéta nem tud írni, olvasni. A XIX. század végén Románia lakosságának 22%-a tudott olvasni (az arány Erdélyben jóval magasabb volt), 1912-re az arány 39,3%-ra emelkedett, az I. világháborúba besorolt katonák mintegy kétharmada volt írástudatlan (a német hadseregben csak 0,1 százaléka).

Ha szeptember vége, október eleje, akkor Oktoberfest (Októberi ünnep) Münchenben, Bajorország kb. 1,3 millió lakosú fővárosában. Sok mindenről nevezetes, ámde semmiről sem annyira közismert, mint a majd’ három hétig tartó sorfesztiváljáról, amelyet 1810 októbere (a későbbi I. Lajos király esküvője) óta általában rendszeresen megtartanak szeptember végétől október első hetének végéig: mostanig csak 24 alkalommal fordult elő, hogy háború, nehéz gazdasági helyzet stb. okán elmaradt az Oktoberfest a világvárosban, amelynek szíve van.