Nagyálmos Ildikó

A napokban – ha csak egy pillanatra is – betekintést nyerhettem az RMDSZ néhány órás tevékenységébe a román parlamentben.

Az utóbbi években egyre többször halljuk, hogy milyen fontos a szelektív hulladékgyűjtés. Hogy mennyit ártunk bolygónknak az általunk felhalmozott szeméttel.

Bizonyára sokan megdöbbentek – már akinek a tudomására jutott – azon a híren, hogy az elmúlt évben több román állampolgár született külföldön, mint itthon.

Olvasom, hogy Tanzánia már betiltotta a nejlonzacskókat. Hihetetlenül hangzik, hogy már a bantu törzsek is felismerték, hogy milyen mértékű környezetszennyezést jelentenek a műanyag tasakok, míg itthon, a felvilágosult Európában vígan pakolhatjuk a megvásárolt cuccot műanyag szatyorba.

Az utóbbi években egyre kevesebb időt szakítok a baráti kapcsolatok ápolására. Egyszerűen nincs időm, felemészt az újabb és újabb feladatok megoldása, a munka, ami végeláthatatlan, amit sose lehet befejezni, csak abbahagyni, amit szűkös határidőn belül el kell végezni, hiszen várják, számítanak rám, pótolhatatlan vagyok.

Van még összefogás, hitben megújuló nemzeti érzelem, amikor közös ügyeinket kell megvédenünk. Bizonyíték erre az Úz-völgyi magyar katonatemető ügye, ahol több ezer honvéd nyugszik, s ahová a szomszédos község román polgármestere román parcellát alakított ki.

Izlandról, Európa legészakibb szigetéről sok furcsa információ jut el hozzánk, a kontinens belsejében élőkhöz. Enyhén szólva furcsának találjuk, hogy a háromszáznegyvenezer lakosú szigeten élők több mint fele hisz a manókban, koboldokban, tündérekben.

Április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik szerte a világban a magyar költészet napját. Kevesen tudják, hogy ezen a napon született egy másik íróóriás, Márai Sándor is.

Örökzöld és mindig aktuális témát kínál az internet világa, s már úgy vagyunk vele, hogy le sem kell hajolni érte, felkúszik a szemünk elé és könyörög, hogy írjunk róla.

El tudjuk-e fogadni a másságot? Hogyan közelítünk egy fogyatékkal élő, netán beteg vagy sérült személy felé?

Ma van a csillagászati tavasz első napja, a tavaszi napéjegyenlőség időpontja. Ehhez a naphoz és a következőkhöz számos hiedelem kötődik.

Azt mondják, a hagyományt nem kell ápolni, hiszen nem beteg, őrizni sem, hiszen nincs veszélyben. Pedig ha nem foglalkozunk vele, bizonyára elpusztul, elvész, megsemmisül.

Most már visszavonhatatlanul közeleg a tavasz. Nyitogatja szempilláját, repesztgeti a jeget. Azt vallom: aki a természetet, a növényeket nem szereti, az az életet sem! Abban a hitben ringatózom télen, hogy nem hagyok ki semmit: lépésről lépésre megfigyelem, ahogy kibomlik, mint a rózsa.

Dalra fakadt és táncra perdült egy Iași megyei nő, amikor megtudta, hogy férjét fél évre börtönbe zárják.

Szerelmesek napján nem muszáj szerelmesnek lenned, hiszen halottak napján sem vagy halott – jött szembe a közösségi oldalon valamelyik nap ez a szöveg, s noha sokan vihogtak rajta, engem annyira nem derített jókedvre.