Ujj János

* A koronavírus-járvány első hulláma alatt megtanultunk rendszeresen kezet mosni, a járvány valamelyik következő hulláma bizonyosan megtanít bennünket egymásnak köszönni is.

Egy hárompárti koalíciós megállapodás alapján nemrég megalakult az új román kormány.

…fata libelli, vagyis a könyveknek megvan a maguk sorsa – szól a latin mondás. Igaz, de ne nem csak! Például a településeknek is.

Ha előre tudták volna… Mármint a következményeket – mondhatnánk azokról, akik nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be egy olyan mozgalomba, forradalomba, amely utóbb pusztítást eredményezett.

Olvastam a lapban a Rátoni Csaba lelkipásztorral minap készített beszélgetést. Egy olyan témáról, amiről sok-sok évtizeden keresztül szemérmesen hallgattunk.

A hazai történetírás úgy igyekszik bemutatni az egységes nemzeti román állam megalakulását, mint az egész nemzet egyöntetű szándékának megvalósulását. Pedig ez igencsak messze van a valóságtól.

Olvasom egy amerikai lap riporterének Soros Györggyel minap készített exkluzív interjúját.

Minap végleg elbúcsúzott Angela Merkeltől a német politikai vezetés. Nyugalomba vonult, „letette a lantot”, szögre akasztotta a szólásmondássá vált politikusi kardigánjait.

Eddig fél évtizede nem tapasztalt módon nő a migrációs nyomás a Balkánon, de már a Baltikumban is. Több ezres tömegek zsúfolódtak össze Fehéroroszországban meg Szerbiában is.

Vagy fél évszázaddal ezelőtt az anyaországban találkoztam egy személlyel, akinek megadatott, hogy Norvégiában barátainál tölthessen két hetet.

A rádió egy reggeli műsorában a Beatrice mindmáig slágerdalát hallgatom: Nyolc óra munka, nyolc óra…  S mint minden korombeli, nosztalgiázom.

A Mindenható tudja (családtagjaim és barátaim is tanúsíthatják), hogy egyetlen porcikám sem kívánja vissza a szocialista rendszert.

Olvasom a mélységesen hívő keresztény Nyírő Józsefnek halála előtt megfogalmazott, a Mindenhatóhoz intézett sorait. Márai Sándorral, Wass Alberttel, Tollas Tiborral, Mécs Lászlóval és másokkal együtt azok közé a magyar írók közé tartozott, akiket idehaza, a kommunista rendszerben még említeni sem lehetett.

A megdöbbentő, a nézőt mélyen megrázó Magyar Golgota című film aradi vetítése után többen állítottak meg, s érdeklődtek, hogy mennyi a valóság a filmben látottakból.

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek beszélgetési témáiban a nők és a foci, illetve (hölgyek esetében) a divat és a vásárlás helyett inkább a saját egészségükre terelődik a szó.