Ujj János

Olvasom, hallgatom, nézem az óévbúcsúztató eseményekről szóló híreket. Szinte egész Európában szigorú óvintézkedések voltak (vannak mindmáig) életben: kijárási tilalom, tűzijáték betiltása, összejövetelek csak korlátozott számú résztvevővel, fizikai távolságtartás, kötelező maszkviselés.

Az utóbbi hónapokban, hetekben ritka az olyan nap, amikor nem kapunk hajmeresztő híreket valamelyik nyugati országból.

Barátok, ismerősök többször is felhívták a figyelmet arra, hogy egyik este, még karácsony előtt, a Duna Televízió egészében levetíti A pozsonyi csata című magyar animációs filmet.

Ha netalán közvélemény-kutatást rendeznének a Nyugati Jelen napilap olvasótáborában, arra a kérdésre, hogy ki az újság legtermékenyebb riportere, egyértelmű lenne a legtöbb szavazatot kapó személy: Balta János.

Néhány napja hallottuk a hírt, hogy a Kárpátok egyik, hozzánk viszonylag közeli hegycsúcsán leesett az idei tél első hava. 

Olvasom egy anyaországi ellenzéki pártvezető felhívását, miszerint a következő választásokon az ellenzéki jelszó: egy lista, egy program, egy képviselő-, egy miniszterelnök-jelölt.

Lassan ideje lenne módosítani azt az újságírói mondást, miszerint a téma az utcán hever.

Rendszeresen kapok üzeneteket az Emberi Méltóság Központtól.

Tízparancsolat. Minden hívő keresztény által betéve tudott, a Mindenható akaratát tükröző utasítások.

Barátaim, ismerőseim tudják, hogy nagy állatbarát vagyok. Lakásunk környékén ismeretlenek is csak „a kutyás úr”-ként emlegetnek.

Olvasom a médiában, hogy a világban baloldali kampány indult a karácsony megünneplése ellen.

Érezzük a fokozódó nyomást, amely az európai nemzetekre nehezedik.

Életemben annyiszor tapasztaltam a demokrácia fogalmának a megcsúfolását, hogy azokból Dunát lehetne rekeszteni.

Miközben rendezgetem a témához kapcsolódó gondolataimat, minduntalan Zorán Apám hitte című slágere jut eszembe.

Európa e tájain 1989-ig úgy áhítottuk a nyugati életmodellt, mint a keresztények a Messiás eljövetelét.