A kisebbségek egymásra kíváncsiak

Szombaton tartották meg a nemzetiségi fesztivált, immár tízedik alkalommal – kisebbfajta jubileumot ült tehát a rendezvény. Hogy már egy évtizede kitart, annak örvendhetünk, de örömünkbe némi üröm is vegyül.

Tegnapelőtt ugyanis azt tapasztaltuk, hogy tulajdonképpen csupán egymás iránt érdeklődik az Arad megyében élő tizenvalahány nemzetiség. Ha a délelőtti, a Városháza dísztermében megtartott szimpóziumot nézzük, még annyi sem. Nem tudom, mekkora szerepe volt, lehetett ebben a hírverésnek, a végső eredmény azonban aligha örvendetes.

Mert mit „akar” egy nemzetiségi fesztivál?

Először kétségtelenül azt, hogy az adott területen élő kisebbségek (Magyarországon nemzeti közösségeknek nevezik magukat) egymást jobban megismerjék, és tudatosodjon bennük: a maguk identitásával, nyelvével. szokásaival, hagyományaival nincsenek egyedül, azaz vannak még mások is, akik a maguk nyelvét, szokásait, identitását igyekeznek megőrizni. Legalább ugyanilyen fontos, hogy a többség (esetünkben a románok) őket ismerjék meg, sajátos kultúrájukat, viseletüket, szokásait, hozzájárulásukat a hazai kultúrához. Nyilván egy nap, sőt, egy pár perces színpadi fellépés ehhez kevés, de valamelyes támpontot azért nyújthat. És ne feledjük: a „közönség” akár néhány perces benyomás alapján is véleményt formálhat, dönthet.