A nemzet költője a Bánságba is eljutott, emlékművek és szobrok őrzik az emlékét

200 esztendeje született nemzeti költőnkre, Petőfi Sándorra emlékezett a temesvári Várbástya Egyesület Irodalmi Körének tagsága március 31-én a Magyar Házban. A Petőfi-emlékesten a lánglelkű költőóriás verseiből Mihály Csongor színművész tolmácsolt néhányat, Szekernyés János helytörténész Petőfi és a Bánság címmel tartott érdekfeszítő előadást, Balázs István László tanár-idegenvezető pedig1848–1849-es emlékművek a történelmi Bánságban címmel mutatta be vetített képes előadását.

A kevés számú, de lelkes érdeklődőt Szekernyés Irén ny. magyartanár köszöntötte, aki bevezetőül a költőóriás munkásságát méltatta: Petőfi Sándor mindössze öt év alatt csaknem 1000 verset írt (ebből 850 maradt az utókorra), új, friss hangot vitt a magyar költészetbe, és nemzetközi szinten máig a legismertebb magyar költő. Petőfi költeményeinek hangulatát Mihály Csongor színművész idézte fel, aki az Egy gondolat bánt engemet, a Bordal és a Minek nevezzelek? című Petőfi-költeményeket adta elő fiatalos lendülettel. Szekernyés János helytörténész Harsányi Zsolt nyomán tündöklő „üstökösnek” nevezte nemzeti költőnket, aki rövid életében az akkori Magyarország szinte minden táján, településén megfordult, így 1849 tavaszán a Bánságba is eljutott. Az előadó felidézte az 1848-as márciusi forradalom temesvári történéseit, ahová március 18-án jutott el a pesti forradalom híre, s azt üdvrivalgással fogadták a város polgárai. Rövidesen kinyomtatták Petőfi Nemzeti dal c. versét és a Mit kíván a magyar nemzet című 12 pontos kiáltványt, kifüggesztetve azokat a kirakatokban, a házakon nemzeti színű zászlók lengedeztek. A Városháza előtti tér a Szabadság tér, az egyik belvárosi utca a Szabadsajtó utca nevet kapta a forradalmi események tiszteletére. Petőfi Sándor személyesen csak 1949 áprilisának végén, május elején jutott el Temesvár szomszédságába, Szabadfalura Bem József szárnysegédeként, aki a Temesköz felszabadítására érkezett ide a dicsőséges erdélyi hadjárat után. Bem altábornagy 1849 május 3-án Szabadfalun őrnaggyá léptette elő Petőfi Sándort, de néhány nappal korábban, április 29-én vagy 30-án egy vadászerdei csapatszemlén is feltűnhetett, ahol a szájhagyomány szerint megéljenezték a nemzet költőjét. Szekernyés János a temesvári Petőfi-kultusz egyik elindítójáról, Feldinger Frigyes ügyvéd és újságíró tevékenységéről is beszélt, aki az elsők között zenésítette meg a Nemzeti dalt, és műve már 1848 áprilisában nyomtatásban is megjelent.Balázs István László bemutatta az általa személyesen felkutatott bánsági 1848-as emlékhelyeket, honvédsírokat, amelyek többségét az 1890-es években, valamint a XX. század első évtizedében állítottak, és a történelmi Bánság, a mai Románia és Szerbia területén találhatók. A szabadfalui Petőfi-emlékművet 1913-ban, Klapka György honvédtábornok emléktábláját a 2000-res évek elején avatták fel. Petőfi Sándornak emlékművet és mellszobrot állítottak Újszentesen, mellszobrot Zsombolyán, a vajdasági Magyarcsernyén és Muzslyán, valamint domborműves emléktáblát Lukácsfalván.Az irodalmi est a Petőfi melyik verséből való? című irodalmi kvízzel folytatódott: Farkas-Ráduly Melánia újságíró ismert és kevésbé ismert Petőfi-versekből olvasott fel részleteket, a feladat a verscímek kitalálása volt. Az iskolában tanult verseket szinte mindenki azonnal felismerte, de olyan versidézet is elhangzott, amelynek felismerése alapos fejtörést okozott a hallgatóságnak. A legtöbb találatot elérő versenyző könyvjutalomban részesült. Az irodalmi est résztvevői végül megtekintették a Magyar Ház civil termében Molnár Géza fotóiból összeállított kiállítást a Bánsági Kárpát Egyesület szervezésében, amelyek a temesközi 1848-as emlékhelyeket mutatják be.