A részek és az egész összefüggései

Tegnap délben a gyermekekkel és felnőttekkel megtelt simonyifalvi Simonyi Imre Művelődési házban Haász Tibor tőzmiskei polgármester üdvözlő szavaival, az esemény rövid értékelésével vette kezdetét a 18 262 napja sípolt utoljára a gyulai kismozdony címmel, decemberben már Gyulán bemutatott emlékkiállítás. 

Miután köszöntötte a megjelenteket, köztük a környező községek polgármestereit, a megyei tanácsosokat, illetve a prezídiumban helyet foglaló illusztris vendégeket, Haász dr. Görgényi Ernő gyulai polgármesternek adta át a szót, aki Gyula Város önkormányzatának az üdvözletét tolmácsolta, megköszönve a polgármesternek, amiért lehetőséget biztosítottak a Sós Imre civil előadó ötlete és szervezése nyomán létrejött simonyifalvi kiállításra. Amint hangsúlyozta, Gyula történelmében kiemelt helyet foglal el a kisvasút, ami nem csupán technikatörténeti érdekesség, hanem szimbólum is, hiszen összekötötte azt a kistérséget, ami valamikor szerves kulturális, gazdasági egységet alkotott a Körös-közben Gyula és Simonyifalva között. Annak a hitének adott hangot, hogy e kistérséget még manapság is ezer szál köti össze gazdasági, kulturális, turisztikai és nem utolsó sorban politikai tekintetben. Örvend, amiért most olyan korban élünk, amikor az országhatárok kezdenek eltűnni, a kétoldali kapcsolatok tovább bővülhetnek. A kisvasút helyett folyamatban van egy műút építése Gyula és Nagyzerind között, ami közelebb hozza egymáshoz az eddig kettészakadt, de összetartozó kistérséget.

A kisvasút, élő nosztalgia

Király András oktatási államtitkár gratulált Sós Imrének, amiért hozzáértésével, szorgalommal lehetőséget nyújt a múltba tekintésre. Mert a kisvasutak, mint az érrendszer, hajszálerekként kötötték össze a különböző kistérségeket, a történelmi Magyarország különböző régióit. Aradiak számára közismert történet, hiszen a hegyaljai kisvasút is nagyjából egyidős a gyulaival, sőt annál tovább, az 1970–80-as évek között szüntették meg. A kiállítás igen jó példa, hogyan kell életben tartani a múltat, összekötve a magyarság jelenlegi valóságával. A kisvasút élő nosztalgia, ami fontos, mert amit vallunk, azt meg is kell élnünk a résznek és az egésznek a kapcsolatában. 1920 óta a magyarság új helyzetbe került, a részekre tagolt nemzetet a határok légiesítésével újra össze kell kapcsolni. Reméli, a kiállítás hozzájárul a részek és az egész fogalmának a megfelelő kezeléséhez.

Kötetbe kívánkozó emlékek

Sós Imre ötletgazda, fő szervező örömének adott hangot, amiért ilyen sokan eljöttek a kiállításra, amelynek az ötlete tavaly nyáron született. Elkezdték a szemléltető anyag gyűjtését, amiben igen sok segítőkész ember támogatta, de új ötletekkel is szolgáltak. Tavaly december 31-én volt 18 262 napja, amikor utoljára sípolt a gyulai kisvonat, hiszen újévtől már nem közlekedett. Ebben közrejátszott az a tény is, hogy az elszakított részen lévő Nagyzerind, Tőzmiske, Vadász, Ágya és Simonyifalva lakossága már nem járhatott a gyulai vásárra. Szervezés közben a kisvasútról olyan érdekes emlékeket hallott, amelyeket mindenképp érdemes lenne egy külön kiadványba foglalni. Úgy érzi, a kisvasút virágkorát sikerült méltóképpen dokumentálni, szemléltetni, hogy minden látogató maradandó emlékekkel távozhasson. Éppen ezért, a jelenlévőket felkérte: a kijáratnál található emlékkönyvbe írják be élményeiket az utókor számára.

A továbbiakban Haász Tibor bemutatta a gyulai Polgári Ifjúságért és Társadalomért Egyesület, illetve a Pannon Kör civilszervezetek képviselőit, akik emléklapot, illetve a kisvasút sínjének egy-egy, díszcsomagolásba foglalt szeletét nyújtották át munkájuk elismeréseként Király András államtitkárnak, Haász Tibor tőzmiskei polgármesternek, Balázs Jánosnak, a Simonyi Társaság elnökének, Szabó Attila iskolaigazgatónak, Péter Dalma kultúrház igazgatónak, illetve Sós Imrének. Miután a Farkas Tamás által koreografált Leveles néptáncegyüttes 7 párja fergeteges dél-alföldi, majd szatmári táncot adott elő, Haász Tibor polgármester mindenkinek megköszönte a részvételt, majd a kiállítás anyagának a megtekintésére, illetve az oldalsó teremben feltálalt szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket.

Vándorkiállítás

Miközben Sós Imrével megtekintettük a közel 80 kiállítási tárgy között a korabeli kézi jelzőszászlót, jelzőtárcsát, kéregjegy-tartót, vasbélyegzőket, asztali lámpákat, induktoros telefonkészüléket, kalauzlámpát, bakterlámpát, illetve a falakon kiállított közel 300 fotót, valamint az asztalokon látható újságcikkeket, könyvkiadványokat, Sós elmondta: a kiállítás március 23-ig Simonyifalván, utána Nagyzerinden, majd Ágyán is megtekinthető, hogy a kistérségben minél többen megismerhessék múltjuk e fontos tartozékait. Amelyek tartópillérei lehetnek a lokálpatriotizmus, a magyarságtudat megszilárdításának.