A sajtó és a közérdek

Ha az aradi Városháza dísztermében ma megtartott tanácskozás végkövetkeztetését egyetlen mondatban kívánnánk összefoglalni, akkor így fogalmaznánk: az újságírók elégedetlenek a romániai sajtó, és főleg a televíziók műsorpolitikájával és erkölcsi tartásával. 

Ez persze kicsit félrevezető lenne, mert egyrészt a tanácskozáson „válogatott” gárda vett részt, amely a sajtó jobbik felének véleményét fejezte ki, másrészt ha igaz lenne, mármint az újságírók elégedetlensége hazai viszonylatban, aligha kellene ilyen tanácskozásokat szervezni.

De lássuk kicsit a részleteket.

A CNA (Országos Audiovizuális Tanács), amely a média amolyan felügyeleti szerve, a múlt hónapban online petíciót tett közzé, aláírásokat gyűjtve annak érdekében, hogy az audiovizuális sajtóra, azaz a rádiókra és televíziókra vonatkozó törvénykezés bizonyos előírásait javítsák annak érdekében, hogy pontosabban meghatározhassák a közérdek fogalmát a tévé- és rádióprogramokban. A petíció címe: A közérdek a közönség ízlése fölött áll. A tegnapig 11 700 aláírással ellátott dokumentum azt teszi szóvá, hogy a román audiovizuális sajtó évről évre szennyezettebbé válik, ideje hát felemelni szavunkat (a CNA-nak és az állampolgároknak) a kicsapongás, az alkoholizmus, a hűtlenség, az erőszak, a piszkos jellemek felkarolása, az emberekbe vetett hit megingatása ellen – gyermekeink jövője érdekében.

Ennek a dokumentumnak a jegyében és szellemében szervezte meg Aradon az EURED Szövetség (projektordinátor Cristian Gartner) a mai értekezletet, amelynek jeles vendégei is voltak, köztük Laura Georgescu, a CNA elnöke, Cristian Pârvulescu szociológus, egyetemi tanár, a Pro Democraţia elnöke, MR Ungureanu aradi szenátor, volt miniszterelnök – a vitát, vagy inkább kerekasztal-beszélgetést Lazăr Faur, az Aradi Info TV főszerkesztője és C. Pârvulescu moderálta.

A mintegy háromórás összejövetel alatt számos hozzászólás hangzott el (elmondta véleményét a régió számos tévé- és rádióállomásának vezetője vagy képviselője, de több, az írott sajtóban dolgozó újságíró is), alaposan körüljárták az olyan kérdéseket, mint: a közérdek és a közönség ízlése, hogyan befolyásolja az anyagi érdek a média műsorpolitikáját, mekkora lehet, és meddig terjedhet a kifejezés szabadsága, hogyan kellene határt szabni az ízléstelenségnek stb. Néhány érdekes és kiragadott mondat: „A manipulálás – a jónak rosszra változtatása – ősi dolog”; „Amikor a profit az egyetlen kritérium, nincs öncenzúra, nincs erkölcs sem”; „A túlszabályozás cenzúrához, az alulszabályozás anarchiához vezet”; „Rengeteg tévé van a médiapiacon, amelyeknek nem lenne ott a helyük”; „Néha elborzadva gondolok arra, mit látnék, ha nem volna a CNA”; és egy iróniától csöpögő megjegyzés: „Nem igaz, hogy a televíziók nem képviselik Romániát. Nagyon is hűen képviselik”.

A CNA van, a kirívó eseteket bünteti, de, mint az online felhívás is bizonyítja: önmagában legalább félig tehetetlen. A jelek szerint a média körül vannak nála hatalmasabb erők is…