Alkalom együttlétre, hagyományőrzésre

A hét végén a farsangi bálok valóságos hulláma csapott át régiónkon – nem is csoda, hiszen holnap húshagyó kedd, holnapután pedig a hamvazószerdával elvileg vége a farsangi mulatságoknak – bár manapság ezt már nem veszik annyira komolyan.

Aradon mindenesetre szombaton este megtartották a vasárnapba nyúló 8. farsangi „megabált”, amelyen – mint minden egyes alkalommal az elmúlt hét esztendőben – mindenki nagyon jól érezte magát, aki szórakozni akart. Minden megvolt ugyanis hozzá – két jó zenekar, énekesnőkkel, kulturális műsor, vidám jelmezparádé, igazi sztárvendég, tombola, a hatalmas terem két sarkában ingyen (!) jó fehér- és vörösbor 20 literes kiszerelésben (és nem volt tolongás a csapnál!), valamint tánc annyi, amennyit a lábak elbírtak.

Pontban este kilenckor az immár méltán híres LEER-főrendező-páros (Khell Levente és Homolka Ervin) LE-je üdvözölte a megjelenteket (akik közül addig sokan már táncoltak egy sort), a főszervező EMKE elnök asszonyát, Matekovits Máriát, a másik támogató, az RMDSZ megyei elnökét és Arad alpolgármesterét, Bognár Leventét, aki így fogalmazott: az aradi magyarság farsangi bálja az együttlét és a hagyományőrzés alkalma, erőgyűjtés a mindennapokhoz. De nem is szaporította a szót, mert jött a Pécskai Búzavirág három szép, különböző vidékekről gyűjtött remek táncával, s nemsokára kezdődött a maskarák felvonulása. Bevezetőként a házigazdák – a Khell–Homolka és a hozzájuk csatlakozott Zaiţ házaspár – vidám bajor (?) jelenete dobta fel a hangulatot. Aztán jött Edvárd király, Dániel és a tündér, a Nem lesz ennek jó vége c. produkció öt-öt igen vidám és szellemes, kámzsás csajból és fickóból álló „szupercsapat” (a jelenet gyönyörű gregorián zenével indult és „orgiával” zárult), jött az indián, a tiroli vadász (nyomták a szöveget is, például ilyeneket: hungarische, aradische, gajische), Göngyszemország királynéja és királya (sikeres makutyi dumával), Hédi és Hanne, Bűbájos boszorka, Borboszorka, Aradi Hungerei (ha jól értettük) Micivel és Móriccal – szóval volt min törnie a háromtagú zsűrinek a fejét. Végül is salamoni döntést hoztak: mindenkit megdicsértek (nem is érdemtelenül). Elhangzott azonban az is, hogy ez a bál a felnőttek játéka, főleg az ő jelmezeikre kíváncsiak.

Lassan eljött a 11 óra, s a magyar könnyűzene egyik nagyasszonya, Kovács Kati fellépésének ideje. A művésznő nemcsak összetéveszthetetlenül egyéni hangjával, hanem kedves lényével, közvetlenségével is megfogta a bálozókat: hetven percen át énekelt nekik, „rendelésre” is óriási repertoárjából, nem hagyva ki legnagyobb slágereit, és hajnali fél kettőkor (!) a menedzsere szabadította ki a dedikálás reményében hatalmas sort kiálló rajongók karmaiból.

Köszönjük, művésznő, hogy itt volt!

Ezt követően a „nagy szám” a tombola volt, amelynek tárgyait többek között az RMPSZ, az RMDSZ, a Szegedi Halászcsárda, a Baby Fashion szolgáltatta. A főnyeremény egy tévékészülék volt, amelyet Simon Dorottya, a Búzavirág tagja vihetett el. Aztán már „eseménytelenül” telt az idő, hogy meddig? Hát biztosan sokáig, mert amikor a krónikás hajnali négy után elhagyta a helyszínt, a többségnek még nem akaródzott mozdulni…