Borossebesnek az 1900-as év adatai szerint 2252 lakosából 1072 volt magyar, 1025 román anyanyelvű. A nem magyar anyanyelvűek egyharmada beszélt magyarul, a magyar lakosság körében sem volt gond a román nyelv ismerete.
Megközelítőleg ezt az arányt tükrözi az első világháború harcaiban elesett katonák nemzetiségi összetétele is. A borossebesi katonák az aradi 33. gyalogezred kötelékében harcoltak a balkáni, az olasz, valamint az orosz hadszíntereken.
A négy év alatt 80-an veszítették életüket: 45 román és 35 magyar nemzetiségű. Emléküket a kisváros központi parkjában felállított emlékoszlopba vésett nevük őrzi. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az összes név román lenne, de figyelmesebb átolvasás után megállapítható, hogy fele magyar. A magyar keresztnevek románosítva vannak. Ilyen formában viselőik soha sem használták, hiszen születésüktől fogva magyarok voltak, és az impériumváltás előtt semmi okuk nem lett volna erre.
Ismert tény, hogy az új hatalom nem tűrt el semmiféle utalást arra, ami a magyar időkre emlékeztetett volna. Az eredeti emlékoszlopot 1896-ban a millennium tiszteletére állíttatta a helyi közösség úgy, ahogy az akkoriban országszerte történt. Az emlékmű anyaga vörös márvány – 8-9 részből van összerakva –, amit a menyházai márványbányából hozattak. Pozitívum, hogy a frissen berendezkedett hatalom nem törte össze, csak módosította, áthelyezte az emlékművet 1925-ben. A korabeli képeslapot tanulmányozva feltételezhető, hogy nem a jelenlegi helyén állott a millenniumi oszlop, hanem 100 méterre délkeleti irányban, az egykori Főszolgabírói hivatal épületével egy magasságban, a park mértani középpontjában. Az eredeti helyszín meghatározásához az ortodox templom toronysisakja nyújt támpontot, amely a korabeli fotón az emlékműtől balra, hátrébb látszik. Az egykori fotográfus a mostani polgármesteri hivatal irányából készíthette felvételét. A képen látható, hogy akkoriban egy méter magasságú dombocskán volt az oszlop felállítva, míg a mostani talpazat talajszinten van.
Az eredeti feliratok (ha voltak) nem ismertek, akik emlékezhetnének rá, már nincsenek közöttünk. A korabeli felvétel gyenge minősége miatt értékelhető ismeretekre nem tudtam szert tenni. A múlt század húszas éveinek az elején emlékoszlopunkat, kissé odébb, újból felállították, a világháború hősi halottainak nevét rávésték a négy oldalára. Tetejére a mi turulmadarunkhoz hasonló fém madár került. Megjegyzendő: Kárpátalján, a vereckei honfoglalási emlékművünket az ukrán nacionalisták is az ukrán állam jelképével egészítették ki. A mi oszlopunk régi díszítéséből csak a görög „meander” mintasor maradt meg, ami 2,5 méter magasságban körbefut.
A román katonai emlékművé átalakított és áthelyezett millenniumi oszlopunk a kisváros központi parkjában, az Arad–Menyháza út mellett található, viszonylag rendezett környezetben. A homlokzati oldalra a „MORTI PENTRU PATRIE 1914–1919” felirat került, a hátoldalon az újraállítás időpontja látható.
A baloldali névsorban az oszlopon szereplő, a jobboldaliban a helyes magyar változat szerepel.
Dr. Boros Rudolf Dr. Boros Rudolf
Gacs Ludovic Gács Lajos
Guthi Juon Guthi János
Guthi Ladislau Guthi László
Hajdu Alexandru Hajdú Sándor
Hunyadi Juon Hunyadi János
Hütter Josif Hütter József
Hromatka Geiza Hromátka Géza
Hladik Juliu Hladik Gyula
Janicsak Josif Janicsák József
Janicsak Ludovic Janicsák Lajos
Javor Gheorghe Jávor György
Fekete Juliu Fekete Gyula
Schida Ernest Schida Ernõ
Schveier Andrei Schveier András
Schveier Juliu Schveier Gyula
Serban Mihai Serbán Mihály
Soltesz Josif Soltész József
Szidor Josif Szidor József
Szmolar Victor Szmolár Viktor
Szabo Gheorghe Szabó György
Takacs Josif Takács György
Takacs Sigismund Takács Zsigmond
Vaczi Gheorghe Váczi György
Verebes Petru Verebes Péter
Kis Coloman Kis Kálmán
Kis Sigismund Kis Zsigmond
Olah Alexandru Oláh Sándor
Patko Vilhelm Patkó Vilmos
Csaja George Csaja György
Csaja Pavel Csaja Pál
Bilek Josif Bilek József
Feltételezhető, hogy a román névjegyzékben olyan személyek is szerepelhetnek, akik az 1919-es, magyarországi, román invázióban veszítették életüket – áll a budapesti Kiss Lászlótól kapott levélben, aki a világhálón rendszeres olvasója a Nyugati Jelennek. Amint kérdésünkre megírta, Borossebes, illetve az emlékoszlop azért áll közel a szívéhez, mert az ősei a városkában éltek, a magyar hősök névsorában két felmenőjének a neve is szerepel.
Az Arad megyei magyar kultúra legkeletibb bástyájának számító Borossebes maroknyivá zsugorodott, illetve a megye magyarsága nevében ezúton is megköszönjük Kiss Lászlónak az értékes helytörténeti információkat, fotókat.
Hozzászólások