Az első világháborús hősök emlékműve

Borossebesnek az 1900-as év adatai szerint 2252 lakosából 1072 volt magyar, 1025 román anyanyelvű. A nem magyar anyanyelvűek egyharmada beszélt magyarul, a magyar lakosság körében sem volt gond a román nyelv ismerete. 

Megközelítőleg ezt az arányt tükrözi az első világháború harcaiban elesett katonák nemzetiségi összetétele is. A borossebesi katonák az aradi 33. gyalogezred kötelékében harcoltak a balkáni, az olasz, valamint az orosz hadszíntereken.

A négy év alatt 80-an veszítették életüket: 45 román és 35 magyar nemzetiségű. Emléküket a kisváros központi parkjában felállított emlékoszlopba vésett nevük őrzi. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az összes név román lenne, de figyelmesebb átolvasás után megállapítható, hogy fele magyar. A magyar keresztnevek románosítva vannak. Ilyen formában viselőik soha sem használták, hiszen születésüktől fogva magyarok voltak, és az impériumváltás előtt semmi okuk nem lett volna erre.

Ismert tény, hogy az új hatalom nem tűrt el semmiféle utalást arra, ami a magyar időkre emlékeztetett volna. Az eredeti emlékoszlopot 1896-ban a millennium tiszteletére állíttatta a helyi közösség úgy, ahogy az akkoriban országszerte történt. Az emlékmű anyaga vörös márvány – 8-9 részből van összerakva –, amit a menyházai márványbányából hozattak. Pozitívum, hogy a frissen berendezkedett hatalom nem törte össze, csak módosította, áthelyezte az emlékművet 1925-ben. A korabeli képeslapot tanulmányozva feltételezhető, hogy nem a jelenlegi helyén állott a millenniumi oszlop, hanem 100 méterre délkeleti irányban, az egykori Főszolgabírói hivatal épületével egy magasságban, a park mértani középpontjában. Az eredeti helyszín meghatározásához az ortodox templom toronysisakja nyújt támpontot, amely a korabeli fotón az emlékműtől balra, hátrébb látszik. Az egykori fotográfus a mostani polgármesteri hivatal irányából készíthette felvételét. A képen látható, hogy akkoriban egy méter magasságú dombocskán volt az oszlop felállítva, míg a mostani talpazat talajszinten van.

Az eredeti feliratok (ha voltak) nem ismertek, akik emlékezhetnének rá, már nincsenek közöttünk. A korabeli felvétel gyenge minősége miatt értékelhető ismeretekre nem tudtam szert tenni. A múlt század húszas éveinek az elején emlékoszlopunkat, kissé odébb, újból felállították, a világháború hősi halottainak nevét rávésték a négy oldalára. Tetejére a mi turulmadarunkhoz hasonló fém madár került. Megjegyzendő: Kárpátalján, a vereckei honfoglalási emlékművünket az ukrán nacionalisták is az ukrán állam jelképével egészítették ki. A mi oszlopunk régi díszítéséből csak a görög „meander” mintasor maradt meg, ami 2,5 méter magasságban körbefut.

A román katonai emlékművé átalakított és áthelyezett millenniumi oszlopunk a kisváros központi parkjában, az Arad–Menyháza út mellett található, viszonylag rendezett környezetben. A homlokzati oldalra a „MORTI PENTRU PATRIE 1914–1919” felirat került, a hátoldalon az újraállítás időpontja látható.

A baloldali névsorban az oszlopon szereplő, a jobboldaliban a helyes magyar változat szerepel.

Dr. Boros Rudolf                                    Dr. Boros Rudolf

Gacs Ludovic                                         Gács Lajos

Guthi Juon                                              Guthi János

Guthi Ladislau                                        Guthi László

Hajdu Alexandru                                     Hajdú Sándor

Hunyadi Juon                                          Hunyadi János

Hütter Josif                                              Hütter József

Hromatka Geiza                                      Hromátka Géza

Hladik Juliu                                             Hladik Gyula

Janicsak Josif                                          Janicsák József

Janicsak Ludovic                                    Janicsák Lajos

Javor Gheorghe                                       Jávor György

Fekete Juliu                                             Fekete Gyula

Schida Ernest                                          Schida Ernõ

Schveier Andrei                                      Schveier András

Schveier Juliu                                         Schveier Gyula

Serban Mihai                                          Serbán Mihály

Soltesz Josif                                            Soltész József

Szidor Josif                                             Szidor József

Szmolar Victor                                        Szmolár Viktor

Szabo Gheorghe                                     Szabó György

Takacs Josif                                            Takács György

Takacs Sigismund                                  Takács Zsigmond

Vaczi Gheorghe                                      Váczi György

Verebes Petru                                         Verebes Péter

Kis Coloman                                            Kis Kálmán

Kis Sigismund                                         Kis Zsigmond

Olah Alexandru                                       Oláh Sándor

Patko Vilhelm                                          Patkó Vilmos

Csaja George                                           Csaja György

Csaja Pavel                                              Csaja Pál

Bilek Josif                                                Bilek József

Feltételezhető, hogy a román névjegyzékben olyan személyek is szerepelhetnek, akik az 1919-es, magyarországi, román invázióban veszítették életüket – áll a budapesti Kiss Lászlótól kapott levélben, aki a világhálón rendszeres olvasója a Nyugati Jelennek. Amint kérdésünkre megírta, Borossebes, illetve az emlékoszlop azért áll közel a szívéhez, mert az ősei a városkában éltek, a magyar hősök névsorában két felmenőjének a neve is szerepel.

Az Arad megyei magyar kultúra legkeletibb bástyájának számító Borossebes maroknyivá zsugorodott, illetve a megye magyarsága nevében ezúton is megköszönjük Kiss Lászlónak az értékes helytörténeti információkat, fotókat.