„Az emberekre nagyon oda kell figyelni”

Március óta új aligazgatója van az Arad Megyei Nyugdíjpénztárnak. Gali Izabella az RMDSZ támogatásával került a felelősségteljes funkcióba, egyelőre ideiglenes jelleggel. Versenyvizsga dönti majd el, hogy kit fognak véglegesíteni. 

A közeljövőben kiírandó vizsgára természetesen a 34 éves fiatalasszony is jelentkezik. Addig is tanul, ismerkedik a tennivalókkal, a hatáskörébe tartozó tevékenységi területtel, a nyugdíjmegállapítási szektorral, melynek problémái a legbonyolultabbak közé sorolhatók az intézményen belül.

Az RMDSZ választása nem véletlenül esett a közgazdasági végzettségű Gali Izabellára. A fiatalasszony tíz esztendeje dolgozik. Pályáját 2002 januárjában a Munkaügyi Minisztérium alárendeltségébe tartozó munkaerő-foglalkoztató megyei ügynökségen kezdte, majd néhány év múlva, szintén az RMDSZ támogatásával a gyesen lévő édesanyák problémáival kezdett foglalkozni, szintén vezető (aligazgatói) funkcióban. Mindkét területen alkalma volt alaposan megismerni az embereket érintő, érdeklő, munkaüggyel kapcsolatos különböző jogszabályokat s ezek ismeretében segíteni a hozzá forduló, hivatalos ügyeiket intéző embereknek, hogy könnyebben, gyorsabban eligazodjanak, megoldást találjanak. Sokuk számára az is fontos volt – s itt, a megyei nyugdíjpénztárban ennek még nagyobb jelentősége van –, hogy a kért hivatalos információkat anyanyelvükön, magyarul kapták, kapják meg. Az új aligazgatónő erre is nagyon odafigyel.

Hogyan érinti őt személy szerint az RMDSZ bizalmának újabb jele? Ezt szerettük volna megtudni tőle. Gali Izabella szívesen nyilatkozott lapunknak:

– Aligha kell mondanom: számomra ez a bizalom igen nagy megtiszteltetés, s egyben arra ösztönöz, hogy legjobb tudásom, képességem szerint végezzem munkámat. Remek, felkészült, segítőkész közösségbe kerültem. Ennek ellenére nincs könnyű dolgom, hisz olyan ember, olyan vezető utódja lettem, mint a munkaügyi, nyugdíjazási problémákban országos viszonylatban is szaktekintélynek számító, kiváló felkészültségű Mărioara Gozman, aki nemrég vonult nyugdíjba. Meg akarok felelni az irányomban támasztott maximális elvárásoknak. Szerencsére a családom – a férjem, a szüleim – mindenben támogatnak, olyan biztos, nyugodt hátteret teremtettek, amely nélkül talán meg sem tudnék birkózni a munkahelyi feladatokkal. Nem ritka, hogy esténként, miután lefektettem a kislányomat, otthon is törvényeket olvasok. Persze nemcsak ismernem kell a vonatkozó törvények minden betűjét. Pontos betartását, betartatását is nyomon kell követnem. De közben egy pillanatra sem akarok megfeledkezni arról, hogy emberekkel dolgozom, hogy ezek az emberek – nyugdíjpénztárról lévén szó, javarészt idősebb emberek – nem unaloműzésből fordulnak hozzánk, hanem azért, mert gondjuk, problémájuk van, s joggal várják, hogy segítsünk nekik, hogy figyeljünk rájuk. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit édesanyámtól, akinek gazdag tapasztalatai vannak e téren, egy életre megtanultam… Még annyit szeretnék mondani, arra szeretném kérni az embereket, hogy forduljanak hozzám bizalommal bármikor. Hétfőnként van a hivatalos fogadóórám, de ez senkit se riasszon vissza. Az ajtóm nyitva áll mindazok előtt, akiknek sürgős elintézni valójuk van. Ha tudok, segítek!