Bartók-árnyék ősbemutató Nagyszentmiklóson

A Bartók Béla halálának 70. évfordulója tiszteletére szervezett nagyszentmiklósi megemlékezés egyik díszvendége volt Hollós Máté Artisjus-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, aki erre az alkalomra írt, Bartók-árnyék című művének ősbemutatójával ajándékozta meg a nagyszentmiklósi zenerajongókat.

– Hogyan született meg ez a zenemű és milyen érzés volt azt Bartók szülővárosában hallani? – kérdeztük a sikeres koncert után Hollós Mátétól, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökétől.

„Kerek Ferencéken keresztül, a nagyszentmiklósi Tamás Sándortól jött a nagyon megtisztelő felkérés, hogy írjak erre az alkalomra egy négykezest a zongoraművész Kerek házaspárnak, akik már sokszor és sok mindent játszottak tőlem – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Hollós Máté. – Amikor Bartók kapcsán kell valamit írnia egy zeneszerzőnek, akkor az nagyon megilletődötté teszi és nagyon magasra teszi a mércét. Néhány percben egy monumentális művet nem lehet létrehozni. Ezzel a zeneművel mégis az volt a célom, hogy valami módon megpróbáljam Bartók szellemét, Bartók zenéjének bizonyos jellegzetességeit az én zenei nyelvemen átszűrni. Ami azt jelenti, hogy nem akartam semmilyen konkrét utalást, bartóki motívumot beleírni a műbe, nem alkalmaztam jellegzetesen bartóki formát. Ahogy hallgatom a saját darabomat, úgy gondolom, hogy lépten-nyomon az az érzete támad a hallgatónak, hogy Bartókhoz kapcsolódó zenét hallgat. Valamilyen árnyéka rávetül – pozitív értelemben – Bartóknak erre a zeneműre, ezért adtam azt a címet neki, hogy Bartók-árnyék. Itt meghallgatni a zeneművemet, az különösen megdobbantotta a szívemet.  Először járok itt Nagyszentmiklóson, Bartók szülővárosában, ez dupla ajándék, hogy itt lehetek és a zeném is itt megszólalt.

– Mit jelent Önnek Bartók Béla zenéje?

– 1954-ben születtem és bár nem vagyok fiatal, az én nemzedékem számára Bartók zenetörténeti múlt, mint Mozart vagy Liszt zenéje. Nincs olyan közvetlen stiláris közünk ahhoz, amit Bartók és az ő nemzedéke a klasszikus zenében képviselt, bár hosszú időre meghatározó volt a bartóki hatás. Mégis furcsa dolog, hogy annak ellenére, hogy én nem kísérletező jellegű zenét írok, hanem egy, a zenetörténethez jobban közelítő muzsikát, azért lépten-nyomon érzem, hogy Bartók mégsincs olyan távol az időben!

– Ön művészcsaládból származik, felmenői között van szobrász, írók és költők: anyai dédapja Tóth András szobrász, nagyapja Tóth Árpád költő, édesapja Hollós Korvin Lajos író-költő, édesanyja Tóth Eszter költőnő. Miért éppen a zenére esett a választása?

– Ez a művészeti ág még valóban nem szerepelt a család repertoárjában! Itt vissza kell mennem a szobrászig, hiszen Tóth András Aradon élt és itt alkotott, Tóth Árpád költő, a nagypapám is itt született, családilag van közöm ehhez a vidékhez is. Bennem soha nem voltak irodalmi ambíciók, de egyértelmű volt, hogy valamilyen művészi hajlam van bennem. El szerettem volna indulni a zene felé, de a szüleim jobban szerették volna, ha valamilyen bölcsész pályát választok, nem feltétlenül az irodalmat. Felnőtt koromban a saját utamat kezdhettem e tekintetben járni és anyukám pedig, aki Tóth Árpád lánya és maga is költő volt, azt mondta: az az érzése támadt, mint tyúkanyónak, aki egy kiskacsát költött ki. Ni csak, az ő csemetéje a vízen úszik!

– Járt már életében Aradon?

– Az aradi Kultúrpalotában két éve részt vettem egy előadóesten, ahol megzenésített Tóth Árpád verseket adtak elő budapesti művészek. Nemcsak az általam megzenésített költemények voltak műsoron, hanem több magyar zeneszerző Tóth Árpádhoz kötődő szerzeményeit hallhatta az aradi közönség. Egy szép teltházas estén a Kultúrpalotában találkozhattam az aradi közönséggel.