Batizi porcelántányér

Batizi porcelántányér kapcsán ismerkedhetnek a dévai múzeumlátogatók a 19. században műkődött Hunyad megyei manufaktúra történetével. Az egyedi darab február 1-jén került a múzeum bejáratának közelében lévő üvegezett állványra, ahol hónapról hónapra az intézmény gyűjteményében lévő értékes leletek kerülnek bemutatásra.

A batizi porcelán emléke a 20. században már a legendák ködébe veszett. 1968-ban azonban az Erdélyi Történelmi Múzeum két régésze kitartó munkával tárta fel a hajdani Naláczy-birtokon megépült gyár maradványait, kis példányszámban megjelent kiadványban mutatva be a batizi csodát. E szerint a 18. században a Triesztből Erdélybe települő D’André család többfelé próbálkozik kőedénygyár megnyitásával, míg végül Naláczy József támogatásával megalapítja a batizi manúfaktúrát. A munkások a birtok jobbágyainak soraiból kerültek ki, az alapanyagot az uradalomhoz tartozó agyag- és homokbányákból vették. Az angol szabadalom alapján készült, nádsárga és csillogó fekete mázú, olykor ezüsttel vagy arannyal élénkített és 185 típusban gyártott batizi keménycserép edények a biedermeier kor kedvelt használati tárgyaivá lettek. A most kiállításra került porcelán kobaltkék díszítése 1820 és 1835 között jellemezte a batizi termékeket. A dévai múzeum tulajdonában lévő csipkézett fehér szélű tányér mélyedését zöldes-okkeres festés díszíti, ennek közepében rombusz alakba keretezve kobaltkék ábra látható:  vélhetően a hajdani batizi gyár épülete. 

A batizi gyár a feltételezések szerint 1810 és 1865 között műkődött. Megszűnéséről már pontos adatok vannak, hiszen az időközben gr. Teleki György tulajdonába került birtokot 1865-ben a gyárral együtt elárverezték, a porcelángyártás megszűnt. Az itt készült porcelán-edények, kályhacsempék azonban Európa-szerte megtalálhatók múzeumokban és magángyűjteményekben. A dévai múzeumban kiállított batizi porcelántányér február végéig tekinthető meg.