Békéscsabai Bihargók Arad szikláján

Nagy Árpád, a Zaránd Barangolói Egyesület elnöke a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával hírül adta, hogy a Békéscsabai Bihargók Turista Egyesület tagjaival közelebbi kapcsolatba kerültek, újév után a Zaránd-hegységben közös túrát szerveznek.

– Sikerült-e beváltani a terveket?

– Múlt év végén, amikor a komolyabb közös túrát terveztük, én azt javasoltam, hogy a Gaina-hegység Arad megyei részébe menjünk. Ők örömmel fogadták az ötletet, mivel a Bihar megyei részről látták a hegységet, ahova komolyan vágytak. Minden a tervek szerint történt, az elmúlt szombaton Békéscsabáról 9-en leutaztak Kishalmágyra (Hălmăgel), ahol reggel 8 órakor találkoztunk a vidék egyetlen panziójában. Itt egy kávé melletti beszélgetés után 5 kilométert autóztunk Lungsor (Luncşoara) felé, ahol otthagytuk a járműveket, majd egy tanyaközpont érintésével elindultunk a gerincre. A helybeliek figyelmeztettek a magasabb részen lévő hatalmas hóra, el is jutottunk odáig egy ösvényen. Felszereltük a hótalpakat, amelyekkel a méteres hóban is jól lehetett haladni az 1400 méter magasan lévő Arad sziklája (Piatra Aradului) csúcs felé. Mintegy háromórás gyaloglással feljutottunk a fennsíkra, ahol további félóráig felhős időben jártunk, egy szinten viszont eltűntek a felhők, gyönyörű napsütésben, gyenge fuvallatban haladhattunk tovább -10 Celsius fokos hőmérsékletben. Ami ilyen magasságban kellemesnek számít. 16 órára felértünk a csúcsra, ahol megörökítettük magunkat. Nem sokáig maradhattunk, mert közelgett az este, ezért elindultunk a szállásunk felé, ahova 21 órára vissza is értünk.

– Mindenki bírta a 12 órás, nagy szintkülönbségű terepen a gyaloglást?

– Tapasztalt természetjárókról lévén szó, gond nélkül megtettük a 20 kilométert, amiben a 900 méteres szintkülönbség bizonyult a legnehezebbnek. Természetesen végtagjainkban mindnyájan éreztük a gyaloglást, de nem feküdtünk le mindjárt, hanem kivetített fotókon megmutattuk a Zaránd Barangolói, valamint a Jöjjön velünk! természetjárók által megörökített tájakat. Ezen kívül filmvetítésen is bemutattunk néhány hazai hegycsoportot. Szerintem vendégeinknek tetszettek a látott festői tájak, meg is kérdezték, mikor szervezzük a legközelebbi természetjárást. Március elején talán el is jönnek velünk egy túrára. Másnap, vasárnap korán keltünk, majd egy nyugtató, levezető túrát szerveztünk egy 300 méteres szintkülönbséggel Páfrányos (Brusturi) falucska fölé, ahova elhagyott nyári szállások között, egy mellékgerincen, verőfényes napsütésben haladtunk. A naptól mindenkinek leégett az arca, de nagy élvezettel próbáltak minél többet látni a tájból. Visszafelé jövet megnéztük a kishalmágyi vízimalmot, majd hazautaztunk. Természetjárás közben nagyon sokat beszélgettünk, további közös túrák megszervezésén gondolkoztunk. Szorosabbra kívánjuk vonni a kapcsolatokat, talán országhatáron átívelő, közös pályázatot is sikerül majd megírnunk.

– Mire szeretnének pályázni?

– Térképek készítésére, turistautak jelzésére, menedékházak felújítására lenne nagy szükség a Zaránd, valamint a Béli hegységekben. Úgy látszik, az anyaországi vendégek nagyon megszerették a megyebeli hegységeket, máskor is szívesen eljönnek.

– Gondolja, hogy az anyaországból tömegeket is meg lehetne mozgatni ilyen célból?

– Ez még a jövő zenéje, mert láttam, csupán 9-en jöttek el, Amint elmondták, náluk sem örvend túl nagy népszerűségnek a téli túrázás. Legtöbben tavasszal és nyáron jönnek szívesen, de akkor se túl sokan.

– Köszönöm a beszámolót.