Bensőséges, családias ünnep

Szombaton a Kis Szent Teréz nevére felszentelt arad-ségai plébániatemplomban 17.30 órától megtartott ünnepélyes, búcsúi szentmise kezdetén ft. Király Árpád marosi főesperes, plébános köszöntötte az egybegyűlt híveket, kiemelve Bognár Levente RMDSZ megyei elnököt és feleségét, Faragó Péter parlamenti képviselőt, valamint a mintegy 20 paptestvért, köztük msgr. Kondé Lajos szegedi püspöki helynököt, a dóm plébánosát. Aki megköszönte a meleg szavakat, majd tolmácsolta a szegedi főpásztor, valamint a vele együtt érkezett templomkórus és a hívek üdvözletét. Szentbeszédében a prófétáknak Istenhez fűződő bensőséges kapcsolataikból kiindulva, eljutott Kis Szent Teréz vallomásához, amelyikben meghökkentő, könnyed kijelentésnek tűnhet: „Az óhajom, hogy legyek Jézus játékszere, labdája, amivel bármit tehet, örömét leli benne”. Szavanként kielemezve a kijelentést, „legyen Isten labdája” kis pöttyös labdát tartott a kezében, amit az első sorban ülő egyik gyermeknek dobta, kijelentve: „legyen nálad a labda”. E kijelentés megdöbbentő, mert benne van minden, ami az Isten és az ember közvetlen kapcsolatára vonatkozik, mivel mindkét fél kézzelfoghatóan érintett benne. Azt is jelenti, hogy Isten elfogadja, játszik, foglalkozik, törődik vele. E találkozás örömmel tölti el mindkét felet. Azt jelenti, odaadom mindenemet, felajánlom Istennek, ami nekem fontos, mivel Ő használja. Amikor egy ilyen könnyed kijelentéssel bemutatja Istennel való kapcsolatát, a legmélyebb gondolattal, felajánlással teszi, mert tudja, hogy az Isten elfogadja tőle, s e használat mind Istennek, mind az embernek örömöt jelent. Manapság is elgondolkozhatunk, miért volt fontos Kis Szent Teréznek a fiatal, gyenge életét Isten kezébe helyezni. Kis Szent Teréz érezte, tudta, hogy az egyházban küldetése van, áldozata akkor lesz teljes, ha az egyház szolgáit is az Isten elé viszi. Tudta, érezte, hogy az egyház minden tagjának, különösen a papoknak szükségük van az engesztelő áldozatra. Tudta, hogy nem elég a küldetésről, a misszióról beszélni, azt valamivel meg is kell pecsételni, az életével. Apostoli küldetéssel kell bejárni a földet, hirdetni az evangéliumot. Kis Szent Teréz azonban megtapasztalta a fájdalmat, a gyötrelmet is. Úgy élni, hogy bármelyik pillanatban magához szólíthatja az Isten. Vállalta a betegápolást is akkora gyöngédséggel, minta közvetlenül az Istennel tenné. Megtapasztalta, mit jelent átlépni a földi életből Isten, a kiválasztottak országába. Amikor az arad-ségai közösség templomot emelt Kis Szent Teréz emlékére, az általa kijelölt missziót, a példamutató szolgálatot is választotta. Ehhez kívánt további lelki erőt, Isten segítségét a közösségnek és lelkészeinek a szegedi püspöki helynök. A szentmise ünnepélyességét nagyban emelte a 20 pap és egyházi méltóság közreműködése, valamint a szegedi templomkórus pallérozott énekei. A szertartás végén ft. Király Árpád köszönetet mondott a püspöki helynöknek és a paptestvéreknek a szolgálatért, a templomot megtöltő híveknek a jelenlétért, majd mindnyájukat agapéra hívta.

Kis Szent Teréz búcsúünnepe a közelebbi megismerés jóvoltából bensőséges, családias volt minden résztvevő számára.