Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum: Elbúcsúzott a tizenharmadik évfolyam

Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató szokatlan tanmesével gazdagította a diákok lelki tarisznyáját. Kocsis Gábornak, egy stroke-túlélőnek írásából merítve mutatott rá, hogy sokszor nem a bölcsektől, a nagyoktól, hanem a legegyszerűbb teremtményektől, akár a kutyánktól tanulhatunk a legtöbbet: töltsünk több időt szeretteinkkel (akár passzívan is, csak az együttlét kedvéért), legyünk kitartóak, hűségesek, őszinték, őrizzük meg játékos kedvünket, kíváncsiságunkat, szeressünk feltétel nélkül, ragaszkodjunk az otthonunkhoz, küzdjünk a életért, az értékeinkért és tartsuk szem előtt, hogy csak ez az a pillanat, ami a miénk.  Dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes Kallós Zoltán néprajzkutató életét helyezte példaként az ifjak elé: gyűjtsenek minél több lelki, szellemi kincset és osszák azt meg minél több embertársukkal. Palkó Cecília, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatója Sík Sándor gyönyörű versével sarkallta szárnyalásra a diákokat. Szász-Barra Zsófia kisebbségi és informatikai tanfelügyelő pedig rávilágított: mindenki másképpen éli meg a pillanatot és Albert Camus-t idézve nyugtatta a végzősöket: Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni. És minden tőlünk függ, csak akarjuk – idézte Széchenyi Istvánt Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ-elnök, Kolumbusz Kristóf életpéldájával biztatva a ballagókat, hogy merjenek új világot felfedezni, merjenek jövőt álmodni Európa számára és tegyenek is álmuk megvalósításáért.

A dévai magyar tanintézmény ballagási ünnepségét első ízben tisztelte meg jelenlétével Déva polgármestere. Florin Oancea közvetlen, rövid felszólalását magyar köszöntéssel kezdte, majd arra biztatta a diákokat, hogy reménnyel telten lépjenek ki az iskola küszöbén, merjenek álmodni, és bízni az álmaikban, mert csak akkor valósulhatnak meg azok. – Édesapaként is szólok hozzátok, hiszen nekem is van egy tizenegyedikes lányom. És azt szeretném, hogy miután elvégzi egyetemi tanulmányait, visszatérjen Dévára, itt építsen magának jövőt. Biztos vagyok, hogy a ti szüleitek is annak örülnének, ha itthon boldogulnátok. Jómagam, a várost vezető testülettel együtt törekszünk arra, hogy megteremtsük számotokra az itthon maradás feltételeit – fogalmazott a polgármester, sok sikert kívánva minden végzős diáknak.

Az ünnepi felszólalások sorát Balogh-Botár Károly Csaba igazgatóhelyettes zárta, aki szintén itthon maradásra biztatta a diákjait, megragadva a ballagáson elhangzó énekszöveg mondatát: ez út hazámba visszavisz. – Ti is térjetek vissza szülőföldetekre, hiszen ez az a hely, ahol igazán szükség van rátok – fogalmazott az igazgatóhelyettes, majd köszönetet mondott a szülőknek, hogy a dévai magyar iskola közösségére bízták gyermekeik nevelését, tanítását.

A tizenegyedikes diáktársak nevében Nagy Kincső búcsúztatta a ballagókat, hangsúlyozva, hogy az érettségivel nem pontot, csupán kettőspontot tesznek egy életszakaszra, melyet újabb lehetőségek, kihívások időszaka követ. A fontos, hogy a sikerre való törekvés közepette is a szeretet maradjon a legfontosabb az életben. – Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket nagy szeretettel – mondta útravalóul diáktársainak.

A végzősök nevében szólva Stelczner Norbert és Măgureani Adrian Constantin sok könnyet csalt a szülők, tanárok, osztálytársak szemébe. Az őszinte, nyitott szívvel megélt diákéveket hasonlóan őszinte, egyszerű szavakkal zárták, köszönetet mondva mindazoknak, akik feltétel nélkül tudták szeretni, óvni és vezetni őket, elsősorban a szülőknek, tanároknak és az osztályfőnököknek: Szombati Gabriellának, Szász-Barra Dánielnek és Szikszai Zoltánnak.

A köszöntőbeszédek nyomán a ballagók képviselői átadták kisebb társaiknak az iskola kulcsát, majd sor került a díjazásokra. Az oklevelek, jutalomkönyvek kiosztása előtt az osztályfőnökök szintén meghatódva emlegették fel a sok szép közös emléket, melyek során a ballagók szemük láttára váltak ifjú felnőtté. További életükre Isten áldását kérve bocsátották útra diákjaikat.

A matematika-informatika osztályban mindenkit díjaztak, hiszen a legkisebb általános is 8,50 feletti volt. Turizmus szakon kevesebb volt a díj, ellenben talán még nagyobb a hála, azért, hogy egyáltalán sikerült végigvinni a 12 esztendőt és olyan lelki, szellemi táplálékot kapni, amellyel minden bizonnyal megállják a helyüket az életben.

Az osztályonkénti díjazás után az iskola vezetősége átnyújtotta az évfolyamelsőnek járó Hauer Erich-díjat és az egybegyűltek egy perc csenddel adóztak a névadó emlékének. Idén Stelczner Norbert vehette át az egyszeri ösztöndíjjal járó kitüntetést, és szintén neki ítélte az igazgatóság a tanintézmény részéről adományozott különdíjat is. Az iskolaévek alatt kiemelkedő sporttevékenységért díjazták továbbá Bartha Velut, Goţiu Pétert és Stelczner Norbertet. Az RMDSZ két városi tanácsosa, dr. Máté Márta és Pogocsán Ferdinánd idén Udvari Róbertnek és Măgureanu Cristian Adriannak nyújtották át a szintén ösztöndíj-jellegű kitüntetést. Végül az osztályelsők: Stelczner Norbert, Măgureanu Cristian Adrian és Udvari Róbert feltűzték szalagjaikat az iskola névjegyével ellátott táblára.

Zárómomentumként Koppándi Zoltán unitárius lelkész és fr Főcze Bonaventúra római katolikus plébános kérte Isten áldását a végzősökre, hozzátartozóikra, tanáraikra, majd közös ima után felcsendült a hagyományos búcsúdal és újabb 32 kedves, szép fiatal indult útra a dévai magyar iskolaközpontból.