„Evezz a mélyre!” – negyvenéves a TEKMEK

Június 2–4. között megtörtént egy olyan esemény, amely nagyon sokat jelentett és jelent a volt és mostani TEKMEK-esek számára: megünnepeltük a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösségének 40. évfordulóját. Nagyjából 120 résztvevő volt jelen, akik a pénteki érkezés során hatalmas örömmel üdvözölték egymást. Az újratalálkozás ereje végigkísérte az egész hétvégénket. A jó Isten munkássága meglátszott minden mosolyban és kedves biztató szóban. Az érkezés és a vacsora után a nyitóesten emlékeket elevenítettünk fel sok-sok kép formájában, hangos nevetések hallatszottak, együtt énekeltünk. A TEKMEK szeretlek játék is sikert aratott, majd generációkra osztva jellemeztük a TEKMEK-et. A péntek estét imával zártuk, a TEKMEK gyertyákból kirakott betűi világították be a termet. Mélyről jövő imákba merülhettünk bele, és érezhettük a hálát, hogy végre együtt lehetünk.
Szombaton, június 3-án közös reggeli imával kezdtük a napot a piarista templomban, lelki tarisznyáinkat megtöltve vágtunk bele az élménydús programokba. Reggeli után kerekasztal-beszélgetés keretében visszatekintettünk a 40 évre. Érdekes volt hallani a régi TEKMEK-esek történeteit, érzéseit, látni azt, milyen is volt régen a csapat, és mennyi mindent adott ez a közösség. Ezt követően kiscsoportos beszélgetés vette kezdetét, amelyben egy kreatív feladatot is kaptunk, hogy művészien mutassunk be valamit a TEKMEK-ből. Nagyon jó dolgok születtek, élmény volt együtt dolgozni, együtt alkotni valamit abból, ami nagyon sokat jelent számunkra. Ezeket a műalkotásokat be is mutattuk, színpadon méghozzá, a feladat során dalok és színpadi játékok születtek. Véleményem szerint nagyon sikeresen dolgoztak együtt a csapatok, teljesen átjött a közösség ereje, leleményessége, lelki lényege. Ebéd után szabad foglalkozás keretében volt lehetőség közös zenélésre, a temesvári székesegyház megtekintésére, szabad beszélgetésre, pihenésre. Ezután elindultunk az erzsébetvárosi templomhoz. Énekpróba után kezdődött a hálaadó szentmise. Olyan sokan zenéltek együtt, s már maga a zene is hatalmas erővel bírt. Szép volt, hogy a régi TEKMEK-es lelkivezetők, papok, akik tehették, koncelebráltak a szentmisén. Király Árpád atya prédikációja a lélekből szólt minden TEKMEK-es szívéhez. Itt is éreztük, hogy milyen fontos ez a közösség, és hogy az Úrnak milyen nagy munkássága van mindebben. A hétvége során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy mindent megörökítsünk fénykép és videó formájában, olyan jó lesz pár év múlva is elővenni ezeket az emlékeket. A jól megérdemelt vacsorát a TEKMEK-torta koronázta meg. Együtt énekeltük nagy örömmel a boldog születésnapot, mert mindenki nagyon örül, hogy ez a csapat volt, van és lesz. Még egy megkoronázása a napnak az esti retró buli volt. Együtt táncoltunk, énekeltünk, és sokaknak az emlékek ládája nyílt meg ismét.

A zárókör hatalmas érzelmi impulzust adott. A régi TEKMEK-tagok áldást énekelve köszönték meg mindazt, amit tettünk azért, hogy ez a találkozó létrejöhessen. Nagyon jóleső érzés volt mindez, csodálattal tekintünk rájuk, akik régen éltették ezt a közösséget, és ők is ugyanolyan tisztelettel tekintenek ránk, a maroknyi csapatra, amely most színesíti a TEKMEKet. A záró szentmisén, a józsefvárosi templomban Szilvágyi Zsolt atya nagyon szépen foglalta össze az ünnepünk lényegét, és azt is, hogy szenvedés nélkül nincs szeretet. Pont ezért egy közösségben is vannak nehézségek, de nélkülük nem lehet valami jót alkotni. Hiszem, hogy mindenki legalább egy gondolatot magával tudott vinni a szentmiséből. 

Ebéd után eljött a búcsú ideje. Ami tényleg nem is volt olyan könnyű, de annál inkább hálával teli. A szív igazán megtelítődött ennyi nyitottság, kedvesség és jó szó után. Az ének se maradhatott el, ez is egy nagyon fontos alappilére a közösségünknek. Buzgó szívvel, jóleső fáradtsággal indultunk haza.
Szavakkal nehéz lenne jellemezni ezt a hétvégét, de az biztos: Istennek nem lehetünk elég hálásak azért, hogy ennyi mindennel gazdagított és gazdagít minket a TEKMEK által. Köszönjük és hálásak vagyunk mindenkiért, mindenkinek, aki eljött, aki szervezett, a lelki vezetőinknek, a segítőinknek, anyagi támogatóinknak, mint a Bethlen Gábor Alapítványnak és a plébániáknak és nem utolsósorban a jó Istennek ezért a kegyelemért.

Makai Mercedes Mónika, a TEKMEK tagja

(gerhardus.ro)