Gyere még!

Gróf László oxfordi térképtörténész Feiszt György szombathelyi levéltáros társaságában 20 esztendeje járja, kutatja Erdélyt, s tudásuk javát előadás formájában osztják meg a helyi közösségekkel. 

Legutóbb május elején jártak végig 10 erdélyi települést: a térség térképeiről, címereiről, illetve Oxfordról tartva előadást. Déván a Nyugati Jelen napilap szerkesztőségének vendégei voltak. Gróf László azonban ezúttal nem térképekről, nem Oxford közel ezeréves kollégiumairól beszélt, hanem Sütő András csodálatos világába kalauzolta el hallgatóságát.

– Déván már negyedszer tartottam előadást és térképtörténész létemre ezúttal merészkedtem egy egészen más témához is hozzányúlni, annak ürügyén, hogy Sütő András személyes jó barátom volt és fontosnak tartom őrizni, ápolni az emlékét, szellemi hagyatékát. Szerintem Sütő András a 20. századi magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja. Hiszen olyan csodás könyveket, drámákat írt, amelyek semmit sem veszítenek időszerűségükből. Minden mondatát, minden szavát áthatja a magyarság megmaradásáért való aggodalom, küzdelem, a szülőföldjüket elhagyó fiatalok, az egyre fogyó itthonmaradók féltése.

– Hogyan született kettejük barátsága?

– Sütő Andrással 1970-ben ismerkedtem meg útban Oxford felé, a vonaton, az Anyám könnyű álmot ígér című írását olvasva. Megdöbbentett az, ahogyan megfogalmazta a szülőföldhöz, a szülőkhöz való kötődést. Egyszerű volt, nagyon személyes, de ugyanakkor egyetemes. Bár igazából most, negyven év múltán értem meg egy-egy mondatát. Amikor például leírja, hogy otthoni látogatása végén idős szülei azzal bocsátják útjára, hogy „Gyere még!”. Ebben a két szóban benne van a szülői szeretet, féltés és egyben felszólítás arra, hogy ne feledkezzen meg a szülőföldjéről, a gyökereiről. Ezt a hívást hallom én is. Ezért jövök, jövünk vissza évről évre Erdélybe.

– Sokan vannak, akik visszajárnak ide. Általában feltöltődni a hajdani otthon lelkével, szellemiségével. Oxfordban is szükség van erre?

– Azóta, hogy 1956-ban kikerültem Angliába, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen most már két hazám van. Anglia a befogadó és nevelő hazám, melyet becsülök, és ott van Magyarország és ennek szerves részeként Erdély, amely a szülőhazám és amelyet éppúgy szeretek, mint hajdan, fiatal koromban. Különösen örömmel tölt el, amikor diákoknak, fiataloknak tarthatok itt előadást. Mert ilyenkor mindig elmondom, hogy Oxfordban már a12. században volt magyar diák. És a kollégiumok kapui ma is nyitva állnak minden tudni vágyó erdélyi diák előtt. Azonban fontos tudniuk azt is, hogy Erdélyben, a szülőföldjükön, már akkor kimondták a vallási és gondolati szabadságot, amikor Angliában még boszorkányperek folytak.

– Húsz év alatt elég alaposan meg lehet ismerni egy térséget.Történészként találnak-e még felfedeznivalót Erdélyben?

– Minden utunk tele van meglepetésekkel. Lépten-nyomon újabb értékekre bukkanunk. És próbáljuk figyelemmel követni felfedezéseink sorsát. Most épp nagy aggodalommal tölt el a nagybányai Mikola-ház helyzete. Hiszen ma már ez az egyetlen emlékhelye maradt a nagybányai festőiskolának. A Ferenczyék által épített ház azonban eladásra vár és tekintve rozoga állapotát, félő, hogy le fogják bontani. Ezt 200 ezer euróból meg lehetne venni, és ezáltal megmenteni a nagybányai festőiskola jelentős monumentumát, hiszen ezen kívül már csak a Virághegy emlékeztet arra, hogy hajdan itt Hollósy Simon, Ferenczy István, Mikola András festett. És többek közt a Sárvárra elszármazott Gottesmann Alfréd is, akinek emlékére épp most készülünk könyvet kiadni, hogy munkássága feledésbe ne merüljön. De ezt a házat meg kellene menteni és a nagybányai festőiskola emlékházává tenni. Mert ha lebontják, mindennek nyoma sem marad.

– Említette a Gottesmann-emlékkönyvet. A húsz évnyi utazás nyomán születtek-e más kiadványok?

– A húsz év alatt számos nemzetközi konferenciára kaptunk meghívást Erdélybe. Többek közt a gyulafehérvári Hunyadi János és a nagyváradi Zsigmond témájú konferenciákra, illetve a Bod Péter születésének 300. évfordulója alkalmából szervezett konferenciára is. Mindezen alkalmakkor születtek tanulmányok, kiadványok. Bod Péter élettörténetét, kartográfiai munkásságát pedig részletesen kutattam  és publikáltam is.

– Jövőre már készül az útiterv?

– Természetesen. Már van néhány konkrét meghívásunk, úgy hogy ha erőnk engedi, akkor következik a 10. előadó körút!