„Ha az aradiak azt mondják: menjek, menni fogok!”

Választási évbe léptünk. Idén nyáron helyhatósági választások fogják kibillenteni nyugodt hétköznapjaikból az aradiakat. A csatározások előtt pedig már borítékolható, hogy az aradi polgármesteri szék bizonyul majd a legnagyobb tétnek. Többek között erről is faggattuk Gheorghe Falcă aradi polgármestert, aki egy kicsit a tavalyi évet is elemezte, de a városvezetés idei terveit, elképzeléseit is előrevetítette. Mert projektekből van bőven, így kérdésekből is akad épp elég. Igyekeztünk a legfontosabbakat leszűrni aradi olvasóink számára, a többit majd talán legközelebb.

– Milyen volt a 2015-ös év az aradi közigazgatás szempontjából?

–  Egy nehéz évet tudunk magunk mögött, Aradot ugyanis folyamatosan hátráltatta Románia Kormánya. Ami az önkormányzatot illeti, tavaly sikerült befejeznünk az EU-s pénzekből megpályázott projektjeinket, ugyanakkor 2015 volt a stratégiák éve, elkészült ugyanis a város kulturális stratégiája, alakul az oktatási és az egészségügyi stratégia, és dolgozunk az ún. mobilitási stratégián, mely elengedhetetlen az uniós pénzek megpályázásához. Mindemellett megvalósíthatósági tanulmányokat készítettünk, hogy minél nagyobb összegeket hívhassunk le az Európai Uniótól.

– Van-e olyan projekt, melyet szeretett volna, de mégsem sikerült kivitelezni?

– A projektek zömét véghezvittük, amit nem sikerült, de bízom benne, hogy időben erre is sor kerül, az az Eminescu park területén kigondolt föld alatti parkoló és a környéken lévő forgalmi rend újragondolása.

– Tehát akkor a civil megmozdulások és kritikus hangok ellenére nem mondott le a volt Salacz park átalakításáról…

– Miért mondjak le én erről? Ez nem a polgármester ötlete volt. Nem kell urbanisztikai szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, a Városháza mögötti utcákban mindennapos forgalmi dugók lehetetlenítik el a lakosok és általában a gépjárművezetők életét. A város közúti közlekedési tanulmányát elvégző német szakemberek is ezt a megoldást javasolták számunkra. A környéken lévő intézmények számára – gondolok itt csak a törvényszék, az ügyészség, a Városháza, a filharmónia, a gazdasági líceum, a Ghiba Birta Főgimnázium, az Aurel Vlaicu Egyetem székházára – a jelenlegi helyzetben nem tudunk több parkolóhelyet biztosítani a környéken. Ott nagy szükség van egy parkolóházra, ugyanakkor fel kell lendítenünk a forgalmat a Drăgălina és a Praporgescu utcák közötti szakaszon. Az Eminescu park átalakításával, a parkolóhelyek mellett, Arad kap egy új, modern parkot is, mely összekapcsolhatja a Városházát a Maros-parttal. Meggyőződésem, hogy az új mandátumban, megújult erőkkel és korrekt kommunikálás mellett, maguk az aradiak fogják igényelni a projekt megvalósítását. Ne felejtse el, hogy Arad dinamikus fejlődés alatt áll, a gépjárművek száma folyamatosan nő, ezért egyre nagyobb szükség van – különösen a városközpontban – új parkolóhelyekre.

– Ennek ellenére komoly ellenállásba ütközött a projekt. Az aradiak egy tekintélyes része most is viszolyog az elképzeléstől…

– Meg kell néznünk azt is, hogy kik tiltakoztak eme projekt ellen. Van Aradnak egy csoportja, melynek tagjai mindent elleneznek, amit a polgármester kezdeményez. Ugyanazok az emberek tiltakoztak az Eminescu parkban, akik annak idején akcióikkal megakadályozták, hogy Arad pénzt kapjon az EU-tól egy újabb híd megépítésére a jelenlegi Decebal híd mellé. Ezek a személyek rendszeresen nemet mondanak mindenre. Talán sokan nem tudják, hogy ennek a projektnek egy változatát egyszer már javasolta valaki még 1989 előtt, majd ’95-ben a prefektúrán volt egy felmérés is ezzel kapcsolatban.

De ha már a félbemaradt projektekről beszéltünk, meg kell említenünk a sikereinket is, és itt elsősorban az iskolai infrastruktúrába fektetett beruházásokra gondolok, példaként említem az 5-ös iskolában uniós pénzekből létrehozott sporttermet. Az egyik legnagyobb, példa nélküli beruházásunk a Filharmónia székhelyének rehabilitálása, illetve összesen 28 aradi utca korszerűsítése a város költségvetéséből.

– Az önkormányzat talán eddigi legnagyobb kudarcának könyvelték el az Európa Kulturális Fővárosa 2021 c. titulus megszerzését célzó pályázatot. Mint köztudott, Arad nem kvalifikálódott a versenyre, a pályázat kapcsán számos kritika érte a város vezetőit, ezen belül a projekt koordinálóit. Most, hogy a kedélyek kicsit lecsitultak, hogyan látja mindezt?   

– Ez az aradi kultúra legszebb projektje, melynek segítségével a 2015-ös költségvetés 10%-át a kultúrára irányoztuk elő. Akik ezt a pályázatot ellenezték, a kultúrát is ellenzik. Egy ilyen országos versenyen való részvétellel csak nyert a városunk. Van egy kulturális stratégiánk, egy finanszírozásunk, illetve egy jól meghatározott irányvonalunk, továbbá támogatás a lakosság jó részétől. Ebben a tekintetben sikerről beszélhetünk. Hogy nem jutottunk tovább? Nyilván akkor lett volna igazi siker, ha Arad nyeri meg a versenyt a 14 város közül. Azt sokan elfelejtik, hogy Arad felkerült az Európai zöld fővárosok listájára. Benne vagyunk az első 14-ben Európai szinten. Ezért bezzeg senki nem dicsért meg bennünket! Szeretném, ha azokról beszélnénk, akik „látják” a dolgokat, nem azokról, akik mindenben a szálkát keresik.

– Gondolja, hogy kellőképpen fel volt készülve a város egy ilyen megmérettetésre?

– A legnagyobb hiba lett volna nem pályázni a kulturális főváros titulusra! Hol lennénk most, ha nem pályáztunk volna? Most nem lenne kulturális stratégiánk, nem tudtunk volna kellő finanszírozást előirányozni a kultúrára, és nem hoztuk volna felszínre a fiatalok alkotó energiáit. Nem is tudják, mennyi embert sikerült mozgósítani ezzel a projekttel! 2016-ra mintegy száz kulturális projektet sikerült megalapoznunk különféle civilszervezetekkel. Mi több, a pályázatunk révén az aradi kulturális intézmények is megújulnak, gondolok itt például a filharmónia, illetve a múzeum modernizálására, sőt folyamatban van a nagyszínház belső felújítására vonatkozó hatástanulmány elkészítése is. Mindezt a pályázat generálta.    

– Rengeteg kritika érte a pályázatot koordináló egyesületet, illetve a város vezetőit a pályázattal kapcsolatos költekezéseket illetően. Ön szerint sikerült-e kellőképpen átlátható információt nyújtani az aradiaknak a versenyre való felkészülésről, a felhasznált pénzekről?

– Az egyesület nagyon kevés pénzt használt fel, ezért ezúton is szeretném megköszönni tagjainak az általuk kifejtett önkéntes munkát. Ne viszonyítsuk Aradot például Craiovához, mely több millió eurót költött el ez irányban. Nem hiszem, hogy az egyesület által elköltött mintegy 50 ezer euró olyan nagy összeg lenne. A kritika akkor jó, ha építő jellegű. Mindig ugyanazok az emberek támadnak minket. Új arcokat én nem látok ebben a táborban.  

– Többször említette a filharmóniát, ezért meg kell kérdeznem, meddig tolerálja még a város vezetősége az intézményen belül uralkodó áldatlan állapotot? Gondolok itt Alin Văcean menedzser magatartására és a közte és az alkalmazottak, előadóművészek között már évek óta dúló feszültségekre. Legutóbbi sajtóértekezletén újra felszólította a menedzsert, hogy mondjon le. Ennyivel el is intézték a dolgot?

– Látja, mindenki azt hiszi, hogy a polgármesternek teljhatalma van, mert a polgárok választják meg. A valóságban azonban ez nem így működik. A parlamenti képviselők nem adnak nekünk teljhatalmat, bár sokszor helyi kiskirályoknak tekintenek bennünket. A jelenlegi törvények szerint a polgármester nem válthatja le csak úgy egy kulturális intézmény vezetőjét. Ezt egy speciális törvény szabályozza, melyet a kulturális minisztérium dolgozott ki. Egyetlen esélyünk egy újabb éves értékelő, melyen a menedzsert lepontozhatják. A bizottságot ez esetben más városok filharmóniáinak vezetői alkotják, ők leminősíthetik kollégájuk munkáját. Reményeink szerint február végén, márciusban megejthetjük ezt a procedúrát is.

– Arad másik nagy fájdalma a két felüljáró helyzete. Van-e esély arra, hogy legalább az év első felében befejezhessék a két beruházást?

– Itt meg kéne kérdezniük azokat, akik végig hazudtak az aradiaknak, kezdve Ponta úrtól Căprarig (szerk. megj.: a PSD megyei elnöke). A beruházást még 2012-ben állította le a Ponta-kormány. Tudomásom szerint a Szállítási Minisztérium elindította a közbeszerzési procedúrát a CET-nél lévő felüljáró esetében, várjuk, hogy a másik létesítménynél is történjen előrelépés. A felelősség teljes mértékben a PSD helyi és bukaresti politikusait terheli, hisz mindent megtettek annak érdekében, hogy Arad számára fontos beruházások meghiúsodjanak. Ez történt az Aurel Vlaicu Általános Iskolával vagy a CFR-iskolával és sok más projektünkkel is. Pontos választ a prefektus adhatna az aradiaknak, az ő felelőssége tájékoztatni a lakosságot, már ha még mindig a kormány területi képviselője, nem pedig a PSD embere.     

– A város egyik legnagyobb beruházása a municípium fontosabb csomópontjait a városnegyedekkel összekötő, uniós finanszírozású 122 km hosszú bicikliút-hálózat. Múlt év végén a polgármesteri hivatalban bejelentették, hogy a kivitelező elkészült a beruházással és az illetékes szervek elkezdték felmérni a munkálatokat. A tapasztalt hibák kijavítására hat hónapot szabtak ki a kivitelezőnek. A kerékpárutak minőségére, hiányosságaira folyamatosan érkeznek a panaszok a lakosoktól. Ön elégedett a kivitelező munkájával?    

– Kérdem én: szüksége volt Aradnak a kerékpárutakra?

– Nem hinném, hogy ezt valaki kétségbe vonná… A kérdés a munkák minőségére vonatkozott.

– Mi felvállaltuk, hogy európai uniós támogatásból kiépítünk egy hálózatot. A tervrajzot szakemberek végezték el, a kivitelezést szintúgy. Nem a polgármesteri hivatal. A munkálatok minőségét, uniós pénzekről lévén szó, szintén egy speciális struktúra ellenőrzi. El tudom képzelni azt, hogy egy 122 km-es hálózaton belül lehet találni néhány tervezési vagy kivitelezési hibát, a projektet magába véve azonban jónak találom. A következő lépés lesz a lakosok kerékpáros közlekedésre való nevelése, hiszen ez új dolog Aradon. Ebben számítunk a civilszervezetek partnerségére, és remélhetően két éven belül sikerül egy korrekt viszonyt kialakítanunk a gépjárművezetők és a kerékpárosok között. Amikor a tömbháznegyedekben 2005-ben elkezdtük a garázsbontási kampányt, az emberek fel voltak háborodva. Most alig győzünk eleget tenni a tömbházak körüli korszerűsítésekre vonatkozó kéréseknek. Megváltozott a lakosok mentalitása. Úgy gondolom, a városvezetés szempontjából bátrak vagyunk. Belátom, nem vagyunk tökéletesek, de remélem, hogy a lakosok segítségével, közösen sikerül korrigálnunk a hibákat. Talán célszerű lenne a dolog jó oldalát is nézni: a miénk az ország legnagyobb kerékpárút-hálózata.

– Melyek Arad legfontosabb beruházásai a 2016-os évben?

– Elsősorban folytatjuk azt a projektet, melyet 2012-ben leállított a Ponta-kormány, éspedig 27 aradi utca modernizálását, kezdve a leghosszabbal, a több mint 2 km hosszú Constituției utcával. Reményeink szerint 2017-ben befejezzük a munkálatokat, a projekt értéke körülbelül 6 millió euró. Az idei év az uniós pályázatok éve, igyekszünk minél több megvalósíthatósági tanulmányt elkészíteni, továbbá folytatjuk a tömbházak EU-s pénzekből történő hőszigetelését. Folytatjuk még azt a román–svájci beruházást is, mely által egy biomasszával működő új hőközpontot építünk Aradnak, illetve távfűtési hővezetékeket cserélünk ki, ezáltal csökkentve a CET-től való szállítás közben fellépő hőveszteségeket. Szintén eme projekt keretében valósul meg a közvilágítás modernizálása is a Maros partján. Mindez mintegy 6 millió svájci frank alapú hitelből.

Arad egyik legnagyobb beruházása a tömbháznegyedek felújítását célozza, erre, mivel a kritériumok alapján uniós pénzeket nem pályázhattunk meg, 20 millió eurós EBRD-hitelt vesz fel a város. A tömbházakban lakóknak erőteljes változásra van szükségük. A városi regenerálódásnak nevezett projektünk alapján modernizáljuk a tömbházak közötti utakat, járdákat, játszótereket, zöldövezeteket és parkolókat. A beruházás által teljesen más arculatot kapnak majd a tömbháznegyedek, a lakók életminősége pedig jelentősen javulni fog. Úgy gondolom, hogy Arad polgárai megérdemlik ezt az anyagi erőfeszítést.

– Van-e valamilyen stratégiája az önkormányzatnak a város emblematikus, műemléknek számító, omladozó épületeinek a megmentésére, rehabilitálására?

– Ezek az épületek, mint köztudott, magántulajdonban vannak. Mi felajánlottuk, hogy saját költségre rendbe hozzuk a homlokzatot és a tetőszerkezetet és öt év határidőt szabtunk a tulajdonosoknak a költségek törlesztésére. Be kell ismernünk, hogy nem jártunk sikerrel, a tulajdonosok zöme ezzel nem értett egyet. Viszont voltak olyan társasházak is, ahol a társtulajdonosok elkezdték saját költségre megjavítani az épületet. Most azonban az új adótörvény kötelezni fog bennünket, hogy 2017-től évi 500-szoros adókat rójunk mindazokra, akik nem teszik rendbe épületeik homlokzatát.

– Ön szerint hogy érzik magukat az aradiak városukban és mi az, ami leginkább hiányzik számukra?

– Biztos vagyok benne, hogy vannak a városukra nagyon büszke aradiak is – egy részük jól látja a város hiányosságait, másokat minden hidegen hagy, de olyanok is vannak, akik nem érzik otthonosan magukat. Ez utóbbiak vagy nem akarják magukat jól érezni, vagy valóban nagyon rossz körülmények között élnek. Ezért a mi feladatunk tovább dolgozni a város gazdasági fejlődésén. Minden városnak vannak pozitív és negatív oldalai is. Ha mi mindig csak a negatívat nézzük, sosem fogjuk magunkat jól érezni. Én mégis azt hiszem, hogy akik megnézik, hol állt Arad 10 évvel ezelőtt – amikor nem volt infrastruktúránk, amikor a város felében nem volt csatornázás stb. –, akkor látni fogják, hogy szépen fejlődtünk. Azt is meg kell néznünk, hogy van-e a városvezetésnek egy víziója az elkövetkező évekre. Jelenleg is dolgozunk Arad gazdasági fejlődésének stratégiáján. 10 évvel ezelőtt 32 000 munkahelye volt a városnak, most 75 ezerről beszélünk. Ezt a fantasztikus növekedést a továbbiakban is meg szeretnénk tartani. Arad gazdasága kétszer annyit exportál, mint Kolozsvár, például.

– Továbbra is érdekli még egy polgármesteri mandátum vagy inkább egy kormánybeli pozíció a vonzóbb?

–      Én azt mondtam, megpályázok egy új mandátumot, és bemutatom az elképzelésem Arad számára, az elkövetkező tíz évre. A projektem középpontjában az aradi vár áll, illetve a kultúrába, oktatásba és egészségügybe fektetett beruházások. De nem tagadom, hogy megtisztelve érezném magam, ha képviselhetném az aradiakat a fővárosban. Erősebb képviseletet képzelek Aradnak Bukarestben, és szeretném bebizonyítani, hogy Arad nem egy vidéki város, hanem az ország gazdasági és kulturális motorja. Várjuk meg a helyhatósági választásokat és ez után, ha az aradiak azt fogják mondani, hogy menjek Bukarestbe, menni fogok.

Köszönöm a beszélgetést!