„Ha újból felkérnek, igent mondok”

Január elején megszűnt Molnár András Temes megyei alprefektus mandátuma, akit tavaly március elején iktattak be hivatalába, így kereken tíz hónapot dolgozott a prefektúrán. Intenzív munkával eltöltött tíz hónap tapasztalatairól nyilatkozott Molnár András a Nyugati Jelennek – úgy véli, hogy immár kijárta a közigazgatási gyakorlat iskoláját, és ha újból felkérnék, igent mondana a prefektúrai munka folytatására.

– Az elején furcsa volt, mert nem volt tapasztalatom a közigazgatásban – nyilatkozta lapunknak Molnár András –, de úgy is mondhatnám, hogy inkább a másik oldalról ismertem a helyzetet, hiszen ügyvédként számon kértem a különféle intézményeken, miért nem teszik a dolgukat. Tavaly márciusban, miután kineveztek, gyorsan fel kellett venni a ritmust, akkor volt a harmadik járványhullámnak a csúcsa, és mindjárt arról kellett szavazni, hogy Temesvárt vesztegzár alá helyezzük vagy sem. Rengeteg emberrel kellett gyorsan megismerkednem, és az első hónap gyakorlatilag ezzel telt el. Megpróbáltam minél gyorsabban kiismerni magam: a prefektusi hivatalnak több mint 50 alkalmazottja van, ehhez jön még az útlevélosztály és a jogosítványokkal és gépjármű-bejegyzésekkel foglalkozó kormányhivatal. Nemeth Zoltán prefektus leosztotta a tevékenységi köröket. Megkaptam az egyik legnehezebb diót, a földvisszaigénylésekkel kapcsolatos tevékenységeket, illetve a jogi osztályról bármi jött, azt mind én néztem át és utána a prefektus.

– Miért olyan hosszadalmas a földterület-visszaigénylések rendezése, ami már az 1990-es évek elején elkezdődött?

– Júniusig nem tudtunk megyei földbizottsági üléseket tartani, mert szükség lett volna a prefektúra titkárjára, és az nem volt kinevezve. Júniusban változott a jogszabály, a feladatot át lehetett ruházni a jogi osztály vezetőjére, és elkezdtük a munkát. Megyei földosztó bizottsági ülést tartottunk 4-et vagy 5-öt, illetve külön feladatom volt annak a bizottságnak a vezetése, amelyik előkészítette a földosztó bizottság elé kerülő iratokat. Megpróbáltam minél több dossziét betenni, mert tudni kell, hogy amikor kineveztek, kb. 2000 megoldásra váró földügy volt, és újabb 2000 olyan téren, ahol a prefektusi rendeletekkel házak meg épületek melletti-alatti telkeket lehetett a tulajdonosoknak adni, tulajdonba helyezni. A földügyekkel kapcsolatos iratokat a polgármesteri hivatalok és a helyi földosztó bizottságok kell előterjesszék, és nagyon sok hiányos iratcsomó volt, rengeteg hiánypótlásra volt szükség, ez is okozza, hogy ezek a visszaszolgáltatási ügyek még mindig nem rendeződtek.

Ezen felül rengeteg tevékenységben vettem részt, nemcsak akkor, amikor a prefektust helyettesítettem, mert ilyen is volt, hanem mert több mint 50 féle bizottság létezik, ahol benne vannak a prefektúra vezetői. Vannak havi, háromhavi, éves gyűlések, ki kellett ismernem magam, hogy mivel is foglalkoznak ezek a bizottságok és mik az elvárások a tagokkal kapcsolatban. Volt rengeteg sürgősségi bizottsági gyűlés is, hiszen az akkori jogszabály szerint a járványügyi változások miatt rendre össze kellett hívni és szavazásra bocsátani az intézkedéseket: sok ilyet vezettem. Az oltási kampányt is a prefektúra irányította, jártunk a megyében, és oltási maratonokat tartottunk. A migránsválsággal kapcsolatos ügyeket is mi bogoztuk ki, mert a bürokratikus akadályok miatt egy migránst csak egyszer lehetett elszállítani a kijelölt központba, de onnan folyton visszajöttek Temesvárra, mi közbejártunk, hogy ez a gyakorlat változzon. Az első hat hónapban folyamatosan jöttek a miniszterek, államtitkárok és más magas ragú tisztségviselők Temesvárra, őket fogadni kellett, megszervezni a látogatásukat. Ezenkívül kihallgatásokat tartottunk, eleinte online formában, de a nyár folyamán élőben, mert az idős emberek a személyes találkozásokat részesítették előnyben. De beszélhetnék a nemzeti agrárregiszter feltöltéséről, beszélhetnék a területi közrendi hatóság munkájáról, a gépjármű regisztrációs osztály működéséről, ahol sok probléma adódott. Kilenc alkalmazottat korrupciós ügyek miatt letartóztattak, megbénult az egész osztály munkája, azt a lemaradást azóta sem sikerült behozni, ami akkor keletkezett.

– A prefektúrán eltöltött tíz hónap felért egy közigazgatási iskolával.

– Így is mondhatjuk, bár  a közigazgatásnak az elméleti részével már tisztában voltam, amikor oda kerültem, mert mesterire is jártam közigazgatási jogból. A törvénykönyvet ismerem nagyon jól, de amikor az elmélet találkozik a gyakorlattal, valahogy teljesen másképpen csapódnak le a dolgok, máshogy értelmezendőek.

– A magyar közösség szempontjából mit jelentett a prefektúrán eltöltött idő?

– Elsősorban azt emelném ki, hogy valaki ott volt a megye vezetési apparátusában, és volt kihez forduljanak az ügyes-bajos problémákkal. Itt nem kifejezetten csak az RMDSZ-es polgármesterekre, tanácsosokra, gondolok, hanem szinte bárki fordulhatott hozzám, aki a magyar közösség tagja, voltak is rá példák, hogy egyes pontszerű problémákkal hozzám fordultak. Az önkormányzatosok sokszor kerestek meg útmutatásért vagy földügyekben, mindenkit szívesen fogadtam és bármilyen segítségre volt szükségük, azt megadtam. Megpróbáltam tájékoztatni az egész magyar közösséget arról, hogy mi is történik a prefektusi hivatalban és a megyében, az írott sajtón és rádió magyar adásán keresztül.

Voltak konkrét esetek, ahol közbeavatkoztam, kezdve a Képessy József-táblának a visszahelyezésétől az újbesenyői 1848-as obeliszk ügyéig. Képessy József egykori vízügyi igazgató emléktáblája a Vízügyi Palotára volt kitéve, amikor azt renoválták, levették és elfelejtették visszatenni. Két telefonbeszélgetésbe meg egy odalátogatásba került, hogy felújítva visszategyék az emléktáblát és sokkal jobb helyre is került, a bejárat mellé. Az óbesenyői emlékmű esetében közbejártam, hogy egy védőterületet alakítsanak ki az obeliszk körül, amelyik a termőföld közepén áll. Ezeket az ügyeket valaki mindig jelezte és nekem kellett megoldani, én nyitott voltam ezekre a felkérésekre.

Ameddig ott voltam a prefektúrán, a magyar közösségnek volt egy kapcsolata a megye, a város vezetőségével, nem egyszer találkoztam a megyei tanácselnökkel és a temesvári polgármesterrel és olyan kapcsolatban voltunk, olyan hangnemben tudtunk beszélgetni, hogy ez mindenkinek a javára vált.

– Ha még egyszer felkérnék, hogy vállaljon egy vezetői tisztséget a prefektúrán, igennel vagy nemmel válaszolna?

– Ha még egyszer felkérnének, úgy gondolom, igent mondanék, elsősorban azért, mert tíz hónapig már végeztem ezt a munkát, könnyebben tudnám visszahangolni magam és gyorsabban bele tudnék rázódni a ritmusba. Azért is folytatnám az elkezdett munkát, mert sok mindent elterveztem az idei meg a jövő évre, amit onnan mindenképpen végre akartam hajtani. Semmiféle harag nincs bennem azért, mert tíz hónap után megszűnt a mandátumom, hiszen tudjuk, hogy milyen a politika, ez benne volt a pakliban. Az viszont kellemetlen, hogy pont Temes megyével történt ez meg, ahol nem vagyunk benne sem a megyei, sem a temesvári tanácsban. Ezért is mondom, ha még egyszer felkérnének, szívesen folytatnám a prefektúrán elkezdett munkát!