Hadszervezés és Hunyad megyei nemzetőrök

Dr. Csikány Tamás ezredes és dr. Süli Attila őrnagy hadtörténészek érdekfeszítő előadása során nyerhettek betekintést az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonai mindennapjaiba a dévai érdeklődők. Mindkét előadó hosszú évek, évtizedek óta foglalkozik a forradalom és szabadságharc politikai és hadtörténetével, az esemény házigazdája, Kun-Gazda Gergely szerint amolyan „feketeövesek” e területen.

Így nem csoda, hogy dr. Csikány Tamás olyan könnyedséggel, olyan szemléletesen mesélt a 48-as hadszervezésről, az első tíz honvéd zászlóalj megalakulásáról, bővítéséről, harcművészetről, huszáregyenruhákról, hosszú menetelésekről, hadszínterekről, élelmezésről, beszállásolásról, hogy hallgatósága szinte maga előtt látta az egyetemes hadművészetben hungarikumnak számító huszárokat, amint némely alakulatnál fehér posztó dolmányukat krétával „tisztítgatták” a csatát követő reggeli seregszemlére. 

Dr. Süli Attila itthoni tájakra terelte a figyelmet, Hunyad megye 1848-as nemzetőreiről tartva előadást. Kiderült, báró Nopcsa László, a bécsi udvar konzervatív politikáját támogató főispán fennhatósága alatt nehezen alakult a nemzetőrség, s még nehezebben ennek felfegyverzése. Az első kézhez kapott 200 kovás puska a korabeli feljegyzések szerint „súlyos és nehéz” volt, és tény, hogy már akkor idejemúlt fegyvernek számított. A megyei nemzetőrség irányításával megbízott Keserű Ferenc őrnagy 1848 tavaszán 1300 puskát igényelt a Haróban, Lozsádon, Vajdahunyadon, Algyógyon, Hátszegen megalakult nemzetőrségi egységek számára, a lovas egységeknek pedig 100 kardot, 100 pár pisztolyt és 100 karabélyt. Ez azonban még nyár közepére sem érkezett meg: július 10-én az említett alakulatok fegyvertelenül, dobszóval és zászlóval vonultak be Dévára, ahol ünnepélyesen fogadták őket. A megye területén működő 16. (I. román) határőrezred egyre erősödő nyomásával szemben azonban a fegyvertelen nemzetőrség tehetetlennek bizonyult, annak ellenére, hogy a határőrök rákosdi százada – mely többnyire a Vajdahunyad környéki kisnemesi családok leszármazottaiból állt – fegyveresen is támogatni próbálta a magyar alakulatokat. A fegyverhiány azonban folyamatosan rányomta bélyegét tevékenységükre, mely napról napra fakult. 1849 nyarán újraszervezik a Hunyad megyei nemzetőrséget, mely immár 1500 főt számlál, s rendkívül hiányos fegyverzetével a román felkelőkkel szemben próbál védelmet nyújtani a lakosságnak. Augusztus 13-án azonban, Déva várának felrobbanásával végképp megpecsételődik a megyei nemzetőrség sorsa.

Az érdekfeszítő előadásokat követően a két hadtörténész korábban megjelent kötetei közül is bemutatott néhányat a szabadságharc hadművészetéről, Komárom váráról, illetve két 1848–49-es háromszéki kormánybiztosról, akiket szoros szálak fűztek Hunyad megyéhez is. A kötetbemutatókat kötetlen beszélgetés, dedikálás követte.