Újra összeállt a kis csapat, a fazekasvarsándi Katica Egyesület tagjai, Török Sándor, Gyurkócza Tünde, Manguci Erzsébet, Blaskó Imola és a többi, meg nem nevezett, segítőkész ember. Ők önzetlenül azon munkálkodtak, hogy ennek a számunkra sokat jelentő falunak, az őseinktől örökölt szeretet-lángját ne hagyják kialudni. A kerek évfordulósok megünneplésének az ötletgazdája ezúttal Török Sándor volt. Mivel Fazekasvarsándon első alkalommal szerveztek ilyet, a szervezők odaadása, így a siker is nagy volt. Szombaton este, a helybeli Essig József Kultúrotthonban ízlésesen megterített asztalok, a nagy türelemmel kidíszített mézeskalács-gyertyatartók, szalvéta fogók, nem csupán a készítőjük, Gyurkócza Tünde tehetségéről, odaadó munkájáról, szeretetéről árulkodtak, hanem egy kicsit a karácsonyvárás szent hangulatát is belopták az ünneplésbe.
A vendégeket Gyurkócza Tünde köszöntötte, majd az ünnepeltek közül Gyurkócza Arankát kérte fel szólásra, aki Tamási Áron ide illő bölcsességével indított: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Szombaton este valóban otthon voltunk. Szeretet, emlékezés, jó hangulat és öröm lengte be a termet. A köszöntését záró áldás is ideillő, lelkeket megindító volt: „Legyen áldott a múló idő, a születésnapok, évfordulók, az élők reménysége és a holtak emléke”. Ezt követte a simonyfalvi Leveles táncegyüttes szép, szórakoztató előadása, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Az ünnepi hangulatban elfogyasztott közös vacsora után jött a meglepetés, a torta, amelynek különlegessége az volt, hogy minden kerek-évfordulós ünnepelt: a 10, a 20, a 30, a 40, az 50, a 60, a 70 és a 80 évesek gyertyája együtt kapott helyet rajta. Mindenki egy szál fehér rózsát és egy személyre szóló emléklapot kapott William Blacke csodálatos idézetével. Ezután a házassági évfordulósok köszöntése következett. Itt már megjelentek a hozzátartozók, gyerekek, unokák is virágcsokrokkal. A meghatottság, az élmény és a hangulat is kerek volt, mint az évfordulók. Nem számítottak az évek, a korok közti különbségek, reggelig fergeteges tánc, nóta, jókedvű szórakozás rázta fel drága szülőfalunk telet váró, monoton hangulatát. Zárszóban újra köszönet a kis csapatnak, amelynek tagjai ezt a varázslatos estét összehozták. Nem említek neveket, nem szeretnék senkit kihagyni és ezzel megsérteni. Mindannyiuk munkáját kísérje áldás és szeretet. Jó érezni nekünk, elszármazottaknak, hogy nem felednek el bennünket, még vannak, akik visszavárnak. Reméljük, a szombati rendezvénnyel egy új, közösségépítő hagyomány indult hosszú útjára. Köszönjük szépen.
Forgácsné, Kalmár Irén
Hozzászólások