Hozzon össze az öröm is bennünket

A nyolcadik Nemzetiségek Fesztiválja Aradon külsőségeiben minden eddiginél látványosabb, jelentőségében nagyobb volt.

Külsőségeiben, például azzal, hogy a Városháza dísztermében indult ma délben egy kiállítással, aztán a nemzetiségek felvonulásánál lezárták a főutca Városháza–Színház közötti szakaszát, a Megbékélés Parkjában felállított színpadon pedig mind a nyolc „benevezett” aradi nemzetiség műsorral lépett fel. Mindez aligha lett volna így, ha idén nincs jeles vendége a rendezvénynek Surján László, az Európai Parlament alelnökének személyében.

Ma délben 12 óra után, némi késéssel, sor került a Városháza Ferdinánd román királyról elnevezett dísztermében a Hidak a nemzetek között c. kiállítás megnyitására. Jókora pannókon olyan személyiségeket mutatnak be, akik nagy szerepet játszottak a különböző népek közötti kapcsolat, barátság kialakításában és ápolásában. Surján László, aki a kiállítást először Brüsszelben, az Európai Parlamentben mutatta be – azután Szlovákiában is két helyen láthatták a nézők –, a tárlathoz írt ajánlójában így ír: „Nem országokat egyesítünk, hanem embereket. Jean Monnet jövőbe mutató felszólítása több mint ezeréves gyökerekkel bír. Kiállításunkban ezek közül a gyökerek közül mutatunk be olyan személyeket, akik a Pannon térség népei, a magyarok és más nemzeti kisebbségek között képeztek hidakat. Üzenetük élő, helytállásuk követnivaló”.

Volt, aki a kiállítás pannóit végignézve azt kérdezte: hát a románok hol vannak? Minthogy itt a Pannon-térségről van szó, itt nincsenek – de lehetne követni a példát: olyan románok személyiségét előtérbe állítani egy kiállításon, akik ugyanezekért az eszmékért szálltak síkra. Mint például Márton Áron katolikus püspök, aki a második világháború éveiben, a zsidóüldözések idején rendkívül határozottan kiállt zsidó polgártársai elhurcolása ellen.

A kiállításon egyébként olyan személyiségek szerepelnek, akik idegenből jöttek, de Magyarországon tevékenykedtek, mások magyarnak születtek, de külhonban alkottak. Olyan neveket láttunk a pannókon (angol és magyar rövid életrajzzal), mint Kapisztrán Szent János, Boldog Batthyány-Strattmann László orvos, Boldog Apor Vilmos, Salkaházi Sára, Kőrösi Csoma Sándor, Bél Mátyás, Juliánus barát, Portugáliai Szent Teréz, Szent István király és többen mások.

A rendezvényt megnyitó szavaiban Gheorghe Falcă aradi polgármester – Surján László EU-parlamenti alelnök jelenlétét üdvözölve – hangsúlyozta a város multikulturalitását és azt, hogy ebből sokat nyert Arad. Surján László azzal indította beszédét, hogy az utóbbi időkben bebizonyosodott: bajban tud együttműködni a román és magyar nemzet – a magyarországi súlyos közlekedési baleset és a kézilabdázó Marian Cosma példáját említve –, de azt szeretné, ha az öröm és együtt végzett jó munka is összehozna bennünket. A Nemzetiségek Fesztiváljára utalva azt mondta: Egy kisebbség számára nagyon fontos, hogy meg tudja mutatni kultúráját, dalait, táncait, de a kisebbség boldogsága nemcsak néprajzi kérdés: a multikulturalitásba beletartozik a politika világa is, tehát politikai joga is kell legyen minden kisebbségnek. Romániában sok vita van ezen a téren, de a politikai berendezkedés megfelel az európai normáknak. Meg kell tanulni a nemzethez tartozás és az állampolgárság különbözőségét, de azt is, hogy ezek egymást erősíthetik. Ha sikerül, a többségnek nem kell félnie a szeparatizmustól. Surján László szerint Arad e téren jó úton van.

A továbbiakban a kiállítás létrejöttéről és arról szólt, hogy szembe kell néznünk a Kárpát-medencében és Duna völgyében még meglévő feszültségekkel és próbáljuk megvalósítani, amit Jean Monnet mondott: nem az országokat, hanem az embereket kell egyesíteni. Az államok foglalkozzanak a maguk dolgával, az emberek pedig nézzenek egymás szemében és fogjanak kezet. „Mi a polgármester úrral már megtettük – és felhívok mindenkit, próbálja komolyan venni a másik megismerését. Össze kell fognunk.” Felszólított ugyanakkor a Charta XXI. listájának aláírására – a Charta éppen a nemzetek közötti megbékélés érdekében indult, ennek próbál minél több hívet szerezni.

Iosif Matula európai parlamenti képviselő, akinek – az aradi polgármesteren kívül – jelentős szerepe volt abban, hogy az UE-parlament alelnöke Aradra érkezett, elmondta: márciusban Brüsszelben bemutatta a soknemzetiségű Aradot, amelyben nagyon sok nemzetiség él és jól megvannak egymással – példaként a saját, sok nemzetiségű ágból összetevődő családját hozta fel.

***

A megnyitót követően a Városháza dísztermében koktélpartira került sor – sütemény, többféle szendvics volt, a tálakat az Európai Unió országainak kis zászlaival díszítették, mellé kávét vagy ásványvizet lehetett kapni. (Szeszes ital nem volt.)

***

14 órakor rendőri felvezetéssel indult a nemzetiségük viseletébe öltözött kisebbségi csoportok felvonulása – elöl egy aradi fúvószenekar haladt, majd a románok, magyarok, németek, szlovákok, szerbek, romák, ukránok, zsidók következtek – ez utóbbi csoportot mindössze négyen alkották. (Egykoron, amikor Arad lakossága fele volt a mostaninak, a zsidó közösség nyolcezer lelket számlált!) A járdákon sokan megálltak, néhányan fényképeztek, de amúgy túl nagy érdeklődés nem övezte a hosszúra nyúlt menetet.

A Megbékélés Parkjában felállított színpadon került sor a tulajdonképpeni hivatalos megnyitóra, ahol Arad polgármestere és Surján László mondott rövid beszédet. A megnyitót követően a hivatalosságok meglátogatták a néhány standot, amely a nemzetiségek kultúráját, hagyományait voltak hivatottak szemléltetni. Surján László az aradi polgármester, Bognár Levente alpolgármester és mások társaságában mindenütt megállt, a Jelen Könyvek sátránál néhány kiadvánnyal megajándékozták, a tornyai ProPirKult sátránál egy pohárka kisüstivel kínálták (elfogadta, hiszen csak szombaton reggel ül volánhoz, ugyanis a maga vezette kocsival érkezett, felesége társaságában, Aradra). Standot állított az aradi európai parlamenti képviselő a Polgárok európai éve jegyében, a FotoClub ProArad, egy zerindi mézeskalácsos. Közben a színpadon megkezdődött a kulturális bemutató, a Banat Ja német táncosai, a kisiratosi citerazenekar, a moldovaiakat képviselő vladimirescui hölgy (ő képviselte az Aradon jelenlévő legkisebb kisebbséget) – egészében nem mondhatjuk sem gazdagnak, sem igazán változatosnak a „felhozatalt”. Ahol népi hagyományt láttunk – néhány tárgy által „megszemélyesítve” –, az a tornyai ProPirKult sátra volt.

Közben a színpadon folyt a jelenlévő nemzetiségek által bemutatott kulturális műsor – sorra léptek fel a Banat Ja német tánccsoportja, a kisiratosi citerazenekar, a pécskai Búzavirág tánccsoport, az Aradi Gyermekpalota tánccsoportja, a nagylaki szlovák tánccsoport, a Szivárvány központ roma táncosai, a Zărandul sok nemzetiség zenéjét játszó  kitűnő zenekara, a szerb és bolgár táncosok, az ukránok dalcsoportja.