Jelesre vizsgáztak az örökségünk őrei

Fontos mozzanatához ért tegnapelőtt a Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű program, melyet Hegedűs Csilla RMDSZ művelődési főtitkár-helyettes és Winkler Gyula EP képviselő hirdetett meg tavaly ősszel a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban.

A program más, tömbvidéki településen elkönyvelhető sikerek után került a szórványba, ahol első látásra elég sok buktató állta útját, hiszen a Hunyad megyei műemléképületek jelentős része még mindig román állami, illetve önkormányzati tulajdon, vagy állami közintézmény székhelye. Ennek ellenére az iskola közössége bátran vállalta fel hét jelentős műemléképület – a marosillyei Veresbástya, a dévai ferences kolostor, a Bethlen-kastély (Magna curia), a Kisudvar (Parva curia), Déva vára, a dévai vármegyeháza,  illetve a piski Ócskay-kastély – örökbefogadását. A cél azonban itt nem feltétlenül a magyar kulturális tér kialakítására irányult, hanem elsősorban a műemléképületek számbavételére és népszerűsítésére koncentráltak az egymással versenybe szálló csapatok.

Az elmúlt néhány hónapban a diákok hihetetlen leleményességről és tenni akarásról, munkabírásról tettek tanúságot. A hat felső évfolyam (VII–XII. osztályok) diákságából 7 csapat szerveződött és egymást túlszárnyalva jeleskedtek a népszerűsítő tevékenységekben. Egymást érték a műemlék-témájú fotókiállítások, vetélkedők, faültetések, műemlék-környéki nagytakarítások, magyar és román médiaszereplések. A szintén e témában létrehozott közösségi (Facebook) oldalakon pedig pezsgett az élet.

Az Ócskay-kastély őrei még a hajdani birtokos család receptes könyvét is felkutatták, és ebből készült süteményekkel, illetve a receptek gasztronómiai lapban való közlésével is népszerűsítették a kastélyt. Sőt a hétfői versenyzáró bemutatóra is hoztak kóstolót, igen megörvendeztetve a közönséget.

A hangulat amúgy is nagyszerű volt. A csapatok többsége igen látványos produkció keretében ismertette az általa örökbefogadott műemléket és ennek népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységét.

A marosillyei Bethlen-kastély őrei még magát a Veresbástyát is színpadra hozták, sőt Bethlen Gábort is „életre keltették”, valós kis történelmi dráma keretében ismertetve tevékenységüket. Időutazásra hívtak az Ócskay-kastély és park őrei is, akik a hajdani birtokos család Marosvásárhelyen, illetve Budapesten élő leszármazottait felkeresve a legtisztább forrásból ismerkedhettek meg a védnökségük alatt álló műemlék történetével. A bemutatóra a még a piski birtokon született Ócskay László is eljött, leánya és veje kíséretében, szótlanságában is sokat mondó jelenlétével, könnyeket csalva az egybegyűltek szemébe. Ötletes színdarabbal jelenítették meg a dévai Magna Curia történetét is a diákok és történelmi adatokban igen gazdag bemutatóval léptek fel a dévai ferences kolostor őrei is. Déva várának bemutatása nem túl sok új információt szolgáltatott, de ötletességben itt sem volt hiány. Az adatgyűjtés szempontjából a dévai Parva Curia, illetve a vármegyeház bizonyult a legkeményebb diónak. Ezekről ugyanis a verseny meghirdetésének pillanatában sem nyomtatásban, sem elektronikus formátumban nem létezett mérvadó ismertető anyag. Azonban egyik csapat sem hagyta magát, addig keresett, kutatott, kopogtatott és érdeklődött, míg mindkét műemlékről sikerült wikipédiás ismertetőt szerkeszteni, amivel nagymértékben eloszlatták e két különleges műemléképületre nehezedő homályt. A vármegyeház őrei emellett frappáns bemutató során tolmácsolták kutató és népszerűsítő tevékenységük eredményét, megelevenítve azt a négy magyar szent-szobrot, melyek előbb pénzhiány, majd a történelem fonákságai miatt, az eredeti terv ellenére, soha nem kerültek fel a dévai vármegyeház homlokzatára. A bemutatkozásoknak külön bája volt a sugárzó csapatszellem, amelyet a legtöbb előadás során tapasztalni lehetett. Nem csupán a diákok, de osztályfőnökök, tanárok, szülők kovácsolódtak össze, váltak közösséggé e program során.

– Végül is ez volt az egyik alapvető célunk, a közösségépítés. Az elmúlt hónapokban csodálattal tapasztaltam, ahányszor megfordultam a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban, hogy milyen nagyszerű ötletekkel, tevékenységekkel válaszolnak a diákok arra a kihívásra, amit e verseny jelentett számukra. A bemutatót követően pedig azt gondolom: bátran állítható, hogy itt, Hunyad megyében van jövője a műemlékvédelemnek, a műemlékeknek és magának a közösségnek is – fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, aki fővédnökként vett részt a bemutatókat értékelő zsűriben.

Hasonlóan vélekedett Hegedűs Csilla, az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese, aki a program kezdeményezőjeként a zsűri elnöki tisztét is betöltötte: – Egy évvel ezelőtt, amikor elindítottuk ezt a programot, nem is reméltük, hogy ilyen hamar ilyen gyönyörű dolgok születnek majd belőle. A dévai diákok szinte „ragályos” lelkesedéssel kapcsolódtak be a programba és hihetetlenül változatos tevékenységeket bonyolítottak le a műemléképületekben, körülöttük, illetve általuk. És végül is ez volt a célunk, hogy egyrészt felismerjük az értékeinket, másrészt belülről erősítsük az identitástudatot, a közösségeket. 

Elismerően nyilatkozott a téglásbeli műemlékvédő tevékenységről a zsűri további három tagja: Markó Attila parlamenti képviselő, Széll Lőrinc, a Hunyad megyei ifjúsági igazgatóság vezetője, illetve Chirmiciu András, szerkesztő, lapunk dévai munkatársa is.

A csapatok rangsorolása amúgy tényleg nem volt könnyű feladat. Az első három helyezetett, nagyon szigorú értékelés alapján, egy-egy pont-különbség választotta el egymástól.  A brüsszeli látogatással járó első díjat végül a Vármegyeház őrei, azaz a IX. és X. matematika-informatika osztályok közös csapata nyerte el. Második helyezett lett a VIII. A osztály, azaz az Ócskay-park hív őrei, harmadik pedig a XII. matematika-informatika osztály, akik a marosillyei Veresbástyát fogadták örökbe.

A diákok, illetve a program védnökei egyaránt hangsúlyozták: a műemlék-őrzői státus ezzel nem zárul le. Mind magának a programnak, mind a diákok tevékenységeinek folytatása lesz.