Száztizenkét év után újra az aradi színpadon a Hunyadi László

Kár lenne kihagyni!

2017. szeptember 15. 17:48 (péntek) /

Az aradiak évtizedek óta csak nagyon ritkán láthatnak „élőben” operát, a helyi együttes utoljára 1936-ban játszott ilyen műveket, vendég együttesek, a kolozsváriak vagy a temesváriak az 1945-öt követő évektől csak igen ritkán tisztelték meg városunkat egy-két előadással, a bukarestiek pedig (ha jól tudom) a két világháború közötti időben jártak itt egyszer egy kisegyüttessel.

Nagy ajándék tehát, hogy a Magyar Állami Operaház a Kárpát-Haza OperaTúra keretében zajló erdélyi kiszállás nyolc színhelye közé bevette Aradot.

A magyar főváros operaegyüttese – tagjai sorában olyan kitűnő énekesekkel, mint Basilides Mária vagy Palló Imre – 1922 júniusában lépett fel Aradon az egyik erdélyi turnéja során. Akkor olyan nagy sikerrel, hogy a hat napra tervezett előadássorozatot négy estével meg kellett hosszabbítani.

A 20. század első felében az operaelőadásokon az előkelőségek még megtöltötték a városi színházak páholyait, a földszinti zártszékeken a városi értelmiség és a polgárok ültek, a karzaton pedig ott szorongtak a diákok, a cselédlányok és az inasok – anyanyelvtől függetlenül. Az aradi társulatok az 1930-as évek elején is játszottak operát, feltehetően azért, mert igény volt rá.

De ki jár napjainkban operába? Ezt az egykor igen népszerű zenés műfajt ma sokan elavult tartják, amely csak egy kisszámú elit kulturális igényeinek kielégítését szolgálja.

Szerintem (és véleményemmel nem vagyok egyedül) ezeknek a műveknek a meghallgatása korszerű rendezésben, jó énekesekkel a mai zeneszerető embereknek is örömet jelent, és vannak az átlagember számára is szerethető operák, melyek között első helyen a Hunyadi László áll.

Erkel Ferenc 1844-ben írt dalművét népszerűvé teszi maga a téma, hősei között ott vannak a fiai annak a Hunyadi Jánosnak, akinek hírét az Európa-szerte megszólaló déli harangszó őrzi, a történelmi legenda szerint pedig apja Havasalföldről jött Zsigmond király udvarába.

A címszereplő nemcsak deli vitéz, hanem igazi karakter, aki nem szökik meg börtönéből, pedig tehetné, mert tudja, hogy igazát csak úgy bizonyíthatja, ha vállalja az áldozatot. Igaz, hogy a végén kivégzik, de a történelem későbbi útja őt igazolja: a csalárd, pártütő alattvalóira hallgató ingataglelkű (Habsburg-házból) származó V. László király fiatalon meghal, és szabadon választott utódja László öccse, Mátyás lesz, aki talán a legdicsőbb magyar uralkodó. (Cseh földön ül a rab, / Cseh földben a király; / Mindig is ott marad / De visszajő a rab /–írta róla a kétszáz éve született Arany János, balladájának befejező sora a jobb jövőben bizakodók jelszava lett az 1850-es években.) Az operában a kamaszkorú Mátyás eredetileg nadrágszerep, az Operaház rendezője most azonban egészen sajátos módon vitte színpadra, az alak megformálója egy fiúgyerek, az énekhangja pedig egy szoprán, aki maga is jelen van a színpadon, és kíséri a szereplőt.

A mű zenéje, amely a korabeli romantikus dallamokat ötvözi a magyar verbunkos muzsikával, szívhez szólóan tudja kifejezni a nagy emberi szenvedélyeket, a szerelmet Hunyadi László vagy Mária áriáiban és kettőseiben, az ármánykodást Czilei vagy Gara nádor énekszámaiban, a győzelmet a gonosz felett a Meghalt a cselszövő kezdetű indulóval, számos mai ünnepségen is ez utóbbi zenéjére vonulnak.

A fiait féltő anya érzelmeit a csodálatos, nagyon nagy hangot és énektechnikát igénylő La Grange-ária mutatja be (Ez utólag, 1850-ben került a darabba, ezt Erkel az akkor Pesten vendégszereplő, világhírű Annie La Grange számára írta.) Ugyancsak megragadó (nemzetiségtől függetlenül) a közismert zenére táncolt palotás László és Gara Mária esküvőjén.

A Hunyadi Lászlót először 1846 nyarán hallhatták az aradiak a Szabó–Havi féle együttes előadásában. Akkori népszerűségét igazolja, hogy 1848. március 17-én, mikor a forradalom hulláma elért Aradra, a publikum a színházban Peti cigány „bandájától” a Hunyadi-indulót követelte, és ezt ők el is tudták játszani.(!!) Az ezt követő években pedig több mint 30-szor került színre, utoljára itt 112 éve, 1905 szeptemberében tűzték műsorra igen jeles pesti énekesekkel, Szilágyi Erzsébetet Krammer Teréz énekelte telt ház előtt, hatalmas sikerrel.

Szép lenne, ha ez a 2017-es aradi előadás alkalmával is megtelne a sportcsarnok nézőtere, ahogy ez történt Erdély más városaiban is.

 

Piroska Katalin

 

Hozzászólások