A bál, olvassuk a Wikipédián, az olasz ballo, balare = „táncolni” szóból ered és az ún. báli szezonban megtartott szervezett, zártkörű, vendéglátással kiegészülő ünnepélyes táncalkalom, amelyet kiegészíthet egy szórakoztató műsor is.
Hát a báli szezon mostanában van, a karácsonyi nagyböjt beköszönte előtt, hogy aztán majd újév után, a húsvét előtt, farsangkor folytatódjék.
Fazekasvarsándon mindenesetre ilyentájt, késő ősszel rendezik meg a kerek évfordulósok bálját. Lehet, másutt is van ilyen, a magam számára azonban meglepetésként hatott: azokat célozzák meg, akik kerek, tízévenként esedékes évfordulójukat ünneplik, 10 évestől a kilencvenig (ha százéves volna, bizonyára azokat is bevonnák). Köztük vannak magukra maradottak is, róluk legalább ilyenkor megemlékezik a közösség. Nyilván más is bálozhat (annyi kerek évfordulós még sincs a sajnos, egyre gyérülő magyar lakossággal bíró faluban, de hát ezen a napon mégis ők a főszereplők.
Aztán volt vendéglátás is, hisz az Essig Józsefről, a falu egykori evangélikus lelkészéről elvezett magyar kultúrotthonban zajlott bál vacsorával is szolgált, az asztalokon pedig volt egy kis papramorgó, bor, üdítő, ásványvíz is, a színpadról az Öcsik nevű kéttagú banda húzta fáradhatatlanul a főleg magyar, de a mindenféle román zenét is, minthogy egy eléggé népes román társaság is a magyar rendezvényen mulatott – kimondottan jól.
És hogy a szórakoztató műsor se hiányozzék: meghívtak egy békéscsabai hölgyet és urat – a nevüket, minthogy a műsor „meglepetés” volt, nem akarták elárulni. A hölgy (székely származású, mondta) pajzán meséket adott elő, a bugyutának beállított „fia” test- és kézjátékkal illusztrálta az elhangzottakat. Régen láttam ilyen kiváló humoros műsort, nem csoda, hogy a közönségből dőlt a nevetés.
Éjjeli egy óra táján aztán jött az ünneplés: a főszervező a placcra szólította az összes – szám szerint 34 – 10, 20, 30, 60 stb. évest (legtöbben a falu szülöttei, de néhány Fazekasvarsándhoz kötődő „idegenlégiós” is akadt köztük). Zene, hatalmas torta, üdvözlő beszéd, mindenkinek (nem csak az ünnepelteknek!) egy pohárka pezsgő, ügyesen szerkesztett, névre szóló oklevél, fotózkodás meg minden. És még nem volt vége, hisz felköszöntötték a kerek házassági évfordulósokat is (számukra ez igazi meglepetés volt!), a legnagyobb ünneplésben természetesen a 60.-kat ülő házaspárt részesítették – Erzsébet asszony bizony sűrűn törölgette a szeme sarkát, miközben gyermekei, unokái, ismerői ölelgették, gratuláltak. (Volt egy 30. és 20. évfordulójukat ülő házaspár is.)
Gyurkócza Tünde („tanító és óvó néni”) főszervező 4. alkalommal rendezi meg a kerek évfordulósok bálját (az ötlet a Török Sándoré volt), és hát természetesen a névnaposokat (Erzsébet, Katalin, András) is köszöntik ilyenkor. És köszönet illet minden önkéntest (a húszat meghaladja a számuk), akik az előkészületekben és a nagy szabású összejövetel (úgy 160-as ültek az asztalok körül!) lebonyolításában részt vettek.
Hozzászólások