Keverem-kavarom, bumm, felrobbantom!

Kedden Arad városának tanácsa ismét összeült, hogy megvitassa a város ügyeit… főként pénzügyeit.

Jóváhagyták az Aradi Napok 22 kitüntetendő személyiségének listáját, valamint az aranylakodalmasok Arany Diplomájának kiosztását, majd elfogadták, hogy az aradi közszállítási vállalat egy millió lejnél is nagyobb hitelt vegyen fel, hogy a vállalat rendelkezzen egy vésztartalékkal, ha nem fizetnék ki idejében a támogatásukat. Elfogadták egy szociális lakás átalakításának tervezetét szükségleti lakássá, melyben 10 család lakhat majd a Sabinelor utcában. Elutasították viszont a 10-es számú Neumann Testvérek Iskolájának városi tulajdonból megyei tulajdonba való átírását, hogy azt a megyei tanács fennhatósága alatt álló intézmények használhassák.

Ki gondolta volna, hogy a város kisvonatára vonatkozó határozat bizonyul a tanácsülés legbonyolultabb napirendi pontjának? Egy tanácsos úgy összekavarta az elhangzott kiegészítéseket, hogy az egyik tanácsos csak azért tartózkodott a szavazástól, mert már nem tudta követni, hogy mit kéne megszavaznia. A határozattervezet arra vonatkozott, hogy a gyermekek kisvonata gyermeknapon és az Aradi Napok alkalmával kedvezményes legyen mind a gyermekek, mind a felnőttek számára, akik jelenleg két-, illetve háromlejes áron vehetnek jegyet a sétavonatozásra. Mielőtt a tanács szavazhatott volna egy kiegészítéssel toldották meg a tervezetet, mely a kisvonat ára mellett az útvonalát is megszabta volna, csakhogy a nagy viták, ellentmondások és a kiegészítgetések kiegészítő kiegészítései közepette a tanácsosok elvesztették a fonalat, hogy akkor mégis mit kellene megszavazniuk. Az egyik tanácsos a már megfogalmazott kiegészítést, melyből a polgármester ki akarta húzatni a nevét, úgy értelmezte, hogy a kedvezmények addig lesznek érvényben, míg Călin Bibarț a polgármester, ám így újabb pontosításra és átfogalmazásra volt szükség, mindenki számára egyértelművé téve, hogy a mindenkori polgármester dönthet a kedvezményről. Végül elfogadták a tervezetet (már akik még tudták mit szavaznak), a kiegészítéssel együtt, így attól függetlenül, hány naposra nyújtják a város napjait az önkormányzat állja a kisvonat költségeit.

Újra terítékre került az áprilisban már megszavazott iskolai összevonások témája, melynek következtében azonnali vizsgálóbizottsági szavazást, majd városi tanácsi szavazást tartottak, lényegében eltörölve a már tavasszal meghozott döntést. Akkor a tanács úgy döntött, hogy az Elektromechanikai Líceumot, az Aradi Aurel Vlaicu Technológiai Líceumot az Építkezési és Környezetvédelmi Líceummal és a Henri Coandă Líceummal összevonják. Az áprilisban tartott tanácsülésen a líceumok igazgatói is részt vettek, mindegyikük tiltakozását fejezte ki az összevonásokat illetően, majd a döntés meghozatala után panaszt nyújtottak be, hogy a tanács másítsa meg döntését. A polgármester egyáltalán nem örült a fejleményeknek, mondván „egyet mondunk és mást csinálunk”, hisz az áprilisi vitákat követő döntést is oly módon vonták vissza, hogy az ember joggal teszi fel a kérdést: Mégis mit akar a tanács?