Kispereg élni akar

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4 Régóta motoszkál a fejemben a gondolat: egy-egy helységet a falu- (község, város) napjáról lehet megismerni.

Nem is annyira a jelenét, bár azt is, de a múltját még inkább. Ilyenkor ugyanis eljön sok olyan ember, aki évek, évtizedek óta „elszármazott”, talán csak távoli rokonai  maradtak a szülőföldön, de évente, két- vagy többévente egyszer legalább látni szeretné gyermek- vagy ifjúkorának színhelyeit, egykori barátait, szomszédait, felidézni az egykori – nem biztos, hogy „objektíve” valóban szép, de a megszépítő messzeségben mégis annak tűnő – időket.

Egy-egy falunapon látni, mennyien lehettek valamikor, s azt is, hogy mit jelent(ett) számukra az apai-anyai ház.

A kisperegi református templomban vasárnap délután a meghívott nagybodófalvi és szapárifalvi (Temes megye) vendéglelkész, Csizmadia Ferenc prédikációját hallgatom. Pál apostol igéje nyomán arról beszél, hogy több mint száz évvel ezelőtt, 1892-ben innen, Kisperegről rajzott ki az a nyolcvan család, amely – máshonnan, köztük Makóról jöttekkel együtt – Nagybodófalvát megalapította, s most, a presbitérium élén, azért is jött (először, de bizonyára nem utoljára), hogy ezt a helybelieknek az eszükbe juttassa. Meg azért, hogy figyelmeztessen. Az egykor túlnépesedett falu, Kispereg (mert hát mi másért vett volna „vándorbotot” a kezébe annak idején nyolcvan család, ha nem a jobb megélhetés reményében?) ma komoly demográfiai gondokkal küzd (mint majdnem mindenik hazai magyar kis- és nagyobb település egyébként), a „fogyás és az identitástudat elvesztésének veszélye leselkedik rá”. Ennek, mondta a tiszteletes, vannak rajtunk kívülálló okai is, de nagyon sokszor rajtunk múlik, hogy megmaradunk-e, és kifejezte meggyőződését, hogy Kispereg élni akar, meg akarja őrizni identitását.

Legyen igaza!

Tóbiás Tibor kisperegi tiszteletestől később megtudtam: idén mostanig négy gyermeket keresztelt és 18 hívét temette el. Talán két-három gyermekkel több született, de a fogyás, sajnos, akkor is egyértelmű.

Az 1820-30-as években épült, a megye legnagyobb és építészetében különleges református temploma áll (ebből is lehet következtetni az egykori község létszámára és gazdasági erejére), sőt sikerült a már életveszélyessé vált tetőszerkezetét teljesen felújítani, s idén, ha minden jól megy, a belsejében még hátralévő munkákat is befejezni. Vasárnap több mint kétszer annyian ültek be a padokba (mintegy 110-en), mint egy átlagos istentiszteleten.

A templom befogadóképessége 600 fő körüli…

 

***

Emlékszem, az 1970-es évek elejéről, a Kispereg központjában lévő, az egykori téesz-irodával, kultúrotthonnal szemben lévő fás, de elhanyagolt, gidres-gödrös területre, ahova az egykori községi vezetők parkot álmodtak. Ha későn is, de megvalósult: elég jól, sok játékkal felszerelt gyermekjátszótér, kikövezett sétányú park fogadja ma az idegent, aki elismeréssel adózik a falu központjában látható, nemrég elkészült, jól és ízléssel kivitelezett járdának is. (Aszfaltos út azonban csak egy van a faluban – a központon átvezető.)

A park „végében” állandó, jól megépített szabadtéri színpad, azon kezdődik az istentisztelet után a falunap főrendezvénye.

A soknemzetiségű Nagypereg község (ehhez tartozik Kispereg) polgármestere köszönti a résztvevőket (a szerencsére megenyhült kánikulában, a sörsátorok alatt minden hely foglalt), a testvértelepülés, a magyarországi Mezőhegyes polgármesterét, alpolgármesterét, aljegyzőjét, képviselőjét magyarul, románul is, s arra bíztatja a népes közönséget, hogy felejtsék el a bajokat, s ma szórakozzanak. Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök örömének ad hangot, hogy egy hónap után (akkor volt a kisperegi néptánctalálkozó) ismét együtt lehet a közösség, Mezőhegyes polgármestere pedig a híres magyarországi településről, Európa-hírű méneséről, az ott (ki)tenyésztett négy lófajtáról emlékezett meg. Majd különleges meglepetéssel állt elő: elhozta – a magyar parlament elnökének személyes jóváhagyásával – a nemzet zászlaját, amelyet Mezőhegyes mind a négy romániai testvértelepülése megkap majd, de elsőként Kispereg.

A polgármester (mint fogalmazott: „kissé remegő kézzel”) vette át a becses ajándékot, amelyet megőrzésre, mert hogy „ott lesz a legszebb helye”, a református templomnak és lelkészének adott át.

 

***

Ezek után kezdődött a minden falunap fő attrakciójának számító néptánc-műsor. Nagy Dorottya és Wuchti Erich műsorközlők sorra jelentették be a fellépőket, akik közt a kisperegiek alaposan kitettek magukért: a Napraforgó együttes legkisebbjei, az óvodások „cigányos” „törpés” meg „afrikai” tánccal mutatkoztak be (megfelelő ruhákban) az anyák-apák, nagymamák-nagytaták nagy örömére, László Andrea ügyes kalocsai szólótánccal, az ágyai Tőzike már-már virtuóznak mondható dél-alföldi tánccal, a battonyai hagyományőrző csoport asszonytánccal, a nagyvarjasi Fresch Color moderntánccal, a majláthfalvi Százszorszép, a nagyperegi ifjak, a nagyzerindi Ibolya, a simonyifalvi Leveles és a nagyiratosi csoport lépett fel.

Volt azonban, a műsor közben, egy szokatlan, ám minden dicséretre méltó mozzanat is: megemlékeztek Kispereg négy nyugdíjas pedagógusáról, akik aktív életükben (némelyek nyugdíjba vonulásuk után is) sokat tettek a falu gyermekeiért, leendő polgárainak neveléséért, kulturális életének fenntartásáért. Valamennyiüket egykori tanítványaik (kettő közülük maga is pedagógus) méltányolták, a polgármester pedig (az ő ötlete volt az egykori tanítókról, tanárokról való megemlékezés) háromszoros „köszönjük”-kel rótta le háláját.

***

A falunap lezárásaként a kisperegi Roulett és a magyarországi Balázs Pali lépett fel.

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}