Kövek, sorsok, bányák, emberek

Hazatért a riportkönyvünk – jelentette be köszöntésképp a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke a 2017-es dévai riporttábor nyomán született kötet bemutatóját a Téglás Gábor Elméleti Líceumban.  A könyv előszavát jegyző Rácz Éva MÚRE-elnök mellett szép számban tértek vissza a „tett színhelyére” a kötet szerzői is: Bögözi Attila, Szucher Ervin, Győrffy Gábor, Forró László, Bartha Csaba, valamint Szűcs László, aki szerkesztőként ismertette a közel 300 oldalas kiadványt.

– 15 újságíró jegyezte a Kövek sorsok, bányák, emberek című kötetben szereplő írásokat és állíthatom, hogy a kortárs romániai magyar sajtó legjobb csapata ez, olyan kollégák, akik a leghűségesebbek ehhez a munkához – értékelt a szerkesztő. Elmondta, a MÚRE újraindított riportkönyveinek immár ötödik kötete látott napvilágot, ami azonban merőben eltér a korábbi, Kalotaszegen, Besztercén, Óradnán, Temesváron született kötetektől, hiszen bár a tavalyi riporttábort dévai helyszínnel hirdették meg, a 30 újságíró, köztük 7 egyetemi hallgató Hunyad megye számos vidékét kereste fel – Hátszegen, Pusztakalánban, a Zsil-völgyében, Vajdahunyadon kutatva az itt élő magyarság múltját, jelenét.

– Számomra meglepő volt, hogy mennyire fontos a szórványbeli intézmények számára a sajtójelenlét – vette át a szót dr. Győrfi Gábor, a BBTE Újságírás Intézetének adjunktusa, aki tavaly nyáron Csíbi László és Simonffy Katalin filmes kollégák társaságában vezette be az újságíró-hallgatókat a szakma világába. – A diákok dokumentumfilmet készítettek a riporttáborról, betekintést nyerve a szakma mindennapjaiba – fogalmazott Győrfi Gábor, megemlítve, hogy ő maga is kíváncsi volt a Hunyad megyei magyar közösség bástyáira, ezért az Erdély-szerte jól ismert Corvin Kiadót kereste fel, mert látni akarta, hogyan működik a szórványban egy olyan kiadó, amely nem támogatásokból él, hanem folyamatos megújulásának köszönhetően marad meg a piacon.

Bögözi Attila 30 évvel korábban született élmények emlékével kereste fel újra a Zsil völgyét, terjedelmes riportjában sok-sok pillanatképet villantva fel e vidék múltjából, jelenéből. A sokszor elkeserítő tényeket feltáró írás végszava: a Zsil-völgyi magyarság identitását illetően nem temetésre készül, hanem hitet épít a feltámadáshoz.

Szintén a Zsil-völgyi életet, annak egy paradox módon virágzó időszakát eleveníti fel Bartha Csaba, a temesvári rádió magyar adásának főszerkesztője. – Marosvásárhelyen születtem, de gyermekkoromat Lupényban töltöttem. A kötetben szereplő írás bizonyos vonatkozásban szentimentális kötődésről tanúskodik. Riportalanyom Zavada Emil, most már Déván élő nyugalmazott gyógyszerész, édesapám egyik legjobb barátja, akivel hajdanán marosvásárhelyi fiatal végzősökként együtt kerültek a Zsil-völgyébe. Alig tudtak románul, teljesen ismeretlen közegben kellett otthont teremteniük. De kiderült, hogy a pártvezetők sajátos népművelő elgondolásának köszönhetően sok hozzájuk hasonló fiatal értelmiségi került a Zsil völgyébe. Elsősorban erről az időszakról beszélgetünk a kötetben – számolt be Bartha Csaba.

Szintén rádiós kollégája, a Bukarestben dolgozó Forró László az immár egy évtizede működő Dél-Erdélyért Kulturális Társaság tevékenységét tartotta fontosnak bemutatni, azt az örökségőrző munkát, amely meglátása szerint jelentősen hozzájárul a Hunyad megyei magyarság megmaradásához.

Szucher Ervin a szórvány jó ismerőjeként érkezett a nyáron Dévára és a megyének mindenkori legszórványabb vidékét, a Hátszegi-medencét kereste fel annak tudatában, hogy némely településen 10-20 év múlva már hiába keresi a magyar szót. – Szász János, Hátszegre beszolgáló római katolikus lelkész azzal fogadott, hogy 14 év óta egyetlen egy gyermeket sem keresztelt és egyetlen fiatal párt sem esketett. (...) A református lelkész, Bódis Miklós nem jószántából jött e vidékre szolgálni. De a 7 évre szóló büntetését emberi oldalán túl isteni küldetésként élte meg és ez tartja itt ma is – villantott fel hátszegvidéki sorsokat a szórványt immár hivatástudattal járó Szucher Ervin.

A kötet további szerzői különböző okok miatt nem lehettek jelen a bemutatón. Tomcsányi Mária, aki egy kaláni család története kapcsán világít rá írásában a szórványvidéki ipari városok életére Rácz Éva MÚRE elnökkel üzente meg riporttábori tapasztalatát: a Hunyad megyei megmaradásnak az a kulcsa, hogy az itt élők a könnyebb helyett a nehezebbet választották és hittel vallják, hogy akit ahova vet a sors, ott kell helytállnia.

A kötetben olvashatunk továbbá helytörténeti jellegű írásokat a Magna Curia asszonyairól, a Boli barlangról, Barcsay Ákos emlékoszlopáról, a vajdahunyadi ferencesekről. Némely közülük a mába is átível. Kedves képet tár fel riportjában Ambrus Melinda a Szent Ferenc Alapítvány életéből, megismerhetjük a dévai református egyházközség lelki megújulásra való törekvését, kitartó építkezési szándékát, a maroknyi, de egyre erösödő dévai unitárius közösséget, a bukovinai székely hagyományok dévai éltetőit, találkozunk Mátyás József képzőművész emlékezetével és három portréinterjú is helyet kapott a kötetben, melyekben a szerzők Winkler Gyula EP-képviselővel, Széll Lőrincz megyei ifjúsági és sportigazgatóval, illetve Gáspár-Barra Réka újságíróval beszélgetnek.

A könyvbemutató alkalmával a szerkesztő elmondta: tekintettel a riporttábor időpontjára, mely a nyári nagyvakációra esett, a megye életében oxigént jelentő Téglás Gábor Elméleti Líceum bemutatása kimaradt a kötetből. És tény, hogy még számos bástyaként szolgáló intézményt, közösséget, önzetlen munkát végző közösségi embert kellett volna bemutatni, ahhoz, hogy a kép valamelyest teljes legyen. A kötetbemutatón nem csupán a riportalanyok többsége volt jelen, de sok-sok olyan lelkes képviselője is a helyi magyar közösségnek, akiknek munkája nélkül nem születhetne egy összességében pozitív kicsengésű riportkötet Hunyad megyéről.

Winkler Gyula EP-képviselő, a riporttábor és a kötet jelentős támogatójaként köszönetet mondott a tábor szervezőinek, a könyv szerzőinek és további együttműködésről beszélt, hiszen Hunyad megyében még bőven van kiről, miről írni. Reménységünk szerint tíz, húsz, akár száz év múlva is!