„Közöttünk élnek, de nem velünk”

Vannak helyzetek, amikor az újságíró/író az információk hiányával vagy ellenkezőleg, a bőség zavarával küzd. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai: előbbi esetben szabadabban szárnyalhat a fantázia (Mikszáth rövid újsághír nyomán írta meg a Noszty fiú esete Tóth Marival c. kiváló regényét), utóbbiban az a veszély fenyegeti, hogy elvész a részletekben.

Csinta Samu, aki az utóbbi évtizedekben (sportújságíróként, a Krónika napilap főszerkesztőjeként, az Erdélyi Napló vezetőjeként) bőven bizonyította szakmai erényeit, most íróként áll a nagyközönség elé Erdély újranemesítői. Arisztokraták honfoglalása c. (a Heti Válasz Kiadónál 2015-ben megjelent, Aradon hétfőn este, a Tulipán könyvesboltban bemutatott) könyvével.

E cikk szerzője maga is a bőség zavarával küzd, hiszen szűkös terjedelemben kell(ene) egy nagyon érdekes, értékes, fontos könyvről és bemutatójáról szóló beszámolóját megírnia. A moderátor – Borbély Zsolt Attila politológus, közíró –   

bevezetőjét követően a könyv szerzője (a hozzászólásokat, kérdéseket megelőzően)  mintegy háromnegyedórás, tartalmas beszámolót tartott a kötet közvetlen indíttatásáról és ötletéről (gyermekei együtt jártak iskolába Kálnoky gróf gyermekeivel), a Romániában a múlt század kilencvenes éveiben kezdődött visszaszolgáltatásokról (az egykori javak eredeti tulajdonosok általi visszaigénylésekről), s arról, hogy az egykori erdélyi (magyar) arisztokrácia leszármazottainak egy csoportja visszatért ősei szülőhelyére és birtokára, és megpróbálja (a törvények nyújtotta lehetőségek között) helyreállítani a valamikori birtoknak legalább a székhelyét (a kastélyt), és egykori kisugárzásának színhelyévé tenni. Nem könnyen: egy kastély egyetlen négyzetméterének fenntartásához – számítások szerint, hallhattuk a szerzőtől – legalább egy hektár erdő birtoklása szükséges.

Az egykori főnemesi rezindenciák tekintélyes részét azonban megette az idő foga, sokukat a kommunista rendszerben félig-meddig lerombolták, széthordták (mekkora turisztikai potenciállal bírnának pedig jelenleg – kérdezi e cikk szerzője). Helyreállításuk, ami lehetővé tenné sokrétű turisztikai hasznosításukat, euró-milliókba kerülne. De honnan ennyi pénz?

Az Erdély visszanemesítése arról szól, hogy egykori magyar arisztokrata családok leszármazottai visszaigényelték az ősi jusst, és megpróbálják a köz (mellesleg természetesen a maguk) javára hasznosítani. A könyv szereplői a nagyjából tizenöt, még létező erdélyi főnemesi család közül először hatnak (Kálnokyak, Aporok, Mikesek, Hallerek, Bethlenek, Telekiek) 1949 márciusától (romániai felszámolásuk kezdetétől) követi nyomon sorsukat, de főleg hazatérésüket egy nagyjából száz órát tartó beszélgetéssorozat eredményeként. (Hogy hány száz órát töltött a szerző – aki bevallása szerint se történelemkönyvet, se genealógiát, se klasszikus interjúsorozatot nem akart írni, hanem olvasmányos, érdekes könyvet – a történelmi dokumentumok, leírások tanulmányozásával, arról nem esett szó. Szerintem többszörösen annyit, mint amennyit a beszélgetések vettek igénybe.)   

E ponton a cikkíró reménytelen helyzetbe kerül, mert rájön: a magában is érdekes könyvbemutató, és pláne a 180 oldalas, igen jó kiállításban, színes fotókkal megjelent könyv ismertetése sokkal nagyobb teret érdemelne. Például az arra való kitérést, hogy milyen mértékben „dobta fel” a brit korona első számú várományosa, Károly herceg gyakori romániai (erdélyi) látogatása és birtokvásárlása az itthon megtelepedett, a brit királyi családdal rokonságban álló Kálnoky gróf személyét és a környék turizmusát, az egykori Erdély (és Magyarország) számos politikusát, köz- és egyházi életének, kultúrájának meghatározó személyiségét adó családok utóbbi jó félévszázados története iránti érdeklődést (a teljes áttekintésre remény sincs), az Erdély „újranemesítésére”, az egykori erények újrahonosítására irányuló törekvések megismerését – hosszan folytathatnám.

Aki járatlan abban (a fiatalabb nemzedék alighanem), hogy ki az az arisztokrata, ki a főnemes – herceg, gróf, báró –, az kezdje az izgalmas könyvet a 176. oldalon. A többiek az elejétől: érdekes és tanulságos olvasmányban lesz részük. Amelynek, ígéri a szerző, folytatása is lesz.