Megszerettetni a természetjárást

Nagy Árpáddal, a Zaránd Barangolói Egyesület (Asociaţia Hoinarii Zărandului) elnökével tavaly megpróbáltuk felkelteni az érdeklődést a természetjárás, az egészséges életmód iránt. 

Akkor beszámolt a két menedékházuk megvásárlásáról, illetve az ott végzett javítási, korszerűsítési munkálatokról. A múltkori beszámoló óta történteket, az idei terveiket a következő beszélgetés során vesszük számba.

– Tavaly sikerült-e javítani a menedékházaik állagán?

– Sajnos, még mindig tombol a recesszió, ezért csak 2 ezer eurót sikerült összegyűjtenünk tagsági díjakból, adományokból. A pénzt a vészaljai (Văsoaia) menedékházhoz tartozó istálló kitakarítására, illetve tatarozásának a legsürgősebb teendőire fordítottuk. Megjavítottuk a tetőt, tehát most már nem csorog be az eső, de az épületet és a környékét is megszabadítottuk a rengeteg trágyától, ami talán 40 év alatt gyűlt össze. Új nyílászárókat is vásároltunk, de még nem szereltük fel. Azt tervezzük, hogy apránként megvásároljuk a szükséges anyagokat, de csak akkor visszük a helyszínre, amikor komoly munkához tudunk látni, illetve be lehet zárni az épületet.

– Mit akarnak kialakítani az egykori istállóból?

– Mivel 12x6 méteres, tehát hatalmas helyiségről van szó, leginkább ebédlőnek, társalgónak, kis túlzással konferenciateremnek felelne meg. Számításaink szerint legkevesebb 5 ezer euróba kerülne a jelzett célra történő átalakítása. Természetesen eddig is tudtunk ebédelni a menedékházban, ahol csupán 3 hálószoba és 1 konyha található, ezért nagy hiányát érezzük egy olyan közösségi teremnek, ahol minden szállóvendég elfér egyszerre. A gyönyörű tájra két irányba kitekintő ablakokkal felszerelhető helyiség átalakítása viszont akkora költségeket feltételez, hogy a munkálatok 5-6 évig is eltarthatnak.

– Tavaly hányan, mikor dolgoztak rajta?

– Általában hétvégeken, esetleg szabadság idején 4-en, 5-en dolgoztunk. Mivel az ingatlan rendbe tett részét 7-8 éve használjuk, ezúttal a legtöbb munkát a negyvenéves trágyának, a felgyülemlett szemétnek az eltakarítása képezte. Ezen kívül az udvart is lebetonoztuk…

– Arra miért volt szükség a természet ölén?

– Ezen vitatkoztunk is eleget, mert közülünk néhányan sajnálták a szép pázsitot. Csakhogy esős időben, amikor 30 ember száll meg a házban, az udvar pázsitját sárrá taposták, amit viszont a cipőjükön behordtak a házba. Az ide szervezett két kirándulás után mindnyájunkban megérett az elhatározás: le kell betonozni. Amiben nem a 130 négyzetméternyi terület lebetonozása volt a legnehezebb, hanem az építőanyag helyszínre szállítása. Az út egy bizonyos pontjáig traktoros utánfutóval, onnan már csakis lovas- vagy ökrös szekérrel lehet  szállítani, míg a háztól 40 méternyire talicskára kell váltani. Bonyolult az építőanyag szállítási. Kirándulások idején azonban rendkívül sokat számít a csendes, elszigetelt hely, ahol az embert nem zavarja a világ zaja.

– Idén milyen terveik vannak?

– Természetesen Vészalján folytatni szeretnénk az istállónak az átalakítását…

– Pontosan hol található a menedékház?

– Feltót (Tauţ) és Keszend (Chişindia) között, egy aprócska hegyi falu, ahol szerencsére van villanyáram. Mivel úgy tűnik, idén a gazdasági válság miatt nem gyűlik össze 1500 eurónál több pénz, inkább Sztranasára kellene az erőinket összpontosítani, mert az Aradhoz közelebb van, oda többen járnak. Ezen a menedékházon a fából épült falak külső burkolására kellene áldoznunk, tekintve, hogy minden régi faháznak a falaiba a harkályok mély lyukakat faragnak. A közel 50 négyzetméteres padlástérben akár 30-an is alhatnak, de a földszinten is rendben van a két kisebb szoba és a nagy ebédlő.

– Gondolom, ott csak nyári szállások vannak…

– Valamikor tényleg azok voltak, csakhogy tűzálló téglával bélelt, vastag lemezből készült kályhákat állítottunk be, amelyek télen is hamar befűtik a helyiségeket. Egy kirándulócsoport ott gyertyafényes szilveszterezést szervezett, ahol remekül szórakoztak. A természetkedvelő emberek éjszaka is túráztak…

– Nem veszélyes éjjel kószálni az erdőben?

– Él arrafelé néhány farkas, de azok inkább a juhokra és az őrzőikre, a kutyákra vadásznak. Embert még soha nem támadtak meg, de hát a túrázók nem egyedül, hanem csoportosan járták az erdőt, romantikus szilveszterezésben volt részük.

– Volt-e kézzelfogható hozadéka a tavalyi beszélgetésnek? Érdeklődők megkeresték-e természetjárás ügyben?

– Békéscsabai természetjárók országhatáron átívelő pályázathoz kerestek meg partnernek. A Bihargók Turista Egyesület nevű természetjáró csapat főleg a Bihari-hegységbe szokott túrákat szervezni, mivel azonban új helyeket is szeretnének felkeresni, ajánlatot kértek tőlünk. Decemberben megmutattam nekik pár helyet a Zaránd-hegységben, illetve a Béli-hegyekben, ahol remekül érezték magukat. Azóta kézzelfogható terveket is készítettünk: január végén elmegyünk a Gainára, de a Bihari-hegység főgerincére is fel kívánunk együtt jutni. Megszállnánk Halmágycsúcson a panzióban, ahonnan 13-14-en megtennénk a tervezett túrákat. Abban reménykedünk, hogy Békés megyéből nyáron is hoznak majd kirándulókat.

– Arad megyében valamelyest fellendült-e a kirándulókedv?

– Sajnos, nem igazán. A tavaly megjelent írás nyomán talán 3-an érdeklődtek a menedékházaink iránt, de valójában senki nem igényelte őket. Ha az elkényelmesedett Arad megyeiek nem igénylik, legalább a Békés megyeikkel szeretnénk megismertetni a hegyeinkben történő természetjárás szépségeit. Nagy kár az érdektelenség, mert a makulátlan természetben található menedékházainkban csoportos kirándulás esetén személyenként 10 lejért lehet megszállni. Bővebb tájékoztató olvasható a www.hoinariizaranduluigo.ro, jelentkezéseket várunk a 0758/815-678-as telefonszámon.

– Kívánom, hogy természetjárás ügyben sokan érdeklődjenek.