Olvasóink írják

Melyik Mühlét illette volna meg a Rózsapark alapítóját méltató szobor?

2013. augusztus 5. 21:23 (hétfő) /

Legelőször is szeretném tisztázni, hogy rendkívül dicséretreméltónak találom a Bega-parti város vezetőségének és lakosságának törekvéseit, hogy arra érdemes egykori polgárainak emlékét, szobraik emeltetésével a jelenkor számára megőrizzék. Ennek legfrissebb  példáját a napokban a Rózsapark főbejáratánál felavatott Mühle Vilmos (1845–1908)-szobor példázza.

Természetes, hogy megfelelőbb lett volna, ha a nyelvek felsorolásánál ott lenne  a város egykori négy nyelve is. Emellett, mint a temesvári parkok történetével  már több évtizede foglalkozó szakember, feltétlenül szeretném felhívni mind az olvasók, mind a szoboremelők figyelmét arra,  hogy a napokban  nem az igazi parkalapító kapta meg a „Fondatorul Parcului” elismerést.

Vitathatatlan tény, hogy az 1845-ben az akkori osztrák birodalomhoz tartozó bohémiai Kulmban, a mai Chlumec u Chabařovic-ban született Mühle Vilmos a Grof Thun Hohenstei család által 1670-ben alapított tescheni, (mai Decin) híres kertészetben tanulta mesterségét. Az 1867-ben Magyarországra érkező Mühle 5 évig Délmagyarország legszebb magánkertészetében, a Begaszentgyörgyi Kiss család által 1815-ben alapítottban dolgozott igazgatóként. Begaszentgyörgy után Mühle Vilmost a Temesvár Józsefvárosi  Niemetz Vencel kertészetében találjuk. Ezekben az években még a Scudier tábornok által alapított parkban dolgozott, annak állományát bővítette exotikus virágokkal. Temesváron Mühle Vilmos feleségül vette munkaadójának lányát, Niemetz Josefinát, aki házasságába magával hozta a családi kertészetben eltanult virágrendezés művészetét. A fiatal házaspár 1876-ban az erzsébetvárosi Telek tér közelében bérelt parcellákon kezdi el a virágkertészetet, és a belvárosi Rezső utcában már 1875-ben nyitott üzletében annak forgalmazását. (Ma az Alba Julia utcai „Casa cu Flori” vendéglő székhelye.) A kertészetet és az üzletet 1876. június 26-án jegyezték be a Temesvári Kereskedelmi Kamaránál. A Telek tér közelében bérelt földek mellé, Mühle Vilmos időközben egyre többet földet vásárolt, így bővítve a 20. század elején 150 holdat kitevő kertjeit. Ezeket a kerteket – ahol az akkoriban ismert 3000 rózsafajtából, 1200-at termeltek és csak 20-at hoztak forgalomba – 1881-ben megérdemelten nevezték a helyi Temesvarer Zeitung és a Délmagyarországi Közlöny újságírói “valóságos rózsa-eldorádónak”. 

A temesvári kertészeteknek egyik legjelentősebb megvalósítása az 1891 évi „Délmagyarországi ipari és mezőgazdasági kiállítás” alkalmával a Coronini és a Scudier parkok közti 15 holdas szabad terület parkosítása volt. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy már a tervezési fázisban a nagy temesvári műkertészek, Mühle és Niemetz ingyenesen vállalták a 82 000 négyzetméteres terület parkosítását. A kertészdinasztiák mellett a város egyszerű polgárai is ajánlatokat tettek a park létrehozására, míg a légszeszgyár vezetősége egy a park öntözését biztosító vízvezetékrendszert épített ki. Ebben a parkban mutatták be a Mühle Vilmos által kiültetett 300 rózsabokor-kertet.

Ezek az évtizedek Mühle Vilmos tevékenysége csúcspontjának számítanak. A nagybeteg kertész 1908-ban halt meg.

A nagy temesvári kertészdinasztiák második generációjához számítandó Mühle Árpád és Niemetz Ferenc kertészek már 1902-ben kidolgozták az egész várost körülvevő, nagyvonalakban a volt vársáncot követő óriási városliget kialakításának tervezetét.  Ez a terv bekerült az Emil Szilárd városi főmérnök és Briger József városi mérnök álltak 1913-ban kidolgozott „Temesvár szabad királyi város térképe és városbővítési tervébe”. A Gyárvárostól az Erzsébetvárosig elnyúló 100 holdas park, amely a tervezők elképzelése szerint, az árnyas Ferenc József ligetet is magába kebelezte volna, kisebb léptékben a bécsi Práter mintáját követte volna.

Mühle Árpád (1870–1930) 1888-ban a temesvári kegyesrendi főgimnáziumban érettségizett. A kertész mesterség alapismereteinek megszerzése az apai és a rokoni Niemetz cégekben volt biztosítva. Az érettségi után az alig 18 éves Mühle Árpád a több évig tartó külföldi kertművelést tanulmányozó útra indult.  Ennek során bejárta Németország, Franciaország, Luxemburg, Anglia, Oroszország, Japán, az Amerikai Egyesült Államok, India és Afrika jelentősebb kertészeteit. Mühle Árpád rózsatermesztő mesterei, Jean Soupert (1834–1910) és Notting Pierre (1825–1895) luxemburgi kertészek voltak, akik 1855-ben alapított rózsatelepükön határozták el, hogy „krumpli helyett rózsát” termeljenek. Ezt oly sikeresen tették, hogy a következő évtizedekben Európa leghíresebb kertészei a rózsaexport által nagyobb jövedelmet hoztak a nagyhercegségnek, mint annak nagy hagyománnyal rendelkező vas- és acélipara.

Mühle Árpád nemzetközileg is elismert szakembere volt a rózsafajták termesztésének. A nemzetközi szakirodalom 1924–1928 között 13 új, általa keresztezett rózsafajtát sorol fel: Wilhelm Bölsche, Hans Molisch, Banater Rose, Chateu Peles, Dame Blanche, Princesse Yvonne Ghika, Reine Marie de Roumannia, Rose Noble, Alexander Marghiloman, Dr. Ernst Mühle, Fritz Schroder, Gräffin Minnie Schaffgotsch és Souvenir de M. Demetrovich.

A Budapesten 1895-ben, a Kert című szakfolyóiratban megjelentetett „Rózsatelep – Rosarium” terv szerint Mühle Árpád már abban az időben is foglalkozott parktervezéssel. A nem nagy kiterjedésű, sűrűn ültetett tűlevelűekből képzett fallal védett rózsatelep már bejáratától teljesen áttekinthető. A park közepébe vízmedencét tervezett. A bejárathoz közelebbi tér alacsony növésű rózsákkal van szegélyezve. Jobbra és balra 5 magas törzsű rózsa amfiteátrumszerűen van elhelyezve. A rózsacsoportot egy 2 méter magas rózsatő zárja. Ennek a tervnek továbbfejlesztése a Temesvári Rózsapark, melynek egy része a már az 1891-ben létesített Ferenc József Ligethez tartozott.  Magának a Rózsakertnek megvalósításában, akárcsak az első világháború utáni temesvári városi kertészet szinte töretlen továbbvitelében nagy szerepet játszott az a tény, hogy a kertészet élére 1919-ban Mihai Demetrovic főkertész került. Demetrovic – maga is szenvedélyes rózsanemesítő – nagy figyelmet szentelt egy rózsapark létrehozásának. Segítőtársa ebben a munkában Mühle Árpád és a város katonai parancsnokának, Ion Sămboteanu ezredesnek angol származású felesége, Dóris volt.

Hosszas viták és előkészítő megbeszélések után a Román Nemzeti Rozariumot is jelentő Rózsapark megalapítását a Román Kertészek 1929. május 13-án, Temesvárt tartott kongresszusán határozták el. A Bega jobb partján, a Michelangelo-híd és a George Enescu utca között, eredetileg 25 170 négyzetméter területen létesített park, a maga nemében páratlan volt Európa e részén. Temesvár és más romániai városok kertészeinek önzetlen adományozása során, létesítésének évében a park 1200 egyedi rózsát mondhatott magának. Igen figyelemre méltó volt a kert didaktikai jelentősége, hisz minden egyes rózsatő mellett táblácska tüntette fel a rózsa és adományozója nevét. Amikor 1933. június 19-én újra Temesvárt gyűltek össze a román rózsakertészek évi kongresszusukra, a számos alkalmi kiállítás mellett a részvevőkre a legnagyobb hatást a már kész Rózsapark tette. Ugyanezen a kongresszuson alapították meg a Romániai Rózsabarátok Egyesületét is.

A fentiekből is kitűnik, hogy az 1929-ben létrehozott Temesvári Rózsapark alapítója nem lehet a már 1908-ban meghalt Mühle Vilmos. Utóbbinak érdemeit ez természetes nem csökkenti, de mégis érthetetlen, hogy a város vezetősége nem Mühle Árpádnak, a park tervezőjének és kivitelezőjének állított emlékművet. Ez alkalommal legalább egy emléktábla erejéig emlékezni kellene Mihai Demetrovic főkertész, Ion  Sămboteanu ezredes és ennek felesége, Dóris Sămboteanu szerepére is.

Dr. Kakucs Lajos

Hozzászólások