Minden Nagy a kismedencében kezdte

A Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban soha senki nem vonja kérdőre a Nagy család gyermekeit, amikor napi rendszerességgel déltájban „eltűnnek” az iskolából. Osztálytársak, tanárok mindannyian tudják: Kincső, Nándor, Dorottya és Zsófika edzeni mennek Vajdahunyadra, merthogy ott van a legközelebbi uszoda. A családi hagyományt legnagyobb testvérük, Csongor indította és a jelek szerint a legifjabb családtag, Bíborka is beáll majd a sorba.

– Igazából még meg sem voltak a gyermekek, amikor feleségemmel eldöntöttük, hogy sportolni fognak. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gyermekek rendszeresen mozogjanak. És az eredményt nem feltétlenül a versenyeken szerzett díjakban mérem, sokkal inkább a testi-lelki fejlődésükben, hiszen a mindennapos edzés, a versenyek, a táborok a jellemformálásban is nagy szerepet játszanak– mondja Nagy Zsolt, a hatgyermekes apuka.

Mint kiderül, a sportág megválasztása sem volt véletlenszerű. – Elég alaposan utána néztünk, mielőtt belevágtunk volna. Mert nem mindegy, hogy a fejlődő szervezetet milyen mozgásnak vetjük alá. Az úszás olyan sportág, ami harmonikusan fejleszti az izomzatot, csontrendszert, anélkül, hogy megterhelné azt. Én kosaraztam fiatal koromban, de meg is érzem a nyomát.

Az úszás tehát jól bevált a családban. Az úttörő, aki kipróbálta a medencét, természetesen az elsőszülött volt. Csongor azonban már közel hat éve a Szegedi Piarista Gimnázium diákja. Ott is évekig kitartott az úszás mellett, vállalva a hajnali edzéseket és szép eredményeket hozva. Pillanatnyilag azonban átpártolt az atlétikához.

A sorban következett Kincső, a család első leánytagja, aki immár nyolc esztendeje úszik rendületlenül, egészen szép eredményeket érve el helyi, illetve megyei szinten pillangóúszásban, az országos versenyeken pedig stafétában került többször is dobogóra. – Úgy érzem, az úszás nélkül nem lenne teljes az életem. Nem vagyok biztos, hogy hasznosítani tudnám a szabadidőmet. Így nagyon pontos, teli programom van. Jelenleg reggel 6,30-kor kelek, édesanyámmal együtt indítjuk a napot, 2 óráig vagyok iskolában, aztán jön az edzés, és délután hat-, fél hétkor érek haza. Akkor már csak tanulásra jut idő. És ez gyakorlatilag minden hétköznapon így van. Szombaton reggel van edzésünk, ez így kicsit lazább, vasárnap meg teljes a szabadság. Ilyenkor többet alszom és igyekszem előre tanulni a következő hétre. Idén kilencedikes vagyok és most már egyre több a tanulnivaló. Nyolc évig zongoráztam is, de az idén kimaradt. Lehet, hogy jövőre az úszást sem tudom ilyen ritmusban folytatni. Még nem döntöttem. Ez valahogy az életem részévé vált – mondja Kincső.

Nándi beszélgetésünk idején épp két frissen szerzett aranyérem boldog tulajdonosa.– A vajdahunyadi versenyen a saját korcsoportomban hát- és gyorsúszásban is első helyezést értem el. Nagyon szeretek úszni. Szívem szerint a kosárlabdázást is kipróbálnám, de csak az úszás mellett. Ezt nem hagynám abba. Én már fél négykor haza szoktam érni, nem érzem megterhelőnek a heti öt edzést. Élvezem a mozgást – mondja a kilenc éves legényke, akiben szemmel láthatóan pezseg az energia. A mindennapi 30 kilométeres ingázás Déva és Vajdahunyad között talán neki jelenti a legkisebb terhet. A szülők viszont igencsak megérzik ezt. – Nem kis áldozatot jelent a napi rendszerességű ingázás. Időben és pénzben egyaránt komoly befektetés. De úgy érzem, megtérül. Idén végre sikerült támogatót szereznünk Kincső lányunknak és a klub részéről is mindig igyekeznek segíteni. Amúgy emberileg és szakmailag egyaránt nagyon elégedettek vagyunk az edzőkkel. Valós odafigyeléssel fejlesztik a gyermekeket – mondja hálás hangon Nagy Zsolt.

Második lánya, Dorottya mosolyogva emlékszik vissza a kezdetekre, amikor még nem is nagyon értette a román edző utasításait. – Az első években Nándival együtt úsztam és amit nem értettem, mindig megkérdeztem tőle. Most már külön csoportban vagyunk és nagyon élvezem az edzést. Igazából a hát- meg a gyorsúszást szeretem, de az utóbbi versenyen pillangóban lettem a negyedik. Társam négy századmásodperccel előzött meg.

A másodperc-töredékek kapcsán az apuka elégedetten újságolja, hogy a Nagy családban alapvetően nem jelent problémát a késés. – A gyermekek tized- és századmásodpercekért küzdenek, így aztán fel sem vetődik az, hogy valahonnan elkéssünk. Hiszen öt perc egy kész örökkévalóság.

Két esztendeje Zsófika is beállt a csapatba. Az elején mindannyian csak a kismedencében kezdtük és édesapánkkal együtt úsztunk, csak úgy szemüveg nélkül. Zsófika is így kezdte – mesél 7 éves húgáról Dorottya.

Legkisebb testvérüknek, Bíborkának még csak a tengeri nyaralásokon adódott alkalma az úszkálásra, de az immár komoly tapasztalattal rendelkező testvérek egyöntetűen úgy vélik: ő is hamarosan jó úszóvá válik.