Paksi citerák Lupényban

Hat dunántúli és dél-alföldi citera talált gazdára a hétvégén a lupényi magyar közösségben. A húros népi hangszereket Gutai István paksi író, nyugalmazott könyvtárigazgató hozta el a Zsil völgyébe. – Valójában régi, bő két évtizedes ismeretség, barátság köt a lupényiakhoz. Tavaly épp a román–magyar meccs napján tartottam itt könyvbemutatót és nagyon megható volt számomra a helyiek körében tapasztalt érdeklődés és vendégszeretet, amit szerettem volna valamiképpen meghálálni. Így érlelődött meg bennem a gondolat, hogy citerákat hoznék az itteni gyermekeknek, hogy e hangszer által megismerjék a magyar népzene világát. Az ötletet a helybeliek örömmel fogadták, így néhány napja hat citerával felszerelkezve érkeztünk meg Lupényba – meséli Gutai István.

A hangszerek, mint kiderült, a paksi Művelődési Központ tárából valók, és Gutai István kedves, jó zenész barátainak köszönhető, hogy felújítva, pengetésre készen érkeztek a Zsil völgyébe. – Dunaszentgyörgyön, Pakson, Dunaújvárosban több évig tanítottam citerázni gyermekeket, és azt tapasztaltam, hogy e hangszer nagyon gyors sikerélményt hoz. A gyermekek megszeretik a zenét, a citera felkelti az érdeklődésüket a hangszerek, a népdalok iránt. Így történt ez Lupényban is, ahol miután pár órában megismerkedtek a citerával és egy délelőttöt, illetve egy délutánt gyakoroltunk, vasárnap már három gyermekdallal álltunk a szülőkből, barátokból, helyi érdeklődőkből verbuválódott közönség elé – meséli Gutai István. A népdaltanításba felesége, Gutai Júlia is besegített. Reményeik szerint a lupényi diákok illetve tanítók buzgalma nem hagy alább, és a következőkben citerazenekar vagy legalább szakkör alakul a Zsil völgyében is. – Ha kitartanak a hangszer mellett, bőven lesz majd alkalmuk továbbképzéseken is részt venni. Hiszen Magyarországon ma már számos citeratábort szerveznek nyaranta, ahol zenekarok, szakkörök tagjait is szívesen látják – mondja Gutai István, utalva arra, hogy részükről a lupényiak citeraoktatása nem merült ki e néhány napban – továbbra is figyelemmel kísérik, támogatják a zenész-csapatot. Utóbbiaknak amúgy helyi szinten már meg is érkezett az első felkérése: az RMDSZ-szervezte lupényi szüreti bálon számítanak a citeramuzsikára.

A pengetős magyar népi hangszer amúgy valóban jól illik a mulatságokhoz, borozgatáshoz is, különösen az új stílusú magyar népdalok kísérőjeként. Erről a lupényiak személyesen is meggyőződhettek. Gutai István ugyanis feleségével, Júliával irodalmi esttel is megajándékozta vendéglátóit. A helyi RMDSZ-székházban „Nemzeti italunk a fröccs” címen tartottak jó hangulatú felolvasó-estet Vörösmarty, Tömörkény István, Márai Sándor, Krúdy Gyula és Tersánszky Józsi Jenő műveiből szemelgetve. Hozzá, Benedekfi Dávid helyi RMDSZ elnök jóvoltából, meg is kóstolgatták a fröccsöt és Gutai István keze alatt a citera is megszólalt. A helybeliek tehát megbizonyosodhattak róla, hogy a hungarikumként elismert fröccshöz igen jól illik a citeramuzsika és ketten együtt pedig „hangadói” lehetnek az irodalmi esteknek, vidám közösségi alkalmaknak.

A Paksról érkezett citerák a református egyházközség tulajdonába kerültek. A lelkészasszony ígérete szerint a tanácsteremben bármikor gyakorolni lehet rajtuk és remélhetőleg egyetlen hétig sem fog a polcon porosodni a négy dunántúli hasas és két alföldi kisfejes citera.