Sántít a dolog

Ioan Cristina szenátor, a Nemzeti Liberális Párt Arad Területi elnöke mai sajtótájékoztatóján arra szólította fel a megyei tanácsot, hogy javítassa már meg a 708 A jelzésű, Ternova–Tauc közötti, siralmas állapotban lévő, gödrökkel teli megyei utat. 

Aztán feltette a költői kérdést: vajon ismerik-e a megyei tanácsban többséget alkotó PDL-s, PP-DD-s és RMDSZ-es tanácsosok az illető út állapotát, mert ha nem, menjenek végig rajta saját kocsijukkal, s majd meglátják. Ternova felől (ahol nemzeti liberális a polgármester) Tauc felé közeledve (ahol demokrata-liberális az első ember) mintha jobb lenne az út, merthogy, sejttette, a PDL-sek több pénzt kapnak az elosztáskor. 

A szenátor úrnak igaza van: az illető útszakasz valóban siralmas állapotú. Sajnos, nem az egyedüli Arad megyében. S ha minden jól menne, de persze semmi se megy jól, a rossz utakat, valamennyit, meg kellene javítani, még ha hottentotta pártbeli is a polgármester, lehetőleg gyorsan, hisz mindenki szeretne normálisan, és nem tengelytörő utakon, balesetveszélynek fokozottan kitéve közlekedni.

Egy kicsit azonban sántít a dolog. A szenátor-elnök úr ugyanis azt sugallta, hogy a megyei tanács készakarva nem ad pénzt az illető út megjavítására, a liberális ternovai polgármester miatt. Ugyanezzel a gondolatmenettel azt is mondhatnánk: a jelenlegi (liberálisokkal is felálló) kormány azért nem biztosított anyagi alapokat az aradi körgyűrűn lévő két felüljáró befejezésére azon a – nemzetközinek számító – úton, amely forgalom és jelentőség tekintetében legalább tízszer, ha nem hússzor fontosabb a fentebb említettnél, mert a megyei tanács és Arad város vezetői PDL-sek. Pedig az útszakasz egy része katasztrofális, rengeteg a várakozás, a német, holland, iráni, orosz (hadd ne soroljam tovább) TIR-sofőrök ezrei már rég leszedték, és szedik le folyamatosan a keresztvizet nem az ilyen vagy amolyan pártbeli vezérekről és őseikről, hanem, ami sokkal súlyosabb, magáról Romániáról.

Egyébként egyetértek Cristina úrral, aki azt is bejelentette: jövő hétfőn interpellál a szenátusban, és megkérdezi: miért nem utalják végre át az országos útigazgatóság fennhatósága alól az Arad Megyei Tanácséba az Arad–Világos megyei utat, amikor annak rehabilitálását a tanács saját pénzéből elvégeztetné. Jó a kérdés, de nem lesz könnyű a válasz, hogy miért húzódik több mint éve egy olyan ügy, amelyet pénz nélkül, egyetlen tollvonással (na jó: pár dosszié áttologatásával) már régen meg lehetett volna oldani.