Teleki Sándort közel 2300 fogoly honvédtiszttel együtt Sarkadról hurcolták 1849 augusztusában, gyulai „átszállással” Aradra, minden idők legfeketébb magyar Október Hatodikájába. (Majd harminc évvel később Kétegyháza és Sarkad adta Aradnak Márki Sándort, a tanárt, történészt, aki Aradon és Aradnak hála lett országos, majd európai hírű tudós, gondolkodó s maradt e tájnak /ma is/ merész gondolatokat ihlető szelleme.)
De vissza 1849 őszére. Teleki első nekifutásra 18 év várfogságot kapott az osztrák vérbíróságtól.
Állítólag végignézte, titokban és tiltottan, ama tizenhárom (pontosabban a kilenc akasztott) kivégzését. Ismerte őket, néhányat személyesen is. Ősi tapasztalat, hogy a korrupció enyhíti a diktatúrát, sőt, a rémuralmat is. Mikor a bűn ellenszere a vétek. Édesanyja súlyos aranyai működésbe hozzák dr. Böhm empátiáját, aki, mint a vár törzsorvosa, súlyos betegnek nyilvánítja s még azt a komoly egészségügyi tanácsot adja neki, hogy ha élni szeretne, azonnal hagyja el az országot. Álruhában, álnéven Csernovics Péter, Damjanich sógora fogadja be Mácsán, majd tovább irányítja az iratosi pusztára, Szalbek urasághoz. Az iratosi, dombegyházi, kevermesi, vizesi rónaságon rejtőzködik néhány napig (szervezési bökkenők miatt) – de már nagyon ég talpa alatt a föld. Ugyanis közben Haynauhoz befutottak a részletes jelentések Teleki Sándor „erdélyi dolgairól”. Szó szerint halálra keresik.
Ugorjunk!
Az 1850-es évek első felében a brit Yersey szigetén talál menedéket és barátokat. Itt lobban lángra az életre szóló barátság közte és a XIX. század legnagyobb francia írója, költője, Victor Hugo között. Teleki V. Hugo lapjának, a L’ Homme külpolitikai rovatának lesz munkatársa. A lap naptára – Almanach de l’exil pour 1855 – közli memoárjai első darabját. Az emlékezés címe: Les suplices d’Arad. Az aradi vértanúk.
Szabó István
Hozzászólások