„Senki nem fogja helyettünk feltárni a kommunisták emberiség ellenes bűntetteit”

Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának jeles képviselői, Jöran Lindblad elnök, Neela Winkelmanova igazgató és Tőkés László védnök, EP képviselő vettek részt december 19-én a Temesvár Társaság székházában tartott konferencián, ahol bemutatták a Justice 2.0 projekt eredményeit. A XX. századi totalitárius rendszerek bűneit feltáró szervezet tevékenységéről Szilágyi Zsolt EMNP-elnökkel, a platform igazgatótanácsának tagjával beszélgettünk.

– Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformját négy évvel ezelőtt a visegrádi országok miniszterelnökei védnöksége alatt hozta létre néhány olyan szervezet és civilszervezet, illetve intézmény, amelyek a XX. század totalitarizmusainak bűntetteivel foglalkoznak – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Szilágyi Zsolt. – Jelenleg 51 szervezet, intézmény, kutatóintézet tagja van a platformnak. Tevékenységi körében a fasizmus és a kommunizmus bűntetteinek feltárása, ezeknek a rendszereknek a kutatása, a demokratikus mentalitásra való nevelés, illetve a múlttal való szembenézés szerepel. Egyik legkiemeltebb célkitűzése egy Európai Büntetőbíróság létrehozása, amely a kommunizmus által elkövetett emberiség ellenes bűntettek (még élő) elkövetőinek felelősségre vonását célozza. Ez annál is fontosabb, mivel Közép-Kelet-Európa társadalmai azzal szembesültek, hogy a 89-es változások után a demokráciát Európában kettős mércével mérik. A nürnbergi per után joggal mondhatjuk, hogy Európa és annak demokratikus közösségei a fasizmust az őt megillető helyre tették (negatív értelemben), míg a kommunizmus sok esetben újraszületett és a kommunista vezetők átmentették hatalmukat jelentős gazdasági, média és társadalmi befolyást szerezve. Ha nem kezeljük egyformán az emberiség ellenes bűntetteket és különbséget teszünk a nácizmus és a kommunizmus által elkövetett emberiség ellenes bűntettek között, akkor a jövő nemzedékei nem az általános szabadságjogok, hanem egy részrehajlás árnyékában fognak felnőni. Örömmel számolt be ma Neela Winkelmanova és Jöran Lindblad arról, hogy idén nyáron Tallinban, az EU tagállamok miniszterelnökeinek éves találkozóján egy munkacsoport felállításáról született határozat, amelyet mindezidáig 11 tagállam írta alá és amely azt célozza, hogy alakuljon európai büntetőbíróság a kommunizmus idején az emberiségellenes bűntettek elkövetőinek felelősségre vonására. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetközi jog szerint az emberiségellenes bűntetteknek nincs elévülése, függetlenül attól, hogy egyik-másik tagállam belső joga mit mond erről.

– Romániát kik képviselik az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának vezetőségében, illetve milyen szervezetek vesznek részt a kommunizmus emberiség ellenes bűneit feltáró tevékenységekben?

– A négy évvel ezelőtti megalakulás óta Tőkés László, aki a kezdettől támogatta a platform megalakulását, a védnöki testületben vesz részt, én magam pedig az igazgatótanács tagja vagyok. A platformnak Jöran Lindblad az elnöke, Neela Winkelmanova az igazgatója, illetve van egy lengyel, egy német, egy észt alelnöke és jómagam. Tulajdonképpen Magyarországot és Romániát is én képviselem ebből a térségből. Magyarországról kezdettől fogva a Terror Háza az alapító tagok között van és tavaly felvettük a Nemzeti Emlékezet Bizottságát is. Romániából a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (amely állami intézmény), valamint a Máramarosszigeti Emlékbörtön tagja a platformnak. Két hónappal ezelőtt Wroclavban (Boroszlóban) tagjaink közé fogadtuk a Temesvár Társaságot is. A platform szabályzata azt mondja, hogy kétharmados többség kell a tagság megszerzéséhez, amit nem könnyű megkapni, de a Temesvár Társaság egyhangú szavazattal vált a platform tagjává.

– A Temesvár Társaságnak már egy kezdeményezése is lesz a mai konferencia nyomán.

– A mai találkozó nyomán, egy temesvári forradalmár javaslatára megszületett az a kérés, hogy a Temesvár Társaság, a Platform, illetve a konferencián részt vevő két EP képviselő, Cristian Bușoi és Tőkés László közös levélben kérjék Klaus Johannis államelnöktől a temesvári forradalom aktái titkosításának feloldását, ehhez nemcsak joga van Temesvárnak és a demokratikus Európának, de erkölcsi kötelesség is ezt a lépést megtenni.

– Hogyan lehet majd a kommunizmus bűneivel foglalkozó nemzetközi bírósághoz fordulni?

– A bíróság felállítását és a szabályzatát még nem lehet tudni. Nyilván arra fogunk törekedni, hogy a bírósághoz egyéni beadványokkal lehessen majd fordulni csak úgy, mint a legtöbb nemzetközi bírósághoz, legyen közvetlenül hozzáférhető az európai polgárok számára.

– A konferencia keretében bemutatott Justice 2.0 film azt igazolja, hogy az emberiség ellenes bűntettek feltárása és a bűnösök felelősségre vonása területén nálunk is sok még a tennivaló. A román–jugoszláv vagy a román–magyar határon történt atrocitások, gyilkosságok, illetve az etnikai és vallási kisebbségek ellen elkövetett visszaélések, deportálások kapcsán nem tudok róla, hogy bárkit is felelősségre vontak volna Romániában.

– Nagyon sok munka van ezzel és ezért is fontos, hogy nemzetközi szinten ez a folyamat meginduljon, mert akkor, ha a tagállam belső jogrendje ilyen esetek feltárásában nem segít, hát jogos az igény, hogy nemzetközi szinten segítséget hívjunk ebben az ügyben. Nagyon fontosnak tartom amit, Neela Winkelmanova fogalmazott meg: nem fog a nyugat nekünk ebben a feltárásban segíteni.  Mi kell ezt megtegyük, ránk hárul a feladat, hogy a magyar kisebbséget ért atrocitásokat is feltárjuk, illetve azt, hogyan bántak el a román, magyar vagy német határsértőkkel, akik a zöldhatáron próbáltak kimenekülni egy orwelli diktatúrából. A bánáti szászok deportálásától elkezdve egészen a határokon elkövetett emberiség ellenes bűntettekig fel kell kutatni a felelősöket, hiszen ezek a bűntettek nem évültek el! Megtalálhatnánk az áldozatokat és azokat a kommunista vezetőket, akik annak idején parancsokat adtak rá, hogy emberiség ellenes bűntetteket kövessenek el a fegyveres testületek. Már önmagában a feltárás és a közlés a folyamatot megindíthatja, mert az a morális kötelező erő, amely a társadalom részéről a politikai döntéshozásra nehezedik, az egyáltalán nem mellőzendő. Még akkor sem, ha olyan esetek vannak, mint amilyeneket Alexandra Mihalcea ügyvédnő, a Temesvár Társaság tagja mutatott itt be, hogy miután a 115/2009 es törvény jóvátételt és anyagi fájdalomdíjat írt volna elő a kommunizmus áldozatainak, miután megkapták a végzést arról, hogy joguk lenne a kártérítésre, hidegzuhanyként, újabb megalázásként érkezett a román alkotmánybírósági határozat, hogy nincs anyagi alap kifizetni ezeket a kártérítéseket. Ez egy társadalmi igazságtalanság, mert ezeknek az embereknek a szenvedéseit nyilván nem lehet másként jóvátenni, senki nem tudja jóvátenni a börtönéveket, a derékba tört karriereket, senki nem tud élő embereket visszaadni. Még az anyagi jóvátétel is csak egy szimbolikus része lett volna ennek a jóvátételnek, ezért joggal kérdezte Alexandra Mihalcea: jó-jó, de akkor hol van itt az igazság?