Soha nem adom fel!

Szovátán ért véget a budapesti Nemadomfel együttes erdélyi turnéja, melynek során hat településen énekeltek, táncoltak, és Böjte Csaba atyával közösen hirdették az Isten jóságát, szeretetét, a belé vetett bizalmat, s mindennek gyógyító erejét.

Körútjuk első helyszíne Déva volt. A Szent Ferenc Alapítvány gyermekei mellett a helybeliek közül is sokan eljöttek a ferences templomba találkozni a több száz kilométeres utazást vállaló fiatalokkal, akik különböző sérültséggel élnek, de szívük csordultig telve van hálával és életörömmel. Erről énekelnek, ezt sugározza a kerekesszékben lejtett táncuk, a hihetetlen fizikai erőfeszítés, mellyel korlátaikat legyőzve kifejezésre juttatják a bennük rejlő értéket.

– A Nem Adom Fel Alapítvány 2006-ban alakult, de az együttes már korábban is létezett. Deli Géza vezetésével utcazenészként kezdték „karriejüket”. Ebből jött össze egy 400 ezer forintos alaptőke, amiből életre lehetett hívni az alapítványt. Ma már 130 kollégánk van, akik mindannyian valamilyen sérültséggel élnek, de ezzel együtt különböző tevékenységeket tudnak felvállalni az alapítványnál. Így van egy Gospel kórusunk, egy budapesti kávézónk, egy érzékenyítő csoportunk, melynek tagjai iskolákban, illetve egyéb intézményekben tartanak interaktív előadást, foglalkozást annak érdekében, hogy az illető közösség könnyebben megértse, elfogadja az akadályozott személyeket, illetve, hogy saját életükben felismerjék az értékeket, lehetőségeket. Tulajdonképpen ilyen szándékkal indultunk útnak most is Erdélybe, és már az első koncertünk után azt mondhatom, hogy a gyermekek mosolya, a velük való közös éneklés, tánc által mi is rengeteget gazdagodunk – fogalmazott Papp Szabolcs, a Nemadomfel együttes szóvivője.

Beszélgetésünk közben bevallom: szinte irigyeltem azt a felszabadultságot, könnyedséget, amint az oltár előtt rögtönzött színpadon táncolt kerekes székestől, ragyogó szemekkel, kezén a fel-felvillanó karikagyűrűvel. Kérdésemre elmondja: székelyföldi származású. Öt hónapos korában megélt gyermekbénulás nyomán kényszerült kerekes székbe. Meglehetősen sokat kesergett, de megismerte az Isten jóságát, szeretetét és eldöntötte, hogy mindent elkövet, hogy önellátó lehessen, szüleitől függetlenül is boldogulni tudjon. A Nem Adom Fel Alapítvánnyal 2007-ben került kapcsolatba, azóta lelkes munkatárs. Ma Szegeden él, feleségével és 8, 5 illetve 3 esztendős gyermekeivel. S bár társai hétköznapi életére nincs időnk kitérni, érezhető, hogy valamennyien  nemcsak éneklik,  de mindennapjaikban is megélik a Nem adom fel szellemiséget. Próbálnak, gyakorolnak, koncertekre járnak szerte a világba, és ahol megfordulnak, ott – Csaba atya szavaival élve – szem nem marad szárazon és szív nem marad bezárva. Köszönet mindannyiuknak: Szinai Tamásnak, Bődi Andrásnak, Vaskó Máriának, Huszka Zoltánnak, Kocsis Nikolettenek, Zakár Zoltánnak, Tóth Károlynak, Szabó Jánosnak, Bakró Zsuzsannának, Mihályi Norbertnek, Györki Nórának, Forró Tamásnak, Takács Biankának, Deli Rékának és Deli Gézának, Papp Szabolcsnak és a zenekar művészeti vezetőjének, Kiss Barnának, aki fantasztikus ráérzéssel és biztató jelenléttel kíséri zongorán a fellépőket.

Számomra megadatott, hogy Déván is Petrozsényban is hallhattam, láthattam az együttes előadását. Ha lehetőségem lett volna, végigkísérem őket Erdélyben. A hangulat ugyanis egyre „forróbb” lett, hiszen napról-napra egyre több erdélyi ember szívében visszhangoztak, a jó Isten iránti hálát, békét és szeretetet hirdető dalok és a csapatot vezérlő jelszó: SOHA NEM ADOM FEL!