Szombat után hétfőn is megünnepelték

Puskel Péter írta idén egyik cikkében, hogy sok jelentős évfordulóról méltatlanul megfeledkezünk. Nos, az 1913-ban indult hegyaljai villamosvasút – Kelet-, Délkelet-Európában a legelső, a világon a nyolcadik – „nem panaszkodhat”, mert a megyében két rendezvényen is megemlékeztek róla: szombaton Gyorokon, ma Aradon. 

Igaz, nem éppen felavatásának 100. évfordulóján (az idén áprilisban lett volna), de a lényeg, hogy nem felejtették el.

Ma az aradi városháza dísztermében szimpóziumot szerveztek Bognár Levente alpolgármester elnökletével, amelyen több érdekes előadást hallhatott a közönség. Puskel Péter helytörténész (aki több alkalommal írt már a villamosvasútról), ezúttal főleg az építkezést levezető Zerkovits Rudolf főmérnök szakmai pályafutásáról értekezett, kitérve arra, hogy a XX. század hajnalán, elején számos kiváló műszaki ember dolgozott Aradon, akik ma majdnem ismeretlenek, utcanév, emléktábla, szobor se őrzi nevüket. Galamb József, a híres Ford híres T-modelljének tervezője az aradi vagyongyár ösztöndíjával került Amerikába, Pankotán született és Aradon járt középiskolába Asbóth Oszkár, a helikopter egyik előfutára, Haltenberg Samu az aradi taxigyártás megalapozója (az itteni gyártmányú taxik Pesten, Prágában, Bécsben is futottak), Boros Béni vagy Ştefan Protopopescu, aki az ASTRA-ban az első román repülőgépek gyártását vezette.

Nagy-Vizitiu Alexandru építész a villamosvasút építésénél használt premierekről emlékezett meg – ekkor használtak először Aradon vasbeton oszlopokat (az eredetiek a gyoroki depóban ma is megvannak, és kitűnően bírják!), először használtak vasbeton-tetőszerkezetet (ugyancsak a gyoroki depóban). A villamosvasútról és gazdasági-társadalmi hatásainak különböző vonatkozásairól beszélt Pădurean Corneliu egyetemi tanár, a bukaresti Radu Bellu vasúttörténész, Alexandru Mihalca szőlészeti és borszakember, Eugeniu Cristea, az aradi levéltár igazgatója, Horia Truţă tanár, helytörténész.

A mai nap második állomása a Hegyalja tér, a hegyaljai motoros, majd villamosvasút kiinduló és végállomása volt. A jelenlegi két villamos-sínpár közötti (fű helyett kaviccsal borított) részen leleplezték a vasút egykori kis épületének makettjét (a modell 1:5 léptékű), mellette emléktábla tudatja, hogy az 1920-ban emelt kis gombakalapú épületet 1964-ben bontották le. (Egyesek emlékezete és állítása szerint ez 1971 decemberében történt!) Nem sikerült megtudnunk, kinek az ötlete volt a felállítása, pedig gratulálni szerettünk volna neki.)

A szimpózium résztvevőinek egy része ezután buszra szállt és a gyoroki villamosdepót kereste fel. („Nosztalgiajárattal” is mehettek volna, az lett volna az igazán stílszerű, de a gyoroki felüljáró javítása miatt ez nem volt lehetséges.) Az ottani remíz az utolsó menedékhely az egykori hegyaljai vasút és az újabb kori, kiselejtezett villamosok számára. Amolyan nem hivatalos múzeum, amely az 1991-ben végleg felszámolt hegyaljai villamosvasút akkor megmentett néhány vagonját őrzi. Közülük néhányat felújítottak, a „sztár” kétségkívül az aradi Astra vagongyárban 1995-ben újravarázsolt I–II. osztályú vagon, amelyet nagy események alkalmával, nosztalgia-utazásokkor elővesznek. (A tévések kedvéért ma el is indították.) De van felújított, működőképes pőre- és fedett tehervagon, sínautó, jó néhány régi, egykor Aradon szolgálatot teljesített városi villamoskocsi, illetve szerelvény is.

Jó, hogy ezek a régi vasúti kocsik és villamosok megvannak, de lehetetlen arra nem gondolni, milyen jól mutatnának egy igazi technikatörténeti múzeumban, amelyet Arad bőven megérdemelne.