Születésnapozás a dévai cserkészeknél

Huszonnegyedik születésnapját ünnepelte a napokban a dévai 55-ös Számú Kőműves Kelemen cserkészcsapat. – 1993 januárjában Böjte Csaba ferences atya buzdítására és támogatásával indítottuk el a dévai cserkészcsapatot – meséli László Attila, aki hosszú éveken keresztül csapatparancsnokként vezette a dévai cserkészeket. Közel negyedszázad alatt több tucatnyi gyermek, fiatal kapcsolódott be a cserkészetbe, megerősítve hitét, identitástudatát, hagyománytiszteletét. A sok közös kaland – táborok, portyák – emlékét fényképkiállítással elevenítették fel a születésnap alkalmával. A kisebb cserkészek meglepődve bukkantak rá a fényképeken szüleikre. – Nagy öröm számunkra, hogy vannak már olyan fiataljaink, akik szülőként fontosnak tartják továbbadni a cserkészetben megtapasztalt értékeket. A születésnapi beszélgetés során többen is megfogalmazták, hogy számukra a cserkészet a játszva tanulást jelenti, a közösséget, azt a helyet, ahol elfogadják, figyelnek rá és meghallgatják, ahol barátokra lelnek. Úgy érzem dévai csapatunk igazi erőssége ebben a közösségi szellemben rejlik, úgy működünk akár egy nagy család. A felnövő fiataljaink  felelősséget éreznek a csapattal szemben és így a 24 év alatt ha néha döcögött is, sohasem szakadt meg a csapat tevékenysége. Ebben fontos szerepe volt annak is, hogy a kezdetektől Daradics János cserkésztiszttel ketten vállaltuk a csapatvezetést és a különböző élethelyzetekben váltani tudtuk egymást – fogalmazott László Attila.

A Dévai Szent Antal házban megünnepelt 24. születésnapra a sokféle szezonális megbetegedés, illetve az egyetemisták vizsgaidőszaka miatt kevesen tudtak eljönni. A maroknyi csapat azonban így is vidáman töltötte az ünnepi alkalmat. A cserkészfoglalkozásokat rendszeresen keretbe foglaló ima után két hosszú felvonásban zajlott a játék, mindenféle bohókás mondókázás, dal és ugrabugra, melyekben igazán fel lehet oldódni és megtalálni a közös hangot azzal is, aki más helyzetben nem tartozik a kedvenceink közé. A jó hangulatú közösségépítő tevékenység szüneteiben került sor a csapat történetének felelevenítésére. László Attila hangsúlyozta: világjáró felnőttként rendszeresen tapasztalja, hogy a cserkészet „nagy család” jellege nem korlátozódik egy-egy csapatra. – Bárhol, bármely országban találkoztam cserkészekkel, mindig igazi barátként, testvérként fogadtak, hiszen nyelvtől, nemzetiségtől eltekintve ugyanazon értékek vezérlik az életünket – fogalmazott László Attila. A cserkészjátékok, emlékezés mellé egy kis falatozás is befért, az otthonról hozott finom harapnivalók jól jöttek a szülinapozáshoz, melyet ezúttal tábortűz helyett vidám cserkészjátékkal zártak a csapattagok.