Tálentum-kamatoztatás a szórványban

Barna Györgyöt óriáslajhár-jelmezben ismertem meg a dévai cserkészcsapat töklámpás-estjén, ahol a meseerdő szereplőjeként szelíd hangon kért segítséget a kis cserkészjelöltektől néhány furfangos találós kérdés megfejtésében. Utólag kiderült: alapos „őslénymúlttal” rendelkezik, hiszen otthon, a kárpátaljai Beregszászon kereken 10 esztendeje vezeti a Mamut őrsöt. Cserkészkörökben hallott a Petőfi-programról is, melynek keretében immár ösztöndíjasaként szeptember óta vállalt aktív jelenlétet a dévai magyar közösségben.

Kéznyújtás Prágától Bákóig

Manapság gyakori az ösztöndíjas fiatal, aki otthonától több száz kilométerre tanul, fejleszti tudását, képességeit. A magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett Petőfi-program ösztöndíjasai számára azonban az önképzés, a tudás- és tapasztalat-gyarapítás csupán „hasznos mellékterméke” közösségépítő tevékenységüknek, melyet kilenc hónapos időtartamra vállaltak fel egy-egy szórványtelepülésen. – A 2015 márciusában meghirdetett program keretében 50 önkéntes fiatal utazott ki a hajdani monarchia területén élő magyar szórványközösségekhez, olyan településekre, ahol fogyóban a magyar szó, de a közösségek megmaradásra törekednek – meséli Barna György. Így vannak jelen pillanatban magyar ösztöndíjas fiatalok Románia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Dél-Lengyelország magyar kisközösségeiben, élő hálót alkotva gyakorlatilag Varsótól Skopjéig és Prágától Bákóig. – Erdélybe 22-en érkeztünk, a Kárpát-medence különböző területeiről. Az ötvenes csapatban ugyanis csupán 18 fiatal származik Magyarországról, a többiek külhoniak vagyunk. Ide, Hunyad megyébe hárman jöttünk: Szedlák Katalin a lupényi unitárius egyházközséghez, Ciceri Attila a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz és jómagam a dévai unitárius egyházközséghez – mondja Barna György. A fiatalokat pályázat alapján küldték ki egy-egy befogadó szervezethez, melynek vezetői az ösztöndíjasok mentorálását is felvállalták. – Nekem Koppándi Benczédi Zoltán unitárius lelkész lett a mentorom, ő fogadott itt Déván és vele közösen igyekeztünk megtalálni azokat a területeket, ahol hasznossá tudom tenni magam a dévai közösségben – meséli a helyiek körében immár Gyuriként emlegetett fiatalember, aki szinte az első perctől otthon érezhette magát a dévaiak körében.

Gazdagítani a helyi közösséget

– Nagyon szívélyesen fogadtak Déván és már az első hetekben sikerült megismerkednem számos kisközösséggel. A Téglás Gábor Elméleti Líceumot immár második otthonomnak tartom. Itt töltöm időm nagy részét és igyekszem hasznossá tenni magam az itt zajló közösségi tevékenységekben, amikből igazán nincs hiány. Jó volt részese lenni a gólyabálnak, a Magyar Szórvány Napja alkalmából rendezett ünnepségnek, az október 6-i megemlékezésnek, a cserkész-meseerdőnek, az unitárius emlékzarándoklatnak, az adventi találkozásoknak... Az első hetekben igazából csak figyeltem és tanultam, hiszen aktív közösségbe kerültem – mondja Gyuri. Lassacskán azonban igyekezett tevékenyen részt vállalni egy-egy rendezvény lebonyolításában. Otthoni tapasztalatára építve tisztában van azzal, hogy egy külső szempont, ötlet gyakran hozhat lendületet egy-egy jól bejáratott szervezet, rendezvény életébe is. Ezért igyekszik jelen lenni ötlettel, munkával az egyház, az iskola és a cserkészcsapat tevékenységeiben. S ami talán ennél is hasznosabb: mentorával közösen sikerült megtalálniuk azokat a fehér foltokat a helyi közösségi életben, amelyek betöltésre várnak, így már több hónapja heti rendszerességgel tart sportszakkört a dévai magyar kisiskolások számára. Labdarúgói gyakorlatát kamatoztatva új színfoltot hozott az iskolai tevékenységek körébe.  És Koppándi Zoltán lelkipásztor mellett aktív szerepet vállalt a színjátszó kör elindításában is. – Úgy értettem, hogy erre komoly igény volt a helyiek, elsősorban a diákság körében. Hagyománya is van Déván a színjátszásnak, így hát nagyon örülök, hogy sikerült tenni valamit e téren – mondja Gyuri, aki bőségesen kamatoztatja Déván színjátszói, sportolói, rádiós és cserkész tapasztalatát. Az ösztöndíjas fiatalok közül amúgy mindenki tehetsége szerint vállalt feladatot a befogadó közösségekben. Van, aki iskolában tanít magyar nyelvet vagy épp történelmet, van, aki néptáncot oktat, kórust vezet...  

Erősíteni egymást

A fiatalok sokrétű tevékenységéről, a helyi rendezvényeken megtapasztalt élményeikről amúgy mindenki közvetlenül is értesülhet a http://petofiprogram.hu/ honlapon. A fiatal ösztöndíjasok ugyanis rendszeresen közölnek tudósításokat azokról a közösségekről, melyeknek aktív tagjaivá váltak. Ha valaki felkeresi az említett honlapot, elsősorban a Kárpát-medencét ellepő sok-sok piros-fehér-zöld karika ötlik a szemébe: azok a pontok, ahol ösztöndíjas fiatalok vannak jelen egy-egy szórványközösségben. Ami azonban ennél szívmelengetőbb, hogy minden egyes közösségről reményteli, színes tudósítások olvashatók. – Akik közel vagyunk egymáshoz, mint például két társammal itt Hunyad megyében, igyekszünk személyesen is kapcsolatot tartani egymással, megosztani a tapasztalatainkat. A honlapon közölt tudósítások által azonban mind az ötven társunkkal élő kapcsolat alakul ki. És nagyon sok mindent megtudunk a távol élő magyar közösségekről. Erdélyiek, magyarországiak megismerhetik Kárpátalját, Felvidéket vagy Délvidéket és fordítva. Jó látni azt, hogy mindenhol vannak élő közösségek. Hogy az egyház, az iskola megtartó erőként van jelen számos szórványtelepülésen. Jómagam Beregszászon végeztem a főiskolát és bevallom, keveset tudtam Dél-Erdélyről, mint ahogy az itteni emberek is keveset tudnak Kárpátaljáról. Jó megtapasztalni azt, hogy ha több mint 400 kilométer választ is el, nagyon sok a közös vonás a közösségeinkben, ugyanannak a kultúrának és nyelvnek a megőrzéséért, továbbadásáért küzdünk, nagyon hasonló akadályokkal szemben. Az összetartozás érzése erőt ad – mondja a kárpátaljai fiatalember.

Barna György 2016 májusáig lesz jelen a dévaiak körében, akárcsak 49 társa Kárpát-medence-szerte. Jelenlétük, munkájuk azonban remélhetőleg még hosszú ideig gyümölcsözni fog.