Tények a temesvári Magyar Ház jogi helyzetéről

A közadakozásból felépített temesvári Magyar Ház szállodává alakításának terve felborzolta a kedélyeket a Bánság fővárosában. A közvélemény korrekt tájékoztatása érdekében, az alábbiakban közöljük Molnár András temesvári jogász hozzászólását a kérdéshez, aki a Magyar Ház jogi helyzetéről tájékoztat és a magyar közösség 1930-ban építette ingatlan visszaszerzésére irányuló kísérletek történetét foglalja össze az alábbiakban.

„Úgy gondolom, hogy hozzá kell szólnom ehhez a számomra annyira fontos témához, amellyel közel 6 éve foglalkozom – mondja a levele bevezetőjében Molnár András, aki először a mostani „nyers" jogi helyzetet vázolja fel.

1. Az Magyar Házat képező ingatlan telekkönyvi tulajdonosa a 90-es évek elejétől napjainkig a  TIMPRESS Rt. (Hogy milyen módon tudták a tulajdonjogukat egy egyszerű leltári lista alapján betáblázni ez a mai napig egy jó kérdés).

2. A Cristescu testvérek többségi tulajdonában lévő Bega Tehnomet Rt. 2017 februárjában vált többségi tulajdonossá a TIMPRESS Rt.-ben, de tudni kell, hogy addig is az övéké volt a részvények 23%-a. Kihangsúlyoznám, jogilag ez nem eredményezte az ingatlan tulajdonjogának átruházását, vagy tulajdonosváltást, az ingatlan most is a TIMPRESS Rt. tulajdona.

3. Az is egy jogi tény, hogy a Heti Új Szót kiadó Reflex Kft.-nek egy jogerős és visszafordíthatatlan bírósági végzés révén megítélt használati joga van az ingatlan első emeletére, amelyet senki sem tud elvenni vagy semmissé nyilvánítani a beleegyezésük nélkül.

4. Jelenleg nincs bíróságon folyamatban lévő per, amely a Magyar Házat érinti.

Az eddig folytatott jogi lépésekről, perekről röviden:                       

A rendszerváltás után megalakult a Magyar Ház Rt. (1994) a 31/1991-es törvény alapján, mint kereskedelmi társaság, alapító okiratában és statútumában kifejezetten megjelölésre került, hogy a Részvénytársaság a Magyar Ház Névtelen Társaság (az 1929-ben alakult jogi személy, a Magyar Ház építője, tulajdonosa) jogutódja, folytatója, ugyanazzal a tevékenységgel, céllal, sőt, az alapító tagok között voltak olyan személyek, akik a régi Névtelen Társaság (1929) alapító tagjainak leszármazottjai. 

A Magyar Ház Rt. (1994) kezdeményezésére indultak el peres eljárások a Magyar Ház visszaigénylésének tárgyával, először a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint, amelyek 4 évig folytak, három bírósági fokon elutasításra kerültek, az indok a kérelmező perképességének hiánya. (Vagyis kimondták, hogy az 1994-ben alakult Magyar Ház Rt. nem minősül a Magyar Ház Névtelen Társaság jogutódjának, így nem tud pert indítani, nem állhat perben ilyen minőségben)

Ezután, ebben az ügyben próbálkozás indult rendkívüli perfelújításra, de ezt a keresetet is visszautasították, majd 2000-ben indítványozásra került egy kereset Strasbourgban, amelyet az ottani bíróság elutasított.

Újabb kérelmek indultak, most már a 10/2001-es törvény alapján és ezzel párhuzamosan a kisebbségi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény alapján is, amelyek arra irányultak, hogy a bíróság elismerje azt, hogy a Magyar Ház Rt. (1994) „ugyanaz a jogi személy mint a régi Magyar Ház Névtelen Társaság (1929), vagy ennek jogutódja”, azaz beletartozik a törvény szerinti kedvezményezettek körébe.

A 10/2001-es törvényen alapuló kérelem alapfokon elismerésre került, viszont a két következő bírósági fokon véglegesen visszautasították, így ismét Strasbourgba került az ügy, ahol ismét negatív visszajelzést kaptunk, az ottani bíróság, úgy gondolja nem jártuk be az összes belföldi jogi utat.

A kisebbségi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényen alapuló kereset sem járt sikerrel, többszöri döntésmegsemmisítés és visszautalás után a Legfelsőbb Bíróság végérvényesen visszautasította azt.

19 évig tartó folyamatos pereskedés után világossá vált, hogy nem lehet semmiképpen elérni azt, hogy a 31/1991-es törvény alapján alakult Magyar Ház Rt.-t (1994) az 1929-ben alakult Magyar Ház Névtelen Társaság jogi utódjává nyilvánítsák bírósági végzés révén.

Az ezután (2013) a Magyar Ház Névtelen Társaság (1929) alapító tagi leszármazottai és örökösei (öt személy) nevében indított és 2017-ben jogerősen megnyert per tárgya az volt, hogy a bíróság kimondja, az 1929-ben alakult Magyar Ház Névtelen Társaság soha nem szűnt meg, ergo, ha egyszer, az akkori törvények szerint megalakult, és soha nem szűnt meg, nem számolták fel, akkor tulajdonképpen jogilag azt tudjuk mondani, hogy még létezik.

Ez a határozat semmiképpen nem azt mondta ki, hogy az 1994-ben alakult Magyar Ház Rt. a Magyar Ház Névtelen Társaság (1929) jogutódja, ez a téma a fent említett 19 évnyi perben már eldőlt.              

Ez volt az első lépés az általunk kigondolt stratégiában, amelynek sikerére kb. 5% esélyt adtunk akkoriban.

Ahhoz viszont, hogy következő lépésként az ingatlan visszaszerzésére vonatkozó pert indítsunk a Magyar Ház Névtelen Társaság (1929) nevében, annak meg kellene felelnie a mostani pereljárási követelményeknek, mármint kell legyen cégbejegyzési száma, adószáma, bankszámlája stb.

Ki kell emelni azt is, hogy ilyenfajta cégbejegyzésre még nem volt példa a joggyakorlatban, és konkrét jogalap sincs arra, hogy egy olyan jogi személynek, amelynek évtizedek óta nem volt aktivitása, bejegyzési és adószámot adjanak.

A cégbíróságnak 2018-ban intézett és alaposan megindokolt kérvényünkre az volt a válasz, hogy minden olyan formaságot meg kell tenni, ami egy új jogi személy alapításakor szükséges, ez pedig, mint régebb kiderült, nem egy járható út, mivel mi nem egy új jogi személyt szeretnénk alapítani,  hanem a régit bejegyezni, hogy az perképes legyen.

Ennek a cégbírósági kezdeményezésnek érdekessége, hogy tulajdonképpen nem született egy elutasító végzés, amelyet meg lehet majd támadni törvényszéken, hanem csak hiánypótlást kértek, amelyre nem szabtak ki határidőt, így visszautasító határozat hiányában nem tudjuk a törvényszékre terelni ezt az ügyet.

Véleményem szerint mindenképpen beszélnünk kell a Magyar Házról, és azokról a lehetőségekről, amelyekkel talán meg tudjuk akadályozni, vagy legalábbis késleltetni az ingatlan átalakítását.

Molnár András temesvári jogász