Törökországban zárult az Erasmus+

Egy hónapos törökországi tanulmányúttal zárták az idei Erasmus+ projktet a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai. – A 2015–1–RO01–KA102–014625 számú Erasmus+ projekt keretében e tanév folyamán összesen 52 diákunknak és 10 pedagógusnak volt alkalma betekintést nyernie a máltai, német, török, valamint magyarországi turisztikai szakképzésbe. A résztvevők értékelése szerint nagyon hasznos volt a projekt, nem csupán a konkrét tudás gyarapításában, de a diákok világszemléletét, értékrendjét, jövőképét is nagyban befolyásolta a különböző országokban végzett turisztikai gyakorlat. Ezért köszönet illeti máltai, magyar, német és török partnereinket, illetve a kísérő pedagógus kollégákat is, akik nagyszerűen irányították diákjainkat és az utóbbi, izgalmaktól sem mentes törökországi tanulmányúton is a helyzet magaslatán tudtak lenni, a legjobb döntéseket hozva a diákok biztonsága érdekében – értékelt Fodor Edit projektmenedzser. 

Törökország diákszemmel 

Tény, hogy az egy hónapos törökországi út bizonyult a projekt legélménydúsabb részének, hiszen egy merőben más világba kalauzolta a 20 dévai diákot és két kísérő tanárukat: Máté Imolát és Máté Lászlót. Az ázsiai Fethyie nevű üdülőben, illetve a környékbeli településeken élesben ismerhették meg a muszlim világot.

– Egy egészen más kultúrát ismertünk meg Törökországban. Sok minden eltérő az itteni élettől. Az első, ami meglepett, a sok pálmafa, az olajfák, a citrusok. Aztán a munkahelyen a szállodák, éttermek nagyszerű felszereltsége. Ötcsillagos szállodában volt alkalmunk gyakorlatozni. Nekem ez volt a harmadik praktizáló helyem, voltam már a román tengerparton is, de felszereltség szempontjából össze sem lehet hasonlítani a két helyet. Törökországban minden nagyon modern és ésszerűen megoldott. Ráadásul a munkatársak és a főnökeink is nagyon-nagyon közvetlenek, segítőkészek voltak. A romániai praktizálások alatt mindig azt ettük napközben, ami megmaradt a konyhán. Itt rendes ebédszünet volt, amikor a készételekből bármit ehettünk. Voltak persze meglepő élmények is. Este például – spórolás okán – az utcák egyáltalán nincsenek kivilágítva. Mobiltelefonunk lámpájával baktattunk el a legközelebbi boltig. Elég félelmetes volt a sötét városban járkálni. Aztán nem beszélve a közlekedésről! Hiába van kijelölve az átkelőhely, egyetlen autó sem lassít, úgy kell átfutni az úton. Ez is nagyon furcsa volt – meséli élményeit a tizenkettedikes Nagy István.

A török konyháról is nevetve mesélnek a fiúk: – Reggelire általában túró- és sajtféléket kaptunk salátával. Mi azért tartalmasabb reggelihez vagyunk szokva. Az ebéd rendben volt a munkahelyünkön, a vacsora pedig mindig bőséges volt: általában finom sültek és krumpli. Ezt nagyon vártuk. A sültek persze kizárólag szárnyasból készültek. A disznóhúsról még beszélni is bűn, kérték is a kollégák, ne is említsük, mert nekik gondolni sem szabad a disznóhúsra. Van ugyan a városban egy-két hely, ahol sertés is kapható, de ezek a boltok teljesen be vannak függönyözve, illetve festve, az utcáról nem lehet belátni. Ilyen szempontból általános volt a törökök tartózkodása. Úgyszintén a fiú–lány kapcsolatban nagyon szigorú szabályok vannak. Nyilvános helyen nem szabad megölelni egy lányt. Mi egymás közt sem érinthettük a társainkat, erre külön felhívták a figyelmünket – meséli Nagy István, aki többször beszélgetett munkatársaival az országon belüli vallási, illetve politikai megosztottságról is.

A törökországi tisztaság nagyon meglepte a dévai fiatalokat. – Minden-minden sokkal tisztább, mint itt. A tenger, a városok, az utcák, s mintha a levegő is. A szállodai szobánkban is napjában takarítottak, nagy gondot fordítottak az ágyvetésre, a rendre, a tiszta törülköző például mindennap más formába hajtogatva várt minket. A városban is láttam, hogy néha nagy csoportokba verődött emberek együtt takarítanak, összeszednek minden szemetet. A természeti adottságok is fantasztikusak. Egy hónapos ottlétünk alatt három hetet dolgoztunk, egyet pedig kirándultunk. Meglátogattunk 12 szigetet, egy gyönyörű lagúnát. Nagyon szép volt minden – meséli Niţu Alexandru tizedikes diák, külön megemlítve a török nyelvleckéket, melyek során jó pár kifejezést megtanultak.

A török bazárok hangulatát is megismerték a diákok. – Mindenért alkudni lehetett és meglepően olcsón és jó minőségben tudtunk vásárolni a bazárban. De azért nem ártott résen lenni! Négyhetes ottlétünk alatt, például, nem sikerült kiderítenünk az árfolyamot, soha nem tudtuk előre mennyibe váltják be a pénzünket – mesélik a diákok. Az Ersamus+ keretében mindannyian 70 eurónyi költőpénzt kaptak törökországi tartózkodásukra. De jó páran további zsebpénzt is szereztek.

– Általában reggel 8 és délután 4 óra között dolgoztunk hétfőtől szombatig. Mindenkit felkészültsége szerint osztottak be konyhára, felszolgálónak, bárhoz vagy recepcióhoz. Aki ügyesnek bizonyult, akár előléptetésre is számíthatott. A délutánjaink szabadok voltak. Ilyenkor lehetett sétálni, várost nézni. Néhányunkat azonban felkértek a szálláshelyünkön, hogy segítsünk a szállodai munkákban. Így páran még esténként is dolgoztunk 2-3 órát, természetesen fizetség ellenében – meséli Niţu Alexandru. 

A katonai puccs szemtanúi 

A sok érdekes tapasztalat mesélése közben kerül elő a hazautazás izgalmas története is.

– Ez elég félelmetes élmény volt. Ugyanis Törökországban épp az utazásunk éjjelén tört ki a puccs. Éjjel háromkor lett volna repülőgépünk. Indulásunk előtt kis idővel azonban szóltak, hogy polgárháború van, és kijárási tilalmat rendeltek el, így nem hagyhatjuk el a szállodát. A tanáraink mondták, hogy bevárjuk, míg jön a katonaság, és elkísérnek minket a reptérre. De végül egy óra múlva mégis útra keltünk egy busszal Dalaman felé. A reptér azonban le volt zárva, mondták, hogy ott maradhatunk éjjelre, de nem tudnak elszállásolni. Itt már bombáztak, le kellett kapcsolni a villanyokat, a földön feküdtünk, és nagyon féltünk. Én is meg voltam rémülve, nem tudtam egyáltalán hazajutunk-e még. Aztán a tanáraink intézkedése nyomán két kisbusszal továbbszállítottak az Atatürk reptérre, ahonnan elrepültünk Bécsig. Oda már utánunk jöttek az iskolánktól. Útban az Atatürk felé tankok között haladtunk, és néhol nagy tömegek állták utunkat, zászlórudakkal verték a buszunkat. De szerencsésen eljutottunk a reptérre – meséli Stan Emilian Daniel.

– A hazautazás minden bizonnyal emlékezetes marad a fiataloknak. Itt Déván eléggé védetten, elszigetelten élünk, sokszor csak legyintenek a fiatalok a figyelmeztetésekre. Most saját bőrükön tapasztalták, hogy mi zajlik a nagyvilágban. Nem csupán Törökországban. Európa bármely nagyvárosában is lehetett volna hasonló élményük. Persze, hogy nagyon aggódtunk értük, de hál’ Istennek a kísérő pedagógusok – Máté Imola és Máté László – a helyzet magaslatán voltak, és épségben hazahozták a gyermekeket. Bizonyára időbe telik, míg ezt az élményt feldolgozzák. De sajnos ez is része a mai világnak, szembe kell néznünk a tényekkel. E projekt keretében arról is megbizonyosodtak a diákok, hogy mennyire fontos a nyelvismeret, a tájékozottság, a józan ítélőképesség fejlesztése, hogy kommunikálni tudjanak, és adott helyzetben jó döntéseket hozzanak.  A magam részéről első perctől nagy lehetőségnek láttam ezt a programot. Már csak a saját életutamból kiindulva. Én is rengeteget utaztam, külföldön tanultam, és mindennek hasznát vettem. Az alapítványi családomból 3 fiú vett részt a projektben, egyik Győrben, másik Drezdában, illetve a harmadik most Törökországban. Az első két helyen inkább elméleti oktatásban részesültek, utóbbin azonban rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztek. Úgy gondolom, ez a világhoz, a munkához, az emberekhez való viszonyulásukat is jelentősen alakította– véli Nagyfalusi Éva nevelő, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársa. 

Tanulságos projekt, amit folytatni kell 

Az alapítványnál nevelkedő diákok közül sokan vettek részt az Erasmus+ projekt képzésein, tanulmányútjain.

– Elsősorban köszönetet szeretnék mondani a projektet menedzselő csapatnak. Tudom, hogy rengeteg munka áll mögötte: megírni a pályázatot, kiépíteni a kapcsolatokat, lemenedzselni az utazásokat, felkészíteni a diákokat szakmailag, nyelvi téren, hogy kommunikálni tudjanak stb. És külön köszönet a tanároknak, akik elkísérték a diákokat, és épségben hazahozták őket. Nem volt könnyű ilyen helyzetben jó döntéseket hozni. De ők pontosan tudták, mikor kell buszra ülni, mikor kell elindulni, mikor kell megállni, hazajönni. Ezért mindannyiunk nevében csak köszönetet mondhatok. Maga a projekt pedig úgy érzem, óriási lehetőség volt a dévai diákoknak általában, az alapítványi gyermekeknek pedig különösképpen. Sokan úgy érkeznek ide, hogy teríteni sem tudnak, nem ismerik az evőeszközöket. És most olyan országban gyakorlatozhattak, mely világviszonylatban vezető helyen szerepel turisztikai szempontból. Ez óriási dolog – fogalmazott Palkó Cecília, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke, hozzátéve, hogy nagyon örül annak, hogy az alapítványi gyermekek ezúttal is kitűnően helytálltak. – Csak elismerés és dicséret érkezett minden egyes turnus után. A gyermekek ügyesen helytálltak, szorgalmasak, segítőkészek voltak. Ez nagyon sokat jelent. Hiszen már Déván is, ha egy-egy vendéglátóipari egység megszorul, időszakos vagy akár állandó munkaerőre van szüksége, mindig hozzánk fordul. És a fiatalok itt is mindig ügyesen boldogulnak. Ez az idei Erasmus+ jelentős fejlődést nyújtott nekik szakmai téren, ami még több ajtót nyit meg előttük. 

A Nyugat-Európában és Törökországban tett tanulmányutak a diákok szakmai fejlődése, sokrétű tapasztalata mellett a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumnak, s közvetetten a hazai oktatási rendszernek is hasznosnak bizonyult.

– A projekt első számú nyertesei maguk a diákok, akik ideális körülmények között gyakorolhatták, fejleszthették szakmai tudásukat, és közben világot láttak, különböző, néha merőben más kultúrát ismerve meg. Tanintézményként is sokat gazdagodtunk szakmailag e projekt során. Végül is négy külön ország oktatási, értékelési rendszerét ismertük meg. Így a projekt vége felé közeledve már a tanulságok is levonhatók. Talán még nagyobb lett volna a hatékonyság, ha valamennyi helyre ugyanaz a csapat utazik, mert direkt összehasonlítási alapja lett volna. Ez így is meglesz, hiszen minden egyes turnus után részletes beszámolót írtak a résztvevők, és ezeket összevetve meg fognak születni azok az általános konklúziók, melyek alapján az itthoni oktatási-értékelési rendszeren is javítani tudunk. Persze a hazai keretekhez kell mindezt igazítani. De meggyőződésem, hogy a mentalitásváltásnak az alapja, hogy minél többen ismerjék meg a különböző rendszereket, és szűrjék ki a legjobb és leginkább alkalmazható módszereket. Személyes tapasztalatom továbbá a projekt kapcsán, hogy a leghatékonyabb együttműködést a jól felszerelt tanintézményekkel sikerült kialakítani, ahol minden energiát az oktatásra összpontosítanak, és nincs benne az üzleti élet kényszere. Számomra is jóleső érzés volt az, hogy diákjainkat mindenhol elismerték, dicsérték, és én is köszönetet szeretnék mondani Fodor Edit projektmenedzsernek, illetve a tanárkollégáknak, akik tényleg a legnehezebb pillanatokban is a helyzet magaslatán voltak. Összességében úgy vélem, az idei Erasmus+ projekt rendkívül hasznos és tanulságos volt, és mindenképp szeretnénk a közlejövőben folytatni az utat, amit e projekt megnyitott számunkra  – összegezte Kocsis Attila Levente iskolaigazgató.